Lesz ma bringás poszt is, de nem bírom megállni, hogy ne írjak a Bayer Zsolt és Nemes Tibor által jegyzett Másfélmillió lépés Magyarországon - 32 év múlva c. "fantasztikus remekműről"...

Előre bocsátom, úgy ültem le megnézni a 7.részt (Pilis - A pálosok nyomában), hogy lesz@rtam a negatív kritikákat (pedig jót, még nem olvastam róla), saját szememmel akartam látni milyen. Hááát jelentem megnéztem és egy szó jutott eszembe: szörnyű (na jó igazából az, hogy szar)!

Emlékszem kölyökként, hogy vártam a vasárnapot és nem csak a Disney válogatás miatt, hanem mert imádtam az előtte leadott Másfélmillió lépést! Fogod?! Gyerekként! Ha most leültetnék egy hasonló korú gyereket megnézni ezt az új valamit, sírva fakadna.

Értem én, hogy nagyon magasztosra akarták megcsinálni ezt az egészet, tisztelegve az eredeti előtt, de valahol kicsit elszálltak. Míg az eredetit az emberek nézték (vagyis mindenki), addig ezt, maximum az Önök vagy a Felvonulók kértékben (figyeljétek meg lesz majd ilyen újra, ahogyan most haladunk) fogja kérni a politikai "elit", mint régen a balettet vagy egy szép operát, hogy műveltebbnek tűnjön csórókám az átlagnál és bizonyítsa rátermettségét az adott pozíción (elnézést a balett és opera rajongóktól, de hát így volt).

Az 50 perc alatt nem tudtam eldönteni, hogy "Másfélmillió idézet Magyarországon"-ra vagy "Másfélmillió templom Magyarországon"-ra kéne átírni a címet, arról nem is beszélve, hogy a polgármestereken és a narrátoron kívül, más meg se szólalt az egész műsorban. Sehol egy Jóska bácsi, Mari néni a faluból, akik kissé emberközelivé varázsolnák az egészet.

Az egészre rátett a lapáttal a zene ami, végleg megadta azt a temetési menet hangulatot, amit az állandó idézgetésekkel a narrátor már amúgy is megerősített bennem. Végigkínlódtam az 50 percet, de legközelebb tuti nem fogom...

Vajon mi köze eredetihez akkor?! A helyszíneken kívül semmi...