Jópár szombattal ezelőtt, a szokásos kiindulópontunkról, a Vámospércsi úti Gyöngyház Kerékpárbolt elől indulva, túráztunk egy lazát, hogy lepacsizzunk a bagosi földikutyákkal. Igen-igen, ha nem tudtad volna Debrecentől nem is olyan messze, Hajdúbagos mellett található, a magyarországi földikutya populáció egyik utolsó menedéke, a Hajdúbagosi Földikutya Rezervátum. Azt persze nem árt tisztázni, hogy ha arra jársz, nagy valószínűséggel (és itt tényleg értsd úgy, hogy a nagy, az 99.99999%) egy földikutyát se fogsz látni, mivel ennek a kis szőrös állatnak az életmódja, leginkább a vakondokéhoz hasonlít (gy.k.: a föld alatt élnek). Jelenlétükre a vakondtúráshoz hasonló, de annál jóval nagyobb földkupacokból lehet következtetni. Maga a túra útvonalat innen letöltheted, megnézheted, sőt, akár ihatsz rá egy sört is, csak, hogy jó legyen.

Na de a bringák! Az enyémre ugye, egy 2.8-as 27,5+-os gumma van előre felrakva.  Ati egy klasszikus, ha lehet ezt mondani, 29-errel képviselte magát 2.1-es gumákkal, viszont Misi felült a fat vonatra, így egy Felt DD Fat-tel rakta meg a távot. De miért érdekes ez? Hazafelé útba ejtettük a Vekeri úton található és méltán dicsért lángosozót, ahol lőttünk egy jó képet a méretek érzékeltetéséhez:

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer egy 29-es 2.1-es gummára azt fogom mondani, hogy olyan kis filigrán... és tessék...  

Mivel gyönyörű időre ébredtünk szombat reggel (ködös, -6 fok), így Misivel úgy gondoltuk megtekerjük, idei első havas túránkat, vagyis Debrecenből kilátogatunk a Hajdúbagosi Földikutya Rezervátumhoz. Három dolgot is tesztelni akartam, egyrészt egy SMP Well nyerget, egy Camelbak Podium kulacsot, másrészt a 650B+-os gummát a hóban. A túra útvonalát ezen a linken, vagy itt alul a "Summary"-ra linkelve tudjátok megnézni, kiexportálni, ha érdekel benneteket: 

Eleve a -6 fok miatt picit túlöltöztem, termo gatya, két zokni, lábmelegítő, passzos bringásnaci és ezek felé még egy endura rövidgatya, ezt így kompletten alulra, de bevallom ezt nem éreztem soknak. Felülre aláöltöző, mez, termo pulcsi és egy dzseki, téli kesztyű, viszont már egy picit sok volt. Az útvonalat (lsd. fentebb) eleve úgy terveztem meg, hogy kifelé főleg terepen tudjunk menni, visszafelé, pihegősebb aszfalt-kerékpárút kombóval. Maga rezervátum télen is elég jól néz ki, a maga fagyos pusztaságával (világvége, nukleáris tél fíling), de nyáron, egy csapadékosabb időszak után, nagy része elmocsarasodik, ami mágnesként vonzza a gázló és vízi madarakat.