A múlt hét vasárnapjára elérkezett a tirpák cross utolsó, sok mindent eldöntő fordulója!
A szokatlanul gyenge tél kicsit belehúzott ugyan a két futam között, azonban vasárnapra valahogy mégis hó és jégmentes, ellenben legalább sáros pályát kaptunk, nagyon enyhe köddel.

A hétvégén elérkezett végre a nagy nap, amiért az elmúlt 2 hétben keményen küzdöttem! 
Helyesbítve illett volna kimenegetni tekerni kicsit edzés jelleggel, de az az igazság, hogy eléggé nem akaródzott. Helyette egy kis zabálás, némi ivászat tarkította az ünnepek környéki edzéstervemet. Néhányat azért bringáztam, de inkább csak amolyan funrideok jöttel össze nyakig sárosan befejezve.

Pittbullterrier

Egy vasárnapi verseny, ami nem szombaton van!
Egy utólagos komment szerint röviden ilyen volt a verseny:
"Megint egy szuper, kemény és végre hideg verseny volt!
Köszönjük!!!!"
Minden szava igaz szóval a): a verseny jó volt és
b): nem vagyunk teljesen normálisak.


A debreceni bandát kicsit legyakta mindenféle dolog, a lényeg, hogy magamra maradtam-de mivel Ármin, de főleg Betti imád biciklisekre üvöltözni a pálya mellől kiváltképp hidegben, Ármin múló torokgyíkja visszaidézése végett azért csak összebútoroztunk végül a járműbe.
Az út zökkenőmentes volt, és mire odaértünk ott is voltunk, valamint annak rendje és módja szerint odaérkezett az év első, tirpákföldre jutó havazása is. 
Borzasztóan körülményesen felöltöztem, bóklásztam egy kicsit, váltottam pár szót a familyvel, és mentem egy ismerkedős kört a pályán félgőzön. 

Itt az ősz. Vitathatatlanul, kegyetlenül, sárosan-lucskosan, szelesen, színesen, lélekemelően-akárhogy, de megérkezett. Elő lehet vakarni a szekrény mélyére száműzött átmeneti, vagy téli cumókat azoknak akiknek nincs "szezon", el lehet tenni, vagy rászegelni a görgőre a bicajt azoknak, akiknek van. Ennek megünneplésére mentünk egy karikát a medvés körön.

Kemény ez a tél gyerekek. Na nem mondom, a 85-86-os biztos keményebb volt, meg kilencvenvalahányban is emlékszem egy keményre. Azok előtt még Stark (nem Howard vagy Tony, hanem Ned) is azt mondta volna hogy közeleg. Persze ez ahhoz képest fittyfene, mert ez most van. De igaz ami igaz, az utóbbi évek telei közül ez kicsit hosszabb, kicsit hidegebb és kicsit már talán el is múlhatna a f@szba.

Először is Búék minden követőnek!
A múlt évi (illetve ma már azelőtti! Ahahaha!!!) Tirpák Cross sokak számára megmaradt pillanata az volt, hogy BZs kiröhögött, hogy dolgozok, ezért nem vagyok ott. Ez idén (vagyis már tavaly-és ezzel befejeztem az ÉVődést...) már nem jött össze, sikeresen eljutottunk Nyíregyházára és egy szuper versenyen indulhattunk el év végén!

 Ha nem voltál eddig, gyere, valami őrület van Nyíregyházán! (Első mondatnak, mert van aki csak ennyit olvas:)

Kicsit megcsúsztam ezzel az írással részben lustaságból, részben pedig egyéb okok miatt (még több lustaság) de azért csak pötyögök valamit, mert úgy érzem, ennyi tisztelet jár azoknak, akik rendre összehozzák ezeket a versenyeket.

Partizunk a palánknál

Nahát, Korcs jó rég nem írt!
Van aki nem tudja, (az ismerőseim szerintem mind tudják) de sorozatfüggő is vagyok. Szeretem a jó, kevésbé jó, és néha még az egészen szar sorozatokat is. Úgy gondolom, ez valami kényszer az emberek egy részében, hogy nehezen hagyják félbe azt amit elkezdenek. Vannak olyan dolgok, amikbe ha beleállok nehezen szakadok ki, még akkor is ha amúgy már tudom hogy felesleges vagy egyenesen nyomorúság csinálni. A bicajozás ilyen szempontból mondjuk szopás, ha azt vesszük hogy még a végén a sírásó kondít le a nyeregből egy ásóval. De az legalább jól esik.

Úgy három hete történt, hogy szólt a Zasszony' hogy "hé, regeljél már craterre, mert mindjárt lesz". Kisvártatva (szóval két hete) meg is ejtettem a reget, aztán folytattam a biciklizgetést, szerelgetést, lamináltpadlózást-szóval annyira nem voltam rápörögve erre a 37 kilométerre. A verseny előtt pár nappal már ránéztem a csoportra, ahol épp téma volt az időjárás, ja, tényleg, ha itt esett, akkor nyilván ott is... mindegy, menjünk, meglássuk'.

Még valamikor januárban jelöltem egyet a bookon a Nagyvárad melletti Probikers maratonra. Tavaly is megtekertem, volt egy-két rizikós élményem, de összességében jól esett-mint a biciklizés mindig-gondoltam, a tarcali versenyszervezős hétvége után tökéletes lesz levezetésnek.