Tegnap egy éve indult a Mária maraton. 
Azóta sok víz lefolyt a Dunán, igazából viccesnek is tartom hogy ez csak egy évecske volt, annyi minden történt azóta. Nézegetem a fotókat, tegnap a maraton első, ma a maraton második napjáról. A zárt csoportban meg megy a baromkodás, főleg részemről, pl eltűnik valaki egy képről, egy másikra meg odakerül egy űrhajó, ilyenek.
Na de, miért is írok most ide, meg úgy egyáltalán. 
a második napon történt egy olyan, ami miatt akár totális fail is lehetett volna a dologból, de legalább is a mozgékonyságomat jelentősen korlátozta volna: leamortizáltam az első váltómat.
Kb annyi történt hogy letértünk kicsit az útról, mondván hogy ott van egy tökjó vár, előtte egy nagy kaptató, de max toljuk, nézzük már meg.
"lánc elszakad, első váltót begyűri, technikai szünet. hajtás ki, váltó kiegyenget, szerencsére csak megrepedt a keret és nem tört el rendesen, így használható maradt. Patentszem be, hajrá!" ennyit írtam anno.


Nem toltam, ellenben váltottam egy szerencsétlent, eltört egy láncszem.

Ez meg ugye fogta magát, és behajtogatta az első váltót a középtányérra.


Vidám dolog ez, főleg úgy hogy még vagy 1200 kilométer hátra van. Persze egy láncbontós multitool és egy fél marék patentszem azért akadt a táskában. Egyéb szerszám hiányában ezekkel kellett megoldani, nem akartunk a 2. napon telefonos autómentést kérni.

Mikor a hajtás eltűnt az útból, szemügyre vehettem a kis ocsmányságot.


Szerencsére Katyus bicaját is bevonhattam, így az elsőkerekéből kilopott gyorszárral egészen élhetőre sikerült visszahajtogatni az elsőváltót. (Nekem imbuszos van ami rövidebb volt, a hátsó meg váltóvédős, egyszerűbb volt kikapni asszonyét kézzel.:D)


Persze hogy nem lett százas, de tudjátok mit? azóta is ott van a bicajon, bár már van pót darab.
Tanulság? Talán a ne légy barmon kívül annyi, hogy gondolkozz. A cikket meg azért írtam hogy egyrészt eszetekbe jussak, másrészt meg hátha valakinek majd jól jön egyszer az életben némi kreativitás.
Pussz!