A második napon elég álmosan ébredt a banda köszönhetően a kölyökbanda éjszakai randalírozásának. Megreggeliztünk, majd egy kis pihenő után újult erővel vágtunk neki a Balatonlelle - Balatongyörök távnak (53,5km).

Fonyódon természetesen megálltunk léghokizni, ami már, mondhatni szokásunkká vált, ha arra járunk. Mindig megmosolygom, hogy, amíg Rittyel el nem kezdünk játszani, addig a kutyát nem érdekli a léghoki, aztán ahogy nekikezdünk, annyira "jóízűen" nyomjuk, hogy rögtön kedvet kap más is.

Balatonmáriafürdő után ismét egész korrekt bringaút következik és előre csorgattuk a nyálunkat, hiszen frissítő pontnak a tavaly felfedezett 400 éves vámházat jelöltük ki. Egyébként ezt a helyet egész könnyű elkerülni, még akkor is, ha bringaútra is fel van festve, hiszen egy rövid, ámde meredek emelkedő után kell balra fordulni a fenékpusztai vasútállomás előtt. A lékanyarodónál bevártuk a leszakadt embereket (előtte egy picit elhúztunk), ami jó ötletnek bizonyult, mert simán továbbmentek volna.

A 400 éves vámházban olcsó a kőbambi izotóniás ital! Kapsz virslit párban, finomat, roppanósat és a helyi specialitás a McFenék burger, vagyis egy zsemlében rántotthús vagy húspogácsa. Leparkoltuk a gépeket, ahol Kati már várt ránk (szervízkocsi az isten), így nem volt más dolgunk, mint nekiesni a kajának.

Én, kombinálva a helyi specialitásokat, betúrtam egy McFeneket, majd egy pár virslit is utánaküldtem, hogy enyhítsem a McFenék magányát, miközben bőszen kortyolgattam egy kőbambit izotóniás italt, hogy nehogy megakadjanak félúton.

A pocakok megtömése után ejtőztünk egy kicsit, majd irány Keszthely. Ezen a szakaszon nem árt az óvatosság, mivel elég sok a beláthatatlan kanyar és ha az ember nem akar egy örökre szóló élményt szerezni a szemből belepukkanó bringástól, a csengetés is megfontolandó ötlet (mi így csináltuk).

Keszthelyre érkezve megint szembesültünk a "fantasztikus" kitáblázással, viszont a várost elhagyva ismét istenkirály bringaút fogadott minket, elfeledtetve a városban kóválygást.

Balatongyörökig szinte suhantunk, ahol is a püspökladányi önkormányzat nyaralójában szálltunk meg (ez saját szervezés volt, " jó, óccó" kategória, eltekintve a legkisebb moccanásra nyikorgó ágyak okozta éjszakai sokkoktól).

Itt kell megemlítenem, hogy mi 2 nap tekerés után beiktattunk egy pihenőnapot, amit minden családdal tekerőnek ajánlok, hiszen nem árt egy kis regenerálódás két nap tekerés után. (Halkan megjegyzem, hogy egy pihenő nap után a fenékfájás is el szokott múlni, ami tapasztalatom szerint a 2 napon tetőzik, én ezt úgy is hívom, hogy a seggfájós nap).

Nekünk iszonyat szerencsénk volt, mivel az idő annyira kegyes volt hozzánk, hogy ezen a pihenőnapon gondolták úgy az égiek, hogy egész nap esni fog, így nem kellett szakadó esőben tekernünk. De, hogy kihasználjuk a pihenőnapot, a banda nagy részével átautókáztunk Kehidára, ahol a fedett termál- és élményfürdőben áztattuk ki megkínzott sejhajunkat és kényeztettük a megfáradt lábizmainkat.

Meg kell említenem, hogy ezt a kis kiruccanást is csak úgy tehettük, meg, hogy volt egy kísérő autónk, ami iszonyat megkönnyítette a dolgunkat az egész úton. Hiszen egy-egy táv letekerése után, nem kellett fáradtan szállást, kaját intézni, mert mire odaértünk minden el volt rendezve. A csomagok szállításában is iszonyat könnyebbség, hiszen aki már tekert hosszabb távokon, az tudja csak igazán, hogy egy hátizsák is mennyire kényelmetlen tud lenni X kilométer után, nem is beszélve a csomagok plusz kilóiról, amivel egy emelkedőn feltekerni nem éppen leányálom.  Akik megtehetik, azoknak mindenképpen ajánlom a kísérőkocsis felállást! Itt szeretném megköszönni Katinak, hogy nálunk bevállalta ezt a néha hálátlan szerepet, hiszen sok élményből, látnivalóból kimaradt és sok gondot, intézni valót a nyakába vett ezzel a szereppel.

Bár az előző post-nál a részszakaszonál található link rámutat, a GPS-szel nyomon követett részletes track-re (ami android platformos, runtastic nevű programmal készült), de sokan jelezték, hogy ez nem egyértelmű, ezért ezentúl, mindig kirakom az aktuális szakasz track-jének linkjét a post végére.  Tehát:

Szint, sebesség, térkép az adott szakaszról itt!!!

Augusztus 2-án vágtunk neki az útnak, hogy megkerüljük a Balatont bringával. A csapat 7 főből állt, 6 bringás (ezek közül egyedül én voltam "vérbringás", a többiek mondhatni "eseti felhasználók") és egy plusz kísérő (személygépjárművel). Meglepő módon, az indulás előtt egy nappal, a Fiatba sikerült beszuszakolni 4 kerékpárt, így a maradék 2 bringával megkockáztattuk, hogy mindenfajta előzetes egyeztetés nélkül fogunk bepróbálkozni a MÁV-nál. A terv szerint 3 ember és 4 bringa kocsival,  a maradék (csomagok nagy része, 4 ember és 2 bringa) vonaton utazik. Hát mit mondjak, a Fiat dugig lett és olyan szép látványt nyújtott megpakolva a sok géppel, hogy majdnem elmorzsoltam egy kövér könnycseppet induláskor (a csomagtartóba a 4 váz, pedált, kormányt nyergeket, ki/leszerelve, az anyósülés mögé a 8 kerék került).

A vonatozó csoportba osztott az élet és az 50%-os MÁV kedvezményem, amiről egy egész szóval összefoglalhatnám a véleményem: szívás. Bővebben: egy darab többcélú, kerékpárszállításra is alkalmas vagon, amire Debrecenben még vígan felfértünk, sőt egy 3 kerekű szörnyet is sikeresen felkínlódtunk. A tulaj hölgynek azért üzenném, hogy ezt, azért már én is túlzásnak tartottam... egyrészt, mert a triciklije minimum 3 bringa helyét foglalta el, másrészt, ha mi nem vagyunk ott, akkor kétlem, hogy egyedül felrakja azt borzalmat a vonatra (nem kis késést összehozva ezzel). Persze, Budapestet elhagyva már minden talpalatnyi hely tömve volt bringákkal, nem kicsit súlyosbítva a helyzetet, hogy a triciklis hölgy és két pulyája, a bringatárolóban ültek le a kihajtható székekre (bár simán volt hely a normál utas részben is, amikor felszálltak) nem kevés kerékpártól elfoglalva a helyet. Egyébként vicces volt, hogy az északi parton  tekerve egy német szerelvény ment el mellettünk, amihez egy teljes vagon kerékpárszállító volt csatolva... hát igen, ott azért sejtik, amit itthon még nem, a Balaton egyre jobban rácuppan a kerékpáros turizmusra.

Ami még érdekes volt a MÁV-val kapcsolatban, hogy mivel én MK tag vagyok, így az egyik bringát kedvezményes kerékpárjeggyel vihettük, de (!!!) és most kapaszkodj meg: nem létezik menettérti (oda-vissza, 3 hónapig érvényes) kedvezményes kerékpárjegy! Persze elővételben meg tudod venni a visszaútra a kerékpárjegyet, ha meg tudod mondani, hogy pontosan mikor jössz vissza, de lássuk be sok túra esetén ez változhat, így szarakodhat az ember a visszaútnál is a pénztárnál. Röhej!

Visszatérve a túrára, Balatonvilágosnál cuccoltunk le a vonatról, mivel a tervezett útvonalunknak ez a település volt a kiindulópontja és végcélja is egyben. Bringák ki a kocsiból, csomagok be, egy kis szerelés és már menetkészek is voltunk.

Az első szakasz Balatonvilágos - Balatonlelle (44,95km) volt. Itt meg kell jegyeznem, hogy a kitáblázás és az utak minősége a kiváló és az iszonyat pocsék között váltakozik az egész balatoni körúton. Nem egyszer tévedtünk el nem egyértelmű, vagy egyszerűen, hiányzó tábla miatt. Persze térképpel és a helyi erők segítségével simán lehet korrigálni.  De hogy ne csak papoljak, íme egy kép, ami jól példázza az egészet:

Igen, itt a helyes irányt a feketével odafirkált nyíl mutatta. Volt olyan szituáció, ami 6km-rel dobta meg az aznapi távot, mivel nem egyértelmű volt a táblázás (konkrétan két irányba is mutatta a balatoni körutat Tihany felé) és jó munkásemberként, Murphy törvényét betartva, persze, hogy a rossz irányba mentünk tovább. Szóval nagy-nagy tanulság, hogy a biztonság kedvéért, azért legyen nálad térkép (nálunk volt, Bélabának hála)!

Az első szakasz főleg autóúton sicc! normál (gépjárműforgalmat is lebonyolító) úton megy, de a szántódi rév után valami csodálatos bringaút következik. Kétsávos, sima, mint a babapopsi, sehol egy repedés.

Viszont az igazsághoz hozzátartozik, hogy a táblázás ezen a szakaszon is pocsék, bár nehezebb eltévedni, mint az északi rész bizonyos szakaszain, hiszen a legtöbb úton, ami párhuzamos a Balatonnal előbb utóbb észreveszel egy zöld táblát, sárga felirattal, ami visszaterel a balatoni körútra.

Útközben itt-ott megálltunk egy-két izotóniás ital (sör) elfogyasztására és némi technikai segítség igénybevételével (GPS) érkeztünk a balatonlellei Nana motelhez, a szállásunkhoz (ezt a balatonbringa.hu segítségével sikerült leszervezni, sőt ők kompletten megszervezik neked az egész balatoni hacacárét, ha időben felveszed velük a kapcsolatot).

Maga szállás egy valamikori szockó üdülő, közös vizesblokkokkal, lepukkant szobákkal, viszont olcsó és közvetlenül a Balaton partján fekszik (ami strandolás szempontjából nem mellékes). Sőt Lidl is elég közel van, úgyhogy simán fel lehet tankolni az estleges kimerülő izotóniás készletet (sör). A kerékpárokat zárható helységben tudják elhelyezni, ami azért nem rossz. Egyedül az éppen ott nyaraló iskolás csapat volt, ami kissé idegesítő volt az éjfélig tartó rohangászásukkal és folyosón üvöltésükkel. Igaz, pár izotóniás ital (sör) után igazán már ez se érdekelt és úgy aludtam, mint a bunda.

Szint, sebesség, térkép az adott szakaszról itt!!!