Mivel a Lugano gummám olyan állapotba került, hogy hosszabb távra már nem nagyon merészkednék vele és az idei tervekben egy-két hosszabb túra van betervezve Krumplival, így kénytelen voltam lecserélni. El is zarándokoltam a Chilit érintve (itt egy 48-as lánctányért markoltam fel) a Velvártba Kálmánhoz, hogy felmarkoljam az occó, de remélhetőleg jó, piros kendákat. Odaérve szembesített a ténnyel, hogy ezek a kendák bizony 28-asok. Fakk! Néztem, hozzámértem, de pusztuljak meg, a 28-as piros Kenda nem tűnt nagynak. Nem mertem megvenni és mivel már nagyon kellett a gumma mondtam neki, hogy elviszem a 25-ös fehéret bárhogy fog kinézni... minimum divatbringásnak néznek (hozzáteszem leszarom, hogy ki, miért bringázik, a lényeg, hogy tekerjen). Hazaérve felpakoltam a cuccokat és brutális lett a végeredmény.

Boszkónak is tetszhetett, mivel rögtön be is feküdt elé, hogy fényképezzem le Őt is. Egyébként is imádja bámulni, ahogy szöszmötölök, így ideje volt már egy közös kép Krumplival.

Ja igen... azért tisztázzuk, hogy a fehér addig fog jól kinézni, amíg össze nem koszolódik!