Ha nem voltál eddig, gyere, valami őrület van Nyíregyházán! (Első mondatnak, mert van aki csak ennyit olvas:)

Kicsit megcsúsztam ezzel az írással részben lustaságból, részben pedig egyéb okok miatt (még több lustaság) de azért csak pötyögök valamit, mert úgy érzem, ennyi tisztelet jár azoknak, akik rendre összehozzák ezeket a versenyeket.

Partizunk a palánknál

A tavalyi futamok közül a kedvencem volt a Decathlon kör, persze a többit is szerettem, de ennek a pályának a dinamikája jött be legjobban (van rajta egy rövid kis pihenő.:D) na meg persze tavaly is ilyen szuper idő volt: fagyott talaj, de napsütés, enyhe plussz celziussz!
A pályán történt némi módosítás, kapott egy hosszabb nyúlványt egy 180 as visszafordítóval egy korábbi szimpla balos 90-es kanyar helyén, és beépítésre került egy időközben kidőlt fa is mint átmászandó akadályelem. Utóbbit ki is lehetett kerülni, de valószínűleg gyorsabb volt átmenni rajta, nekem legalábbis nem tűnt nagy macerának. Ezen felül még pár száz plusz métert és ezzel némi plusz szintet kapott a kör, amiből az elit 8at, a hobbi 5 öt kellett hogy abszolváljon.

Az ominózus fa. Ez is mekkora elmebaj, abban reménykedtünk, hogy a versenyig nem viszik el mert kidőlt...

Százöt induló. 105. Nem, ez nem egy Budapest melletti jól beharangozott, reklámozott, egyéb versenyeket is gyakran szervező bejáratott stáb versenye. De ettől még egy kurvajó verseny, profi fotósokkal, harcedzett szurkolókkal, mindennel ami egy jó kis hétvégi, vagy akár az életedben az első versenyhez kell. Ha csak lazán akarsz egyet tekerni mint én, vagy oda akarsz kicsit pirítani egy két keményebb hazánkfiának. Már ha tudsz, mert azért annyira nem gyenge a mezőny eleje. És persze mivel a két kategória külön rajtol, akad szurkoló bőséggel. Mindenki igyekszik megtölteni élettel azt az erdőrészt ahol épp leledzik, és ez egész jól sikerül mostanában. (Legközelebbre mindenki hozzon egy szétverhető fazekat!)
Miután sikerült összesakkozni a ruhatáramból a megfelelőnek ítélt rétegszámot mentem két köröcskét, hogy megnézzem mi változott a pályán. Ez nem is ártott, mert a kidőlt fa kikerülő opció annyira kijártnak tűnt, hogy csak Ármin miatt vettem észre a shortcutot. A kicsik versenyébe még kicsit belelógtam pályabejárás címszó alatt, majd lassan elérkezett a mi rajtunk is. Elég szerencsétlen módon (mondhatnám parasztnak is) sikerült a rajt előtt vagy 3 perccel odaérnem, és beállnom a mezőny első sorába. Induláskor igyekeztem kevéssé akasztani a tömeget, de érzésre sikerült legalább egy embernek ráülni kicsit a kormányára. Szerencsére esés nem volt.:D

A kedvenc kanyarom.

Ahogy a vastagabb tempóval közlekedők elhúztak, igyekeztem felvenni a fordulatszámot, hogy valami versenyfélét kanyarítsak magamnak erre a napra. Az első két körön próbáltam nem ellőni minden patronomat, ami jó taktikának bizonyult, mert bár így kicsit lemaradtam az elejéről, de végül is az összképbe szerintem nem sokat rondítottam bele mert lemaradtam volna max később. Pár másodpercet biztosan vesztettem a többiek mögött a szűkebb kanyarokban, főleg az első két bemelegítő körben. Utána igyekeztem mindig felérni valakire, kicsit utazni vele, majd amint lehet otthagyni.
Valamikor a harmadik kör végén kiszúrtam a Várdacrossos pajtimat Bencét, aki a Hegyaljai bringások színeiben indult. Szép lassan felértem rá, beszéltem hozzá pár szót, ("Körberajzoltam") csak hogy érezze a törődést, reméltem hogy nem sértődős fajta, igyekeztem a magam flegma módján olyan beszólásokkal bombázni amiket ha komolyan is vesz, akkor is a haladásunkat szolgálja. Például rászóltam ha kanyarban nem tekert.:D

Én, a sapka dacára is egészen vállalható fejjel, mert lefelé nézek.:D

Szóval mendegéltünk ketten az erdőben, kóstolgattuk az előzgetést, aztán eljött a pillanat az első támadáshoz, megelőztem, ő meg visszajött. Rendben, mehet még elöl egy kicsit. Az utolsó körre már igyekeztem elöl tartani magamat, a felétől már egyre jobban sikerült elhúznom, de pont nem akartam úgy járni mint Várdán, hogy kiengedek és visszaelőz, szóval nyomtam egy kis kényelmetlenül magas pulzusszintet produkáló tempót hogy távol tartsam magamtól. Most bejött, de ha feltesz egy patentpedált végre, akkor az lesz a búcsúbuli szerintem. (csakegytipp!)
A pálya mellett álló kb 50 ember a futamunk alatt meglehetősen felturbózta a hangulatot, így igyekeztünk mi is (főleg Danival és Levivel) olyan helyeken feltűnni és zajt csapni, ahol a leginkább irritálhattunk másokat. Daniból emlékezetes mondatok távoztak, és előkerült még pár régebbi egysoros is, amiket itt most annyira inkább nem írnék le. Az elit nagyon durván nyomta az űrtempós köröket!

(#nyélengeci)
 

Az eredményhirdetésig teaparti és zsírosdeszkázás (esküszöm, otthon eszembe nem jut ilyet enni soha, de ilyenkor valahogy adja magát.) Megtapsoltunk jól mindenkit, majd tomboláztunk egy kört (amiből vissza is jött az útiköltség ha már nevezés nem volt...) majd ráérősen hazakocsikáztunk.
Csak ismételni tudom önmagamat, irígy vagyok a tirpákcrossra, és a nyíregyi bandára. Persze nem sajnálom tőlük. Ezért jövök legközelebb is.:D

A fotókért most kivételesen én vagyok a felelős. Kivéve azt az egyet, amin én vagyok, ezt Molnár Tibor készítette, azért is éles és jól komponált, nem úgy mint a többi, ami telefonos, de amúgy sem a gépen múlik, mert szerencsefotós vagyok.
#Písz!

(videó is van!)