"Tekerek ezen-azon, ezt-azt..." - minden, ami tömény bringa.

BringaBuzi™


B'TWIN 100-as országúti esőkabát

2019. július 01. - korcs75

A Decathlon nekem tipikusan az az áruház, ahol minden van, de közben semmi sincs. Online kinézek egy cuccot, bemegyek és persze nincs (néha még az áruházi készlet infó ellenére se). Megjelenik egy fasza termék, de Magyarországra behoznak belőle 1-2db-ot mutatóba, amit kiszórnak a nagyobb üzletekbe (véletlenül se a debrecenibe), így még online se tudod megrendelni. Ennek ellenére vannak olyan klasszikus darabok, amik ár-érték arányban verhetetlenek náluk. Ilyen pl. a nem is tudom hány szériát megélt (és fejlesztett), alap RAINCUT esőkabát, ami állandó részét képezte a melóba járós, "túlélő" pakkomnak. 

Mivel ez a nyár igencsak esősre sikeredett, így jött az igény egy könnyű elcsomagolható outi esőkabátra is (ugyan van egy Altura esőkabátom, de az inkább őszi, kora tavaszi darab). Kitűzött paraméterek: óccó, könnyű, elcsomagolható legyen és lehetőleg fluo színben, ha esetleg a rendőrök hiányolnák a láthatósági mellényt, akkor be lehessen helyette villantani nekik. 

Tudom tudom, a láthatósági mellény viselete, csak korlátozott látási körülmények között kötelező, lakott területen kívül, de(!!!) én még emlékszem, amikor a rendőrök azzal szívóztak, hogy bár viselni nem kell, de mivel az időjárási körülmények bármikor megváltozhatnak, ezért lakott területen kívül, mindig nálad kell lennie.

Egy szó, mint száz, mivel többen is emlegették, igencsak pozitívan, az alap országúti, "dekás" esőkabátot, ami (természetesen) Debrecenben nem volt készleten, így online berendeltem egyet.

ferfi_kerekparos_esokabat_100.jpg

kép:decathlon.hu

Az ára 4450Ft, ami. ebben a kategóriában, szerintem igencsak baráti. Zömök testalkatom miatt L-es méretet rendeltem be, ami számomra telitalálat volt, viszont egy magasabb embereknek erősen ajánlott egy próba, mivel  a körülbelül 170cm-emhez az ujjhossz pont jó volt.

A sors iróniája, vagy inkább iszonyat szerencsémre, az átvétel után, hazafelé tekerve, telibe kapott egy igazi nyári zuhé, tetemes mennyiségű esővel, így rögtön le is tudtam tesztelni. El kell mondjam, hogy a fél órás hazaút során kiválóra vizsgázott. Bár baromira befülledt az idő, de a háton és hónaljban elhelyezett szellőző nyílások tették a dolgukat. Persze ennek ellenére érezhetőn jobban izzadsz benne, mint nélküle (hehehehe), de közel se annyira, mint várnád. 

Mikor hazaértem és lehámoztam magamról, alatta totálisan száraz maradtam. Mivel az eddig használt RAINCUT-omat is városi bukósisakkal használtam (vagyis a kapucni nekem teljesen felesleges), így rögtön le is cseréltem erre, a nyári, fülledtebb időszakra, az eddig használt RAINCUT-ot.  

Tokaji hacacáré reloaded

Hétvégén megvolt a Kishutai céges rendezvény. Sikerült ismét behülyíteni pár kollégát, hogy ha nem is Kishutáig, de Tokajig bringával menjünk. Laller kapásból benne volt az ötletben és sikerült az exprofi binyóst Janót is bevonni. A terv az volt, hogy elindulunk reggel, a többiek kocsival jönnek utánunk és Tokajban felvesznek bennünket. Így a cuccot nem nekünk kell cipelni és nem mellesleg, amíg várunk, megkóstolhatunk egy-két pohár tokaji finomságot.

A reggeli indulást 10-re beszéltük meg, úgyhogy 8kor felcuccoltam Krumplit, mivel hű SS-mel terveztem megtenni a távot. Sikerült leredukálnom a cuccot, hogy táskát ne kelljen vinnem, így a lista a következőképpen alakult: pótbelső, pumpa, láthatósági mellény, 7dl-es kulacs (citromos gatorade vízzel feltöltve), multiszerszám, foltkészlet, láncolaj (ez az eső után igencsak jól jött), 4db műzliszelet (2db csokis-banános, 2db áfonyás), kónuszkulcs, lámpák, pénztárca és a héten frissen vásárolt esőkabát. Próbáltam mindent a bringára feltuszkolni, így az SKS nyeregtáskámat is bevetettem.

Az indulás persze elhúzódott, úgyhogy 10kor még otthon toporogtam a többiek hívására várva

Délben sikerült elindulni, mivel Janó eltökölte az időt és még fel kellett dobnom egy küllőprizmát és a kulacstartót a gépére.  Elindultunk és Laller vette át a vezetést és tolta jó tempóban elől, egészen Böszörményig (az útvonal ugyan az volt, mint tavaly). Az idő pöpec volt, a nap se tűzött, mivel felhős volt az ég, de nem vészesen. Egészen Hajdúdorog felé közeledve semmi probléma nem volt, viszont ott már látszott, hogy nagyon nagy szerencsénk lenne, ha megúsznánk az esőt.

Hát nem volt mákunk, így Dorog előtt bele is szaladtunk egy trópusi felhőszakadásban. Áldottam az agyam, amiért pár nappal ezelőtt megvettem a Decathlonban az esőkabátom (QUECHUA Rain Cut). Kék termék volt és olcsó így bevallom, voltak fenntartásaim a vízállóságát illetően, de ennél durvább felhőszakadásban nem is lehetett volna tesztelni, így bátran ajánlom mindenkinek (arra kell figyelni, hogy van sima és összehúzható kapucnis változat, úgyhogy nem árt ezt lecsekkolni )! Egyedül Janó szívta meg, mivel semmilyen esővédelemmel nem rendelkezett, kissé alpárian megfogalmazva szarrá ázott az öreg Pinarellótól kapott mezében (igen Ő személyesen is találkozott vele).  A Nothwave Expedition GTX csukám is ismét bizonyított a vízállóságot illetően... baromi drága volt (az én fizumhoz képest), de megérte!

Egy kis útszéli kiserdőben vészeltük át a zuhét és indultunk is tovább, ahogy az eső alábbhagyott. Hajdúdorog és Hajdúnánás közti bringaútra ráférne egy felújítás, de nem vészes, viszont Tiszavasvári és Tiszalök közti kerékpárút tényleg nagyon frankó, kivéve azt a hülye megoldást, ahogy a vasúti síneknél visszaterelik az embert az útra.

Nem tudom ki, hogy van vele, de én imádom a kompátkelést (persze jó időben és ha nem kell fél napot várni a kompra). Megvan a maga hangulata és ez most sem volt másképpen.

Jól elökörködtünk a kompon, majd nekivágtunk az uccsó szakasznak. Itt a kompon szintén bringával velünk utazó hölgyet próbáltuk utolérni, de a srácoknak már kezdett fogyni a kezdeti lendületük, így amikor beértük és le is hagytuk, égettem magam egy sort a következőképpen:

Korcs: - Látod Janó, a korához képest milyen jól tartja magát a néni, biztos a bringázás teszi.
Janó: - Hát szerintem kb. velünk egyidős lehet.
Korcs: - Jaaa, akkor nem is tartja magát olyan jól. De mi igen, hehehehe!

... és persze mindezt úgy, hogy nem néztem hátra. Igen, ott jött a szélárnyékunkban mögöttünk. Sőt le is előzött minket és valamit mondott is. Remélem lebunkózott, mert megérdemeltem volna, úgyhogy innen is elnézést kérek!

Tokaj előtt sikerült Janót befűznöm egy sprintre a várostábláig és kiütközött az ex profisága, mert úgy jött utánam kihasználva szélárnyékom, hogy istennek sem tudtam leszakítani. Tokajban még volt idő egy töltött lángosra a híres-neves lángososnál, amit leöblítettük egy kevés sárgamuskotállyal, majd felpakoltuk a kocsira a cangákat és irány Kishuta!