Vannak azok a micisapkás, munkáskabátos, régi 28-as bringával közlekedő öregbácsi típusok, akiknek fő ismérve, hogy a hátsó csomagtartóra előszeretettel kötöznek fa vagy műanyag ládát/rekeszt, durvább változatuknál ez a megoldás elől is megtalálható. A bringájukon általában látszik, hogy mióta megvan (40-50 év) nem nagyon volt hozzányúlva, bár itt-ott egy-két szigetelőszalaggal / cigány madzaggal / spárgával kókányolt megerősítés azért befittyen. A lámpabúra és az égő hiányából világosan látszik, hogy láthatóság terén is van mit kifogásolni, de minek is látszódni, ha már 50 méterről hallja az ember a kerékpár nyekergését. Tipikus jellemzőjük, hogy imádnak hirtelen kanyarodni "átellenbe", figyelmen kívül hagyva nemcsak a saját sávjuk, hanem a szembejövő sáv forgalmát is. Mit számít nekik a forgalom, majd megállnak, hátrafordulni meg amúgy se tudnak, mert már nem mozog úgy a nyak és/vagy derék, mint sihederkorukban!

Na reggel pont egy ilyen bácsi kanyarodásának voltam szemtanúja csúcsforgalomban. konkrétan vártam a csattanás, de "csak" vészfékezés volt mindkét sávban és a bácsika megúszta és úgy tekert tovább, mintha misem történt volna.

A bácsikáról rögtön eszembe jutott Ritty nagypapájának azóta szállóigévé vált mondása, amit egyik télen, amikor jól le volt fagyva a járda közölt, tök természetesen:

"Biciklivel megyek, mert csúszik"