III. Kondenzgyík Maraton Miskolc

2014. június 15. - labidagi

Június 8-án, vasárnap immáron 3. alkalommal rendezték meg a Kondenzgyík Maraton Miskolcot. Bár a 3. volt, nekem csak az első, de biztos, hogy nem az utolsó. Maga a név nem volt idegen számomra, de csak ebben az évben alakult úgy, hogy részt tudtam venni. A verseny előtti nap megtelt a kocsi is, Röfi cimborámnak köszönhetően (köszi Röfi!) lett vonóhorgos tartónk is (ami amúgy eladó ;) ), Pataki Zita is csupa jóval biztatott minket, egyszóval minden adott volt egy jó versenyhez. A héten a szervezők megnyugtattak, hogy nem lesz olyan dagonyázás mint tavaly, és néhány pocsolyától eltekintve száraz pálya fog fogadni minket. Az előnevezésről lemaradtam, többet fizetnem NEM kellett a helyszínen, de pólót se kaptam. Szerintem ez így teljesen normális, a nevezési díj amúgy 3500ft volt, ami sajnos itthon inkább kevésnek számít, mintsem átlagosnak. Cserébe megkaptuk a rajtszámot, gyorskötözőt, egy Nutrendes müzlit, EGY prospektust és egy bringás hűtőmágnest, aminek nagyon örültem, más nem is kell.

A cikk folytatódik, klikk a továbbra!

Mikor megérkeztünk a St. Anger fogadott, már ekkor tudtam, hogy jó helyen járok! 3 táv közül lehetett választani, 28km volt a rövid, 56 a közép, és 84km a hosszú táv. Én kiegyeztem a középsővel, és bár erőnlétem nem adott rá okot, de a kevés előnevezettet látva dédelgettem némi dobogós álmot :) Gyors nevezés után és a kötelező ingyen szauna után a toi-toi-ban, elpakoltam a szükséges dolgokat és elmentünk bemelegíteni. A beszólítás előtt már a rajtnál toporzékoltunk, igyekeztem jó helyre bepofátlankodni. Először a hosszúsokat szólították, majd következtek a közép és a rövid táv versenyzői. Végül pofátlankodnom nem kellett, de az első sor bal szélére sikerült betolni a bringát. Kíváncsi voltam hogy fog muzsikálni első éles versenyén a technika, de később beigazolódtak a hozzá fűzött remények, és hibátlanul tette a dolgát az egész verseny alatt. Egy lassú rajttal indultunk neki a távoknak, már amennyire lehet lassúnak nevezni egy aszfaltos lejtőn való döngetést.

A fecskendőgyárnál vettünk egy éles jobbost, és elindult a hajtás egy 6-7 km-es emelkedőn. Meglepő módon egész könnyedén ott tudtam lenni az első üldöző bolyban, (a későbbi hosszú táv győztes Wouter Cleppe, további dobogósokkal karöltve elég csúnyán elléptek) mondjuk ennek később meg is volt az ára. Alapjába véve egy gyors lefelékkel és rövidebb, ám annál inkább meredekebb felfelékkel tarkított pályáról volt szó. A lejtők kivétel nélkül parádésak voltak, folyamatos koncentrációt igényeltek, de abszolválható volt nagyobb tempóval is, szóval az az élvezetes fajta, na! Ami nem tetszett, az az utolsó néhány meredek emelkedővel tarkított kilométer volt. Amikor már egy ideje nem esik jól a tekerés, de még van hátra 6-8 km, egy meredek emelkedőt se kívánsz, ennek ellenére vár még rád vagy 3-4 :( A 20. km környékén döngettünk lefelé amikor éreztem, hogy a nyereg alá felragasztott belső nem kíván tovább ott maradni, ezt folyamatos himbálózással, majd egy határozott zuhanással adta tudtomra. Illetve azzal, hogy kinézte a kerék és a láncvilláim közti orbitális sárférőhelyet, és úgy gondolta mindenkinek jó lesz ha oda beékelődik és blokkolja a hátsó kereket egy nyomvályús füves lejtőn. Elesni nem sikerült, leszakadni a többiekről igen, (beletelt egy kis időbe amíg sikerült kiszabadítani) a belső pedig ezzel a mutatvánnyal öngyilkosságot követett el, nyugodjék békében. Innentől többé-kevésbé egyedül róttam a kilométereket, egészen a 2. kör elejéig, amikor jött egy nem kívánt holt pont. Halál, fájdalom, halálfájdalom, először testileg, majd amikor beértek hátulról lelkileg is.

Később kicsit összekaptam magam, és a nyíregyházi Master 2-es különítménnyel próbáltam menni több-kevesebb sikerrel, de sokáig látótávolságon belül maradtak. Voltak emlékfoszlányaim, hogy kik voltak elöl, a belsős akciónál kik mehettek el mellettem, így nagyjából dobogó közelbe soroltam magam, mindenesetre nem engedhettem meg magamnak, hogy akár egy fiatal, kék rajtszámost engedjek elmenni. Egy, messziről az előbbi leírásnak megfelelő versenytársat láttam hátulról közeledni, a lejtőkön mintha leszakadt volna egy kicsit, de emelkedőkön csak jött, mint a talajvíz. Ebből azért sikerült annyi erőt merítenem, hogy kibírjam a végéig, és bár elsőre nem mondtak semmit az eredményemmel kapcsolatban, bíztam a szerencsémben.

Végül mint kiderült joggal, meglett a felnőtt férfi 3. hely.

Öröm-bódottá', elégedettség, meglepettség, mindenféle érzés kavargott bennem. Többek közt éhség és szomjúság is, így a rajtszám két sarkáért cserébe leguríthattál egy pofa sört és egy 1. osztályú, nagy adag gulyást. Megvolt az eredményhirdetés is, egy nagyon szép fa éremmel lettem gazdagabb! Rövid távról már bent volt Fekete "Katyusa" Kata, akinek innen is gratuláció az 1. helyezésért,

Atuschnak pedig a duplázásért, Ő a vasárnapi rövid távot megspékelte egy szombati (ha jól emlékszek) 10km-es terepfutással ugyanitt! Csipisz is megérkezett, bár az arcán láttam némi "ma se kell altatni" kifejezést. :) Voltak még néhányan a Cívisvárosból, sajnos elég kevesen, de én igyekszek azon lenni, hogy ez a szám jövőre megduplázódjon!
A végére egy kis feketeleves: a szervezők is belátták utólag, hogy volt a pályán egy rész, amire próbálták felhívni a figyelmet, de kevésnek bizonyult. Az első körben egy full egyenes szakaszon le volt fektetve két szalag a pályán. Nem értettem ezzel mit akartak, mert nem lehetett letérni semerre, és később is egyértelmű volt a jelzés. Aztán a második körben láttam meg a turpisságot, hogy a szóban forgó szalag nem szalag volt, hanem egy sínpár. Bennem ennyi nyomott hagyott, de voltak akik rosszabbul jártak. Egyik utastársam már bent volt a célban amikor beérkeztem. Csodálkoztam, megelőzni nem előzött meg, és szintén közepezett. Kérdeztem a lányokat, hogy: -Máté? -Kórházban, varrják a könyökét. Később kiderült, hogy el is tört egy csontja, így neki nem a gondtalan versenyzés fog megmaradni az emlékezetében, jobbulj Máté! Sajnos rengetegen estek azon a részen, így én azt tanácsolom, hogy ne csak hívják fel a figyelmet, hanem rakjanak le oda 2-3 deszkát, egy szőnyeget vagy valamit, de szüntessék meg a veszélyforrást. Elég nagy tempóval érkeznek oda a bringások, és most is volt olyan, aki tudta, hogy ott lesz a sín, lassított, de mégis elesett.
Én a részemről köszönök szépen mindent, régen voltam ilyen jó versenyen (legutóbb Tarcalon :p ), jövőre ugyanekkor, ugyanitt!

U.i.:
Egy kis saját vélemény a díjazásról. Néhányan kérdezték, hogy mit kaptam, és amikor mondtam, hogy egy érmet értetlenkedve néztek, hogy CSAK ENNYIT? Én pedig nyugodtan adtam azt a választ, hogy igen, és bőven elég is ennyi. Nézzük sorban. 24 órás verseny, Zánka. 35000Ft/csapat (6fős) nevezési díj, legutóbb egy 3. hely, érem mellé egy gratuláció a szpíkertől. Néhány éve 2. hely, egy (bocsánat kettő!!!!) nevetséges reggeliző csomag az érem mellé. Volt egy év, amikor abszolút elsők lettünk, akkor kaptunk ezt-azt, de az jó 5 éve volt, azóta nagyjából semmit nem kapunk. Top maratonokon egy ideje nem voltam, helyszínen 10.000Ft-os nevezés (wtf?) és véleményem szerint nem nyújt SEMMIVEL többet, mint egy Kondenzgyík Maraton. Azért azt megjegyezném, hogy szintén 2009 környékén a díjazás viszont jó volt, olykor külsőket, jó minőségű fűszereket, bbb mezt és hasonlókat is nyertem, ezekre nem volt panasz, de a méreteket tekintve nem lehet összehasonlítani a 2 rendezvényt, és tudom, ha egy Kondenzgyíkon is 1000+ nevező lenne, a szervezők és a szponzorok sem lennének rest adni többet. Egy szó mint száz, én semmiben nem szenvedtem hiányt, esetleg jövőre lehetne egy kicsit több Metallica :)