"Tekerek ezen-azon, ezt-azt..." - minden, ami tömény bringa.

BringaBuzi™


László-tanya csudaszép... lenne

2018. május 04. - korcs75

Ha netán követni akarnád a Kassára vezető bringautat, hegyen-völgyön át, hát érhetnek meglepetések. Ezek közül a "kedvencem" a László-tanyai útvonal vezetés. Mivel a rendszerváltás után a Károlyi-vadászkastély magán kezébe került és szépen elkerítették a nagy nyilvánosság elöl, így meg kellett oldani valahogy az arra vezető kerékpár ösvény elvezetését is. Persze ezt is egy huszáros vágással sikerült, olyan magyar módin. Szóval tekersz szépen László-tanya felé az aszfalton, amikor a következő tábla fogad:

img_20180501_172831.jpg

Tovább

MajdNem Mikulás Alleycat vol.3. by Legend of yesterday

Anyám, nem is emlékszem mikor volt utoljára alleycat Debrecenben. Éppen ezért, amikor megláttam a "MajdNem Mikulás Alleycat vol.3. by Legend of yesterday" kiírását facsén és, hogy Levi meg Csipisz (Legend of yesterday) a szervezők között van, rögtön körvonalazódott, hogy "vazze nekem ezen indulnom kell". Bevallom sose volt az én műfajom az alley, mivel egyszerűen nem tudom megjegyezni az utcaneveket (kivéve, ahol már laktam), de szerettem csinálni. 

alley.jpg

Gyűltek az emberek a facsén és már el is könyveltem, hogy majd szépen bejövök valahol a középmezőnyben, a gyorsaság helyett a taktikára helyezve a hangsúlyt (és egyedüli 40 felettiként, megnyerem a 40 feletti kategóriát.. ha lenne, de nincs), viszont az időjárás közbeszólt. Baromi pocsék időt sikerült kifogni (eső, havaseső, szél), így az előre várható 15-20 fő helyett, kemény 5fő jelent meg Debrecen Bike Maffia főhadiszállásán a kitűzött időben.

Maga a feladatsor emlékezetes alley-k, mégemlékezetesebb feladataiból lett összeállítva, mai adott egy kis előnyt a többiekhez képest, mivel az indulók közt nem igen volt olyan, aki már akkoriban is alley-zett volna.

Csipiszék az időjárásra való tekintettel rövidítettek is a feladatok számán, így egy rövid eligazítás után, agyban felfűzve a CP-ket egymásra (meg Levi agyára menve, hogy "hol is van ez az utca"), elsőként indultam neki a távnak, akkor éppen szemerkélő esőben. Sajnos a manifesztemet (feladatsort) csesztem elkérni a végén, így emlékezetből jöjjön a leírás, ahogy én megéltem:

Elsőnek rögtön az Irodalmi múzeum felé lőttem ki, hogy az egyik ablakában megleljem a pluszpontos feladatot. Elég jól sikerült kifogni a lámpákat, így hamar odaértem és megtudtam, hogy verset kell írni a bringámról, ami kb fél perc alatt meg is volt, így már száguldottam is tovább a Hatvan utcai Hidas presszó felé, ami arról (IS!) híres, hogy tele van utcanév és egyéb táblákkal. Na itt kellett megtalálni, a fő feladat részeként, 2 oda nem illő táblát. Fakk!

Emlékeztem, hogy régen mennyit szívtunk ott táblakereséssel, így lazán, nem sietve vágtam neki, azon gondolkodva, hogy kikérek egy sört közben, de kb. rögtön  mákom volt, mert szinte kapcsiból feltűnt egy nem bádog, hanem papírra írt, celluxszal kiragasztott tábla...oppá és a következő is. A két utcanevet (Csapó és Pacsirta) gyorsan felírtam és már robogtam is tovább az István út végére a következő CP-hez, mai szintén a fő feladatsor része volt. Ezzel a CP-vel is mákom volt, mert emlékeztem a parkolóra és és biztosíték szekrényre is, amit keresni kellett, így elég hamar meg is lett az újabb info morzsa a fő feladathoz. 

A következőre betervezett CP-m, a rég Házgyár területe volt egy kamion shoppal, ahol egy időkapu nyílt (ezeken az időkapus CP-ken csak a meghatározott időintervallumban lehet feladatot teljesíteni plusz pontokért), így szembeszélben és akkor már enyhe havasesőben toltam a 33-as felé, mert bár sejtettem, hogy hol van a régi Házgyár területe, de a pontos helyről fingom nem volt.

Amikor szerintem(!!!) közeledtem a célállomás felé (valójában nem), meg is állítottam egy "környékbelit" (az első embert akit találtam), aki faszán el is küldött az ellenkező irányba.... mentem pár száz métert, amikor felöltött, hogy mintha említették volna, hogy ez kint a lóf@szban a Top-Shop áruházegyüttes mögött van... így megfordultam és az ösztöneimre hallgatva, abba az irányba robogtam tovább. S lám, szembe is jött még 2 induló, amiből sejtettem, hogy jó volt megérzés. Persze mivel fingom nem volt merre van a kamion shop, így simán  túlmentem, de egy megállított autós, aki hála égnek ismerte környéket és eligazított. Meg is lett a kamion shop, ahol Csipisz várt rám "látványosan" unatkozva. 

Itt a kamion shop mögötti gokartpályán kellett egy kört, nyélen menni, időre, majd mivel a terveimben a következő CP, ami szintén egy időkapu volt, még nem nyílt, így bekajáltam egy műzlit és lazán elindultam, egy plusz pontért táblás csokit venni. Mivel a megcélzott CP  a Tessedik Sámuelen volt, így arra vettem az irányt, mert tudtam, hogy nem messze tőle, van egy kisbolt.

A csoki meglett, én meg már kezdtem szarrá ázni, így elindultam hátha meglelem az időkapus CP-t korábban (hehhehe), esetleg találok valami fedett helyett, amíg kinyit. S lám, meg is lett a buszmegállóban Levi, akinél ugyan várakozni kellett, de legalább jól eldumálgattunk és addig se áztam. Nála a feladat trackstand volt, amit, mivel világéletemben gyűlöltem a fixie-t (bocs srácok, nem lehet mindenki iszonyat trendi) elég bénán sikerült elsajátítanom (nem is volt rá szükségem soha). Na itt bénáskodtam egy sort, majd léptem az úccsó főfeladatos állomás felé a Lovarda előtti bringatárolóhoz.

Itt már a 8000-es dzsekim is azt mondta, hogy ennyi víz elég volt és kezdett szépen átázni, de mivel csak egy utcát néztem be, így hamar odaértem és meg is lett a főfeladat, amit kiadta a Pacsirta utca és Csapó sarkán lévő tömb kapukódját.

Wáhááá körbeért a kör, még ha akartam volna se tudtam volna jobban felfűzni egymásra az állomásokat. Kilőttem és pikk pakk ott voltam, kód beüt, én bejut és............ állok, nézek, sehol senki, körbevizslatok, semmi....

Itt mi a T_Ö_K_Ö_M_E_T kell csinálni?! Berregés nyílik az ajtó, bejön még két alley-s, az egyik elkezd felfelé tépni a lépcsőházban... kérdezem a másikat, hogy itt mi a lótúrót kell csinálni?! Hát valamelyik lépcsőfordulóban van egy tépős lap onnan kell letépni egy sorszámot és ennyi. Na akkor rohanás fel, minden lépcsőfordulóban szétnéz... Utólag kiderült, hogy Levi elmondta, hogy 9-10 közöttin lesz, úgyhogy lehetett volna liftet is használni, de persze ez nekem kimaradt valahogy.  Még elkaptam azt az info morzsát az előttem felfutótól, amikor vacilált, hogy a legnagyobb sorszámot vagy a legkisebbet kell e elhozni... majd letépte az első kettőt, így taktikusan én 10-est (legnagyobb) sorszámot hoztam el. Bejött.

alley_map.JPG

Bár harmadiknak érkeztem be és egy pluszpontos (hógolyót hozni) feladatot skippeltem, így is sikerült az első helyen végezni. Mondhatnám, hogy az évek, meg a rutin.... de inkább csak a mák (szerencse) és az indulók gyér számának köszönhetően.

Bár a végére sikerült a kelleténél jobban szarrá ázni, azért egy egész jó kis alley volt. Sajnálom, hogy az időjárás kicsit betett neki, de remélhetőleg lesz folytatás;-) Köszönet a szervezőknek Levinek, Csippónak és a DBM stábjának, bár rövid kis alley volt (~30km), de az időjárás miatt, nem is hiányzott senkinek se több;-)

2017 Tirpák cross sorozat, Decathlon kupa

Egy vasárnapi verseny, ami nem szombaton van!
Egy utólagos komment szerint röviden ilyen volt a verseny:
"Megint egy szuper, kemény és végre hideg verseny volt!
Köszönjük!!!!"
Minden szava igaz szóval a): a verseny jó volt és
b): nem vagyunk teljesen normálisak.


A debreceni bandát kicsit legyakta mindenféle dolog, a lényeg, hogy magamra maradtam-de mivel Ármin, de főleg Betti imád biciklisekre üvöltözni a pálya mellől kiváltképp hidegben, Ármin múló torokgyíkja visszaidézése végett azért csak összebútoroztunk végül a járműbe.
Az út zökkenőmentes volt, és mire odaértünk ott is voltunk, valamint annak rendje és módja szerint odaérkezett az év első, tirpákföldre jutó havazása is. 
Borzasztóan körülményesen felöltöztem, bóklásztam egy kicsit, váltottam pár szót a familyvel, és mentem egy ismerkedős kört a pályán félgőzön. 

p_20171203_092943.jpg

Tovább

Párban sárban a Medvés-körön

Itt az ősz. Vitathatatlanul, kegyetlenül, sárosan-lucskosan, szelesen, színesen, lélekemelően-akárhogy, de megérkezett. Elő lehet vakarni a szekrény mélyére száműzött átmeneti, vagy téli cumókat azoknak akiknek nincs "szezon", el lehet tenni, vagy rászegelni a görgőre a bicajt azoknak, akiknek van. Ennek megünneplésére mentünk egy karikát a medvés körön.

p_20171111_135008.jpg

Tovább

Fertő-tó

Szezon van, mindenki teker, csavarog a világban, ahelyett, hogy posztokat nyomná és ez így is van jól. Volt szerencsém a VOLT fesztivál miatt, egy kicsit tekergetni Sopron környéken (pl. a Hanságban is). Ha már úgyis ott voltunk a környéken, családilag megtekertük a Fertő-tó osztrák szakaszát is. A terv a következő volt: Illmitz-ig elkocsikázunk, majd onnan komppal át Mörbisch-be és az északi oldalt bringával megtolva, vissza egészen Illmitz-ig a B10-es bringaúton.

capture.PNG

A kompra kicsengettük a 6 eurót és nekivágtunk. Baromira tetszett a kis fedett kiépített pihenőhelyek tömkelege az út mellett és bár többsávos bringasztráda volt beharangozva, maradjunk annyiban, hogy a legtöbb helyen jó minőségű aszfalt van, kivéve a keleti oldal murvás szakaszát.

A nyugati oldal egy picit csalódás abból a tekintetből, hogy a tavat nem igazán látod, ha nem mész le egy-két leágazó, kiépített szakaszon a tóig. Ami nekem furcsa volt, hogy az osztrákok se viszik túlzásba a multikultit. Németül minden korrekten ki volt táblázva, de az angol feliratokat hiányoltam. Jó-jó idehaza sincs... de az ember mindig többet vár a sógoroktól, hehehehe. Sőt az egyedüli bringás söröző helynél, ahol megálltunk a pultos kislány is csak a németet favorizálta. Ami számomra még érdekes volt, hogy nagyon sok helyen nem fogadják el bankkártyát, csak kp-val fizethetsz. Én hülye meg nem vittem eurót, mondván, hogy úgyis lehet kártyával fizetni mindenhol, hiszen nyugaton vagyunk vazze! 

Visszatérve a nyugati oldalra, egyébként jól tekerhető, enyhén dombos (országútisoknak simán sík) szakaszok vannak. Megfelelő sűrűséggel talál az ember kiépített pihenőket, ahol néha még valamilyen látványosságot is meg lehet nézni (kilátó, vízibivaly, mangalica, madárvilág stb...)  Az osztrákok főleg pedelec-kel nyomják (erre van bérlési lehetőség dögivel). Mennek is, mint a meszes.

A keleti oldal a murvás szakaszaival és mert pont ennek a résznek az elején, az  északi csücsöknél kapott el minket a vihar marad igazán emlékezetes számomra. A vihar olyan erővel tombolt, hogy rögtön kiürült a B10-es út. Akik viszont tovább tekertek rajta, ahogy mi is, azzal a cinkos kacsintással néztek és köszöngettek egymásnak, mintha csak azt mondanák: "Jó hülye vagy, de azért respekt, hogy ilyen időben se adod fel". A keleti oldalon is megannyi látnivalót lehet találni szemerkélő esőben is és végre a tó is látható távolságba kerül a csodálatos madárvilágával. Volt ott pluszban a viharban vágtató ménes, az úton fiókáit a legnagyobb forgalomban átvezető libamama stb... A végén beiktattunk egy rövidítést a B20-on és mire visszaértünk a kocsikhoz már nap is kisütött. Tökig elázva, de vigyorogva állapítottuk meg, hogy ez bizony egy igencsak emlékezetes túraként fogjuk felemlegetni.      

Life hack: nosztalgia és partcraft! (bushcraft után szabadon)

Tegnap egy éve indult a Mária maraton. 
Azóta sok víz lefolyt a Dunán, igazából viccesnek is tartom hogy ez csak egy évecske volt, annyi minden történt azóta. Nézegetem a fotókat, tegnap a maraton első, ma a maraton második napjáról. A zárt csoportban meg megy a baromkodás, főleg részemről, pl eltűnik valaki egy képről, egy másikra meg odakerül egy űrhajó, ilyenek.
Na de, miért is írok most ide, meg úgy egyáltalán. 
a második napon történt egy olyan, ami miatt akár totális fail is lehetett volna a dologból, de legalább is a mozgékonyságomat jelentősen korlátozta volna: leamortizáltam az első váltómat.
Kb annyi történt hogy letértünk kicsit az útról, mondván hogy ott van egy tökjó vár, előtte egy nagy kaptató, de max toljuk, nézzük már meg.
"lánc elszakad, első váltót begyűri, technikai szünet. hajtás ki, váltó kiegyenget, szerencsére csak megrepedt a keret és nem tört el rendesen, így használható maradt. Patentszem be, hajrá!" ennyit írtam anno.

lanc.jpg
Nem toltam, ellenben váltottam egy szerencsétlent, eltört egy láncszem.


valto1.jpg
Ez meg ugye fogta magát, és behajtogatta az első váltót a középtányérra.

bottom.jpg
Vidám dolog ez, főleg úgy hogy még vagy 1200 kilométer hátra van. Persze egy láncbontós multitool és egy fél marék patentszem azért akadt a táskában. Egyéb szerszám hiányában ezekkel kellett megoldani, nem akartunk a 2. napon telefonos autómentést kérni.

valto_shape1.jpg
Mikor a hajtás eltűnt az útból, szemügyre vehettem a kis ocsmányságot.

qr1.jpg
Szerencsére Katyus bicaját is bevonhattam, így az elsőkerekéből kilopott gyorszárral egészen élhetőre sikerült visszahajtogatni az elsőváltót. (Nekem imbuszos van ami rövidebb volt, a hátsó meg váltóvédős, egyszerűbb volt kikapni asszonyét kézzel.:D)

valto2.jpg
Persze hogy nem lett százas, de tudjátok mit? azóta is ott van a bicajon, bár már van pót darab.
Tanulság? Talán a ne légy barmon kívül annyi, hogy gondolkozz. A cikket meg azért írtam hogy egyrészt eszetekbe jussak, másrészt meg hátha valakinek majd jól jön egyszer az életben némi kreativitás.
Pussz!


 

Big-Bigger-Fat, na meg némi földikutya

Jópár szombattal ezelőtt, a szokásos kiindulópontunkról, a Vámospércsi úti Gyöngyház Kerékpárbolt elől indulva, túráztunk egy lazát, hogy lepacsizzunk a bagosi földikutyákkal. Igen-igen, ha nem tudtad volna Debrecentől nem is olyan messze, Hajdúbagos mellett található, a magyarországi földikutya populáció egyik utolsó menedéke, a Hajdúbagosi Földikutya Rezervátum. Azt persze nem árt tisztázni, hogy ha arra jársz, nagy valószínűséggel (és itt tényleg értsd úgy, hogy a nagy, az 99.99999%) egy földikutyát se fogsz látni, mivel ennek a kis szőrös állatnak az életmódja, leginkább a vakondokéhoz hasonlít (gy.k.: a föld alatt élnek). Jelenlétükre a vakondtúráshoz hasonló, de annál jóval nagyobb földkupacokból lehet következtetni. Maga a túra útvonalat innen letöltheted, megnézheted, sőt, akár ihatsz rá egy sört is, csak, hogy jó legyen.

Na de a bringák! Az enyémre ugye, egy 2.8-as 27,5+-os gumma van előre felrakva.  Ati egy klasszikus, ha lehet ezt mondani, 29-errel képviselte magát 2.1-es gumákkal, viszont Misi felült a fat vonatra, így egy Felt DD Fat-tel rakta meg a távot. De miért érdekes ez? Hazafelé útba ejtettük a Vekeri úton található és méltán dicsért lángosozót, ahol lőttünk egy jó képet a méretek érzékeltetéséhez:

fat.JPG

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer egy 29-es 2.1-es gummára azt fogom mondani, hogy olyan kis filigrán... és tessék...  

Debrecen, Fancsikai kilátó

Napsütéses délutánok beizzították a debreceniek túra ösztöneit, ami általában kimerül abban, hogy kocsival kimennek a Vekeri-tóhoz, esetleg a Fancsikai-tavakhoz. Ha már úgyis arra jár az ember, útba ejti a Panoráma úton található Fancsikai kilátót is, hiszen az az egyik legismertebb, legrégebbi kilátó Debrecen környékén és autóval is könnyen megközelíthető. Nemrégiben kapott is egy "buszmegállót" (fedett pihenőhely) kerékpártárolókkal, szemetessel , de sajnos ez a szemételszállításos dolog nem igazán működik arra felé. Ebben egyébként egyetértek Pilisi Parkerdő Zrt. embereivel, hogy kukák száma és az ürítés gyakoriságának növelése helyett, az emberekben kellene tudatosítani már egészen pici kortól, hogy amit kiviszel a természetbe, azt vidd is haza (főleg a szemetet). Na de vissza a kilátóra... ilyen szépséges környezet fogadja a kilátogatót:

kilato4.jpg

Tovább

Tirpák cross 2/5 Nyíregyháza, Fari-track

Kemény ez a tél gyerekek. Na nem mondom, a 85-86-os biztos keményebb volt, meg kilencvenvalahányban is emlékszem egy keményre. Azok előtt még Stark (nem Howard vagy Tony, hanem Ned) is azt mondta volna hogy közeleg. Persze ez ahhoz képest fittyfene, mert ez most van. De igaz ami igaz, az utóbbi évek telei közül ez kicsit hosszabb, kicsit hidegebb és kicsit már talán el is múlhatna a f@szba.
16300488_1332219103491001_8056270688081386549_o.jpg

Tovább

Kutyák, szemét.

Van két kutyánk, ezt így az elején szögezzük le, két keverék. Pepi menhelyi kutyus volt, Csipesz pedig egy "fajtatiszta" szuka és egy vagány kóbor szerelemgyermeke. Ők így ketten boldogan élnek egy több, mint 500nm-es telken és bár néha úgy érzem, hogy többet is lehetne velük foglalkozni, mindketten jól nevelt kutyusok. De ez ki a francot érdekel? Igaz! Ezt csak ezért írtam le, hogy tisztába legyen mindenki, hogy nem a kutyák iránti gyűlöletből írom ezt a postot, sőt.

Ma tekertünk egy laza túrázóst Misivel, egyrészt mert izgatta a fantáziám a Locus + Wahoo kombóban, hogyan működik a navigáció, másrészt meg ez volt januárban az úccsó tekerésem, egy kisebb kórházi beavatkozás miatt (semmi komoly). A rossz hír az, hogy a point-to-point (turn-by-turn ki, hogy hívja) navigáció, mentett útvonalak esetén(!!!), nem intelligens alapon működik, vagyis ha egyszer letérsz az útvonalról, akkor szevasz, ez a fajta navigáció nem fog visszavinni a helyes útra... na de ne térjünk el a témától.

(UPDATE: Útvonalról letérésnél, az újratervezés bekapcsolásához ez a Locus cikk segíthet (még nem teszteltem ki, hogy működik együtt a RFLKT-tel)). 

A mai nap, kétszer is módosítani kellett az útvonalunkat (na jó ez egyik pánikszerű menekülés volt), pusztán azért, mert az útvonal közelében volt egy tanya, ami magában nem is lett volna baj, de a tanyákhoz tartozó kutyák mindkét esetben agresszívan megindultak felénk.

Az első esetben a zöld jelzést követve próbáltunk egy tavat megközelíteni, amikor is a pusztába, felügyelet nélkül kiterelt birkák és a tanya között vezetett volna az utunk, amit helyi kutyák 4-5 (köztük vagy 2 nagytestű) zokon vették. Bár a tanyától még jó 400-500m-re voltunk, mákunk volt, mivel tanyából felfigyeltek az ugatásra és visszahívták őket. Mi is inkább visszafordultunk, nem akartunk kockáztatni, hiszen visszafelé is erre vezetett volna az utunk.

A második eset neccesebb volt. Próbáltuk az előző tanyát észak-keletre kikerülve egy másik úton kijutni a tóhoz, ami majdnem sikerült is, de egy másik tanyától úgy 400m-re véget ért az út. Ekkor megjelent a távolban egy kis fekete kutya a tanya irányából, ami még nem is volt beszarasztó, de a nyomában felbukkan egy megtermett kaukázusi is, amitől konkrétan eléggé beszartunk. Sőt, mivel a kaukázusi nagyon nem akart megállni és visszafordulni, pánik szerű menekülésbe kezdtünk a susnyásba. Ugyan a fák között sikerült egérutat nyernünk (vadcsapáson, vagy ahol éppen elment a bringa), majd visszavergődni az út biztonságos részére, de ezért maradandó élményben volt részünk.

Több, mint 10 éve tekerek a környéken, de nem emlékszem, hogy régen ennyiszer megkergettek volna a kutyák, mint az utóbbi években. Gondolom az erdőben meglapuló tanyákon megszaporodhattak a lopások és ez ellen nagytestű kutyákkal védekeznek a tulajok, ami még nem is lenne baj, ha ezek a kutyák nem mászkálnának el a tanyák 100m-es körzetéből, terrorizálva a kirándulókat, szabadba kimoccanókat, a kijelölt turista útvonalakon.

A másik problémám a szemét... egy példa, a táj gyönyörű, elhagyatott tanya melletti gémeskút, bár itt ott már feltűnnek a pet palackok:

img_20170102_100203.jpg

...és akkor fordítsuk el a kamerát 90 fokkal:

img_20170102_100150.jpg

A környékbeli tanyákról, ide hordják a szemetet, ha nem éppen a földút mellé "górják" le. El is határoztam, hogy következő projektnek, a Kéktúra (kihasználva a hype-ot, ami mostanában körülötte van), Debrecen melletti szakaszát végigjárom és minden szemétkupacról csinálok egy fényképet, majd közzéteszem, had lássák a hivatalos szervek is. Kíváncsi leszek, hány kép fog készülni és mi lesz a reakció...