Szombaton ismét csodálatos időre lehetett számítani ezért beterveztünk egy kis bringázást a Debrecen melletti erdőkbe. Cél természetesen, mi más lehetett volna, mint a Hármashegi kilátó. Egyrészt a terep tökéletesen megfelel a 650B+-os gumma és az új felnik tesztelésére, másrészt Gábor is felavathatta az új Transition Scout vázát (erről majd bővebben ő fog írni). Dióhéjban annyi, hogy az új felnik és a 650B+-os gumma kiválóan teljesítettek, kijelenthetem: végre összeállt a canga.

Kifelé menet, kicsit módosítottunk a terven, és a pár évvel ezelőtti, negatív tapasztalatok ellenére, elhatároztuk, hogy ha már a kilátóig megyünk, akkor csináljuk ezt a kék jelzésen és ne is ragadjunk le a kilátónál, menjünk tovább a vámospércsi bekötő útig rajta.  

Örömmel jelenthetem, hogy a túramozgalmak újraéledésének hála, tökéletesen újrajelölték ezt a szakasz, így esélyünk se volt eltévedni. Ahol kell (pl.: nem egyértelmű elágazás), irányjelző nyíl segíti a túrázókat. Információs a táblák is kihelyezésre kerültek, kapaszkodjatok meg, rönkből épült kerékpártárolókkal. Bárkinek is köszönhetjük ezt, megemelem a kalapom előttük.

Ami elkeserít, az a rengeteg szemét halom, amik a legváratlanabb helyzetekben bukkantak elő, de talán ez is változni fog a jövőben.

A teljes útvonalat itt találod meg:   

UPDATE: Upsz, kihagytam a cikkből azt a fontos momentumot. Haláp előtti tanyáknál szabadon ténfereg, egy komondor (aki arra megy, Martinka felé ki tudja kerülni). Bár a tulaja szerint nem harap ("gyere baz@eg nem harap"), ennek kissé ellentmondva, előző nap, amikor bejártam az útvonal egy részét kb. 200-300m-t jött utánam, csipkedve a hátsó gummát. Értem én, hogy a tanyavilágban valahogy vigyázni kell az értékekre, de továbbra se tartom jó ötletnek, a szabadon lézengő nagytestű kutyákat erre a célra. 

A kilátónál sajnos mi is belefutottunk egy harlekin katica rajzásba, ami sajnos agresszív, behurcolt fajként, szépen lassan kiszorítja az őshonos katicafajokat az élőhelyükről.

Később, Misinek sikerült egy defektet is összeszednie, de mivel megtalálta a szúrási pontot a belsőn, a Topeak Rescue Box-ának hála, sikerült baromi gyorsan megfoltozni az öntapadó defektjavítóval (ne röhögj ez a hivatalos neve). Bakker, ezt visszaolvasva, elég marketing dumának tűnhet az egész, de hidd el, a Topeak nem szponzorál minket, bármennyire is lenne rá igény, höhöhöhöhö. Viszont, aki nem ismerné ezt a terméket baromira ajánlom, mert szerintem az egyik leghasználhatóbb termék a piacon és nemcsak alacsonyabb nyomású mtb belsőknél, de  országúti magasnyomásúaknál bátran használható (bármyennyire is tudom a, hogy sokak szemében a tubeless az isten).

Visszaút előtt, látogatást tettünk a méltán híres, vámospércsi Kiss Virág Cukászdában, ahol rápróbáltam az "új" országtortára. Bevallom, nekem még mindig a kecskeméti barackos-köleses a kedvencem, de lehet még élénken élt bennem, a pénteki bringázás utáni, isteni, szilvás-fahéjas (két kedvenc ízem), amit a Desszert Álom Tortaműhelyben toltam be, ezért nem esett annyira jól, most ez az országcsoda, mint ahogy vártam.

Visszafelé az aszfaltra szavazott a társaság, nehogy ránk sötétedjen, így még világosban értünk be Debrecenbe, tehát belefért egy sör, a proli hangulatot idéző, szép lassan az enyészeté váló, de ennek ellenér még mindig üzemelő Csordáskerti vendéglőben.