"Tekerek ezen-azon, ezt-azt..." - minden, ami tömény bringa.

BringaBuzi™

Egy szép nagy bicikli: Specialized Turbo Levo FSR

2018. április 21. - LordCsipisz

Múltkoriban belekóstoltam végre újra a svéd erdei bicózásba, és amíg tehetem, ez nem fog változni. Saját bicóm még mindig nincs (ha így folytatódik nem is lesz. :D ) de a méretemben akadt még egy hiánypótló darab, amit mindenképpen meg kellett kaparintanom egy karikára. A kollégám csak 3 dolgot mondott a bicóról: El kell vinned egy körre, közepes fokozaton végigvigyorogtam egy 2és fél órás bicózást, és többé nem veszek sima montit. Persze róla tudni kell hogy főleg országútis, meg bmx crossozik hébe-hóba, de komolyan furdallt a kíváncsiság hogy az én őrült pajtásom mit kapott az erdőben ettől a dögtől.


p_20180420_193511.jpg

Első benyomások: nehéz. Épp fel bírom emelni amikor pakolászom ide-oda, felviszem az emeleti kiállítótérbe a boltban meg ilyenek, oda is a teherlifttel inkább, de zavaróan, rohadtul nehéz. Hiába, ennyi akku meg a motor muszály hogy az legyen. Mi lesz ezzel ha lemerül? mit csinál menet közben, irányítható? Ezek a zsigeri fő dolgok amik előjönnek elsőre. Meg ez a romlott tejre hajazó szín. Minden évben elsüti valamelyik gyártó, nem tűnik fel nekik, hogy voltaképpen ronda? Az áráról nem is beszélnék, mert annyi amennyi. Svéd koronában 56ezer, magyar pénzben meg KURVASOK.
Nade.
El is felejtettem említeni, hogy ez egy elektromos rásegítést (és nem hajtást) rejtő bicó. Így mint olyan máglyára való egy magára valamit adó IGAZI emtébés szemében, mert az ördögtől való, meg nincs benne kihívás, és még puhányokká is tesz. Tönkreteszi Megöli a kerékpározás élményét, a sportot, aki ráül, de még az is egy életre megnyomorodik aki lássa'.
Mike Synjard se nagyon akarta hogy legyen, csak épp elődje, vagyis inkább felmenője a turbo, ami egy városi bicó volt, úgy fogyott mint a cukor. A pénz meg azért egy bazijó dolog. Vehetsz érte pl biciklit. Na mondjuk ő szerintem arra költ a legkevesebbet. A svájci mérnökgárda tehát mit tehetett mást, megépítették a Levo fsr-t. Ez még véletlenül sem egy áthekkelt enduro, a geometrián is megfigyelhető hogy remekül kitalált, a motor köré mérnökösködött bicó van a seggünk alatt. Nincs display a kormányon, csak egy kapcsolókonzol +/- jelzéssel, meg az akku oldalán 10 darab led, és a ledek gyűrűjében a ki-bekapcs oldalán szintén a +/- páros. Ennyi. Az akku egy átmenő, kicsike thru-axle tengellyel rögzül olyan stabilan, hogy a pedelecektől eddig megszokott zörgésnek nyoma sincs. Kétkerekű barátom tulajdonképpen halkabb, mint a sajátbiciklim.


p_20180421_195030.jpgOlyan édes amikor eszik....

Persze bluetooth vagy ant+ kapcsolattal is bír, így pl a garminunkkal is kommunikál, telefonról a Mission Control appal mindenféle egyéni finomhangolást kipróbálhatunk a gyári 20/50/100% rásegítés átbalanszolásától kezdve az energiamenedzsment automatizálásáig. Ha pl nekivágsz 2 körnek a kedvenc traileden, amiről van egy gps tracked is, és nem akarsz üresen érkezni, a szintadatokat is figyelembe véve adagoltathatod magadnak a rásegítést. Na ez már az a rész, amire egyelőre nincs szükségem. :D
Melóból hazajövetben kezdődött a dilinyó, hogy végül is fullra fel van tőtve, ugyanmár mérisne csapassak egyet Arsta kerület partján. A helyről tudni kell hogy az untig agyonbiciklizett tipikus svéd trail, vannak benne szintek, nem extrém technikás, esetleg kis kerülőkkel azzá tehető, és kb 3.6 km. Majdnem 19 es átlagot mentem rajta, ami kb rengeteg a korábbi 11eshez képest. Persze full rásegítéssel, ahogy kell. Ahol korábban montival mászva kb lefostam a bokám 5-tel tekerve felfelé, most fullgőzön pöröghettem, miközben haladtam is. A menet végére érett meg a konklúzió: sokkal dinamikusabban, egyenletesebben haladok, nem égek rommá és savasodok szét egy egy  mászástól. Nyomni ugyanúgy lehet neki, csak épp nem a feldőlés és a szívinfarktus határán 6-tal araszolok, hanem egy kellemes és tartható terhelésen rakosgatom a bicót felfelé. Hm. Ez a része azért nem annyira szar.
Persze a másnap mindig az igazi. Reggeli ébresztő, kajafőzés, és irány Drottningholm!
A királyi palota található még Ekerö község Lovön nevű szigetén, meg persze kiváló opciók hosszabb-rövidebb országúti edzésekhez, vagy gyalogtúrázáshoz. Itt van az egyik legrégebben megismert köröm. Mivel relative messze van a lakhelyemtől óvatosan, kikapcsolt bicóval pörgettem el odáig. Úgyis tudni akartam, hogy mennyire lehet használni lemerült akkuval. Igazából az emelkedők kivételével nem igazán zavaró a bicikli tömege. Simán vállalhatóbb mint mondjuk egy Kona stab, egy Session vagy egy Demo amit sokan használnak városi biciklinek. :D
Terepen kanyarokban nagyon jó döntögetni, és nem okoz gondot kicsit emelgetni sem. Túlzásba azért nem vittem, a 2.8 as, nevükhöz méltóan irdatlanul brutális specialized Butcher gumik, meg a 135/150 rugóút megoldotta az összes dolgot.

p_20180421_154109.jpgNagy. Sokkal nagyobbnak tűnik mint a múltkori scotton az elvileg ugyancsak 2.8-as gumma. De a szükséges nagyobb nyomás miatt nem volt pogózás.

A Drottningholm köröm hossza kb 25 kilométer (mikor hogy, volt már 35 is) és kb mindenféle terep van rajta, ami előfordulhat errefelé. Farmok, sziklák, óriási sziklák, fenyvesek, gyökér, öblök mélyén mocsarasodást áthidaló northshoreok... Most volt sár is, így abban is kipróbálhattam a bicót. 
Nem vittem túlzásba a takarékoskodást saját magammal, igyekeztem tekerni is. Többnyire minimál (ECO) rásegítéssel mentem, ami 20% a teljes, amúgy 250 watt rásegítésnek. Itt megint kitérek kicsit. Mennyi is ez a 250watt? Nagyjából 150 körülre tehető egy mezei bicajos teljesítménye,  egy jól edzett valaki lehet mondjuk 250-300. Én is találkoztam sok olyan emberrel már életem során, aki állva hagyott ott, ahol én minden erőmmel küzködtem. Egy "rendes" tempóval rongyolva egészen más tud lenni egy pálya.

p_20180421_123234.jpgAz egyik kedvenc kiülő töltőállomásom úgy félúton.

A kört jó átlaggal zártam, és még maradt kraft mind bennem, mind a bicóban. Gondoltam egy nagyot, és eltekertem Ursvikba is, a múltkori pályára. Ezt vasárnapra terveztem, de ha már úgy állok hogy bírok menni még, végülis miért ne? Mentem egy nevetségesen gyors kört egyből végig turbo fokozaton. Anyám. Hezitálás nélkül vette a bicó az összes olyan akadályt, aminél normális esetben komoly szerep jut a szerencsének is. Néhány kanyarba alig fértem bele, bárhogy tereltem a 780as kormánnyal a bicót, kellett egy kis fék. Brutálisan stabil az egész szerkezet, és hihetetlenül jó móka volt a legbetegebb helyeken is felszaladni vele. Mintha végigdownhilleztem volna azt a 7.5 kilométert.
Menjünk már egyet minimumon meg mediumon is akkor......


p_20180421_154213.jpgApró okosság a SWAT tool.

Érdekelt a pszichés hatása is annak, hogy milyen lesz GOD MODE után úgymond poroszkálni. A 20% egy 24 kilós, 135/150 úttal operáló és enduros beállitottsággal rendelkező fickónál (ez a bicaj, nem én) gyakorlatilag arra elég, hogy egy normális, mindjuk maratonozós fully szintjén lehessen haladni vele. Ugyanott füstölve felmenni ahol mindig is füstölünk, ugyanott megakadni lendületből egy "kunsztban" ahol többnyire szoktunk, és ugyanott elkezdeni haldokolni a siratófalon ahol máskor is. Az egyetlen alkalom volt amikor azt mondtam hogy "basszadmeg" és kettőt csippant a pluszjelű gomb megnyomására a bicó, majd mielőtt feldőltem volna a csába úgy indult meg felfelé mintha motor hajtaná. (Mert hát végül is az hajtotta.) A medium fokozatú körre nem maradt energiám (a bicónak se, ha még hazafelé is számolunk egy kis assisttal) szóval az úgy egy az egyben elmaradt. Elfogytam. Az előbb be is aludtam, olyan hosszú már ez a cikk.
"A pedelec megöli a sportot, ellustít."

p_20180421_153845.jpgBemattulva.

Én csak azt érzem, hogy ma is kellett a kompressziós zokni meg a tábla csoki és a délutáni kávé, hogy csak egyszer aludjak el gépelés közben. Kb 2x annyit (68km) bicikliztem, mint amennyivel tervezni szoktam így hétvégén, hogy maradjon kraft másnapra is. 
Tökjó ez a bicikli, ő is megdöglött a végére, eszegeti az áramot szépen. Max a laptopomnak lehet oka haragudni rá, nekem vagy egyéb bicósnak nem nagyon. Tényleg emberek, béküljetek meg végre azzal, hogy ez egy fasza dolog. Nem csalás, nem az ördögtől való és nem csak hendikepeseknek. Drága mint a heroin, nem kötelező megvenni, nem leszel tőle több, nélküle kevesebb, remek játék tud lenni a nehéz napokon, vagy kiváló edzőtárs, aki kiveszi a savasító szakaszokat a játszmából. Cserébe többet, tovább mehet a pilóta. Ne mondd már hogy ahol tolni kell és kettővel haladsz, ott is annyira élvezed hogy milyen jó sportolni. Élménybicó, nem versenyállat. 
Ha lenne egy zsák fölös pénzem, inkább erre szórnám el, mint egy páros wellnesüdülésre egy hajón a kabinban egy telefingott jacuzzival, vagy egy Louis Vutton táskára, esetleg rolexre vagy helikopteres utazásra. Persze nem fenyeget az a veszély, hogy rámszakad egy bank, de mókának kiváló volt! 
Kérem a következőt!

A bejegyzés trackback címe:

https://bringabuzi.blog.hu/api/trackback/id/tr6713853490

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

_z_ 2018.04.24. 16:17:26

Sosem ertettem, hogy mi bajuk van az "igazi" bicikliseknek a pedelec-el. Mas kategoria, a rajta elert idoket/sebessegeket/teljesitmenyeket egyszeruen nem kell osszehasonlitani, tekerni meg ezt is kell, tehat sport. En nem zarkoznek el egy ilyentol (ellentetben a penztarcammal