"Tekerek ezen-azon, ezt-azt..." - minden, ami tömény bringa.

BringaBuzi™


1930

2010. október 26. - korcs75

Újabb csodára bukkantam, ezúttal a Magyar Elektronikus Könyvtárban, mégpedig Krisz Ferenc: KERÉKPÁROZÁS (A KERÉKPÁROS-KÜLÖNPRÓBA RÉSZLETES FELDOLGOZÁSA) c. 1930-as könyvére. Kedvenc részem ízelítőül:

"Leközöljük egy öreg biciklista aranymondásait, melyeknek igazát könnyű megtapasztalni:

Villamos előtt ne suhanj keresztül, mert a mellette járó autó biztosan elüt. Mindent szabad, csak összeütközni és szilárd tárgyaknak nekimenni nem. Elég a pedállal vad terepen egy, a földből ökölnyire kiálló kőbe akadni, ha az egy jól beágyazott szikladarab csúcsa, ahhoz, hogy mindent összetörjünk. Tiszteld a legtöbb autót, mert nem ismer sem szabályzatot, sem kíméletet. Túrán hegyről lefelé ne rohanj olyan tempóval, mint egy versenyautó, a te géped nincs 70 km-es tempókra építve, a gumid különösen nincs. Nem tudhatod soha, mi törik. Ne vágd a fordulót, különösen akkor, ha átláthatatlan, mert könnyen egy autóbusz hűtőjén köthetsz ki. Túrán az ötkilós hátizsák már kín. Hidd el, hogy egy tízkilós hátizsákot 100 kilométeren át még hintóban is munka háton tartani. A nyereg pedig igazán nem karosszék. A lábletevés nem arra való, hogy az eldőlés ellen védjen, hanem végső esetben a talp surlódását hozzáadjuk a gumi surlódásához. Oly módon, hogy a belső oldalon letett lábbal erősen súroljuk a földet. Általában sokkal biztosabban ülünk a gépen, ha a lábat nem tesszük le, hanem fogjuk a gépet. Ha a gép megfarolt, akkor a hajtást abba kell hagyni; de semmi körülmények között sem szabad fékezni. Fordulóban jobb csak a gépet dönteni befelé, a test maradhat függőlegesen, vagy dűlhet egy kicsit kifelé is, így jobb súlyelhelyezést érhetünk el. Ha így dűlve csúszik meg a gép, akkor nem dűl befelé, hanem állva kijebb csúszik, ez pedig nem okoz bukást."


süti beállítások módosítása