Leszögezem, ez nem egy orvosi+bringás blog, arra tudok ajánlani más, általam is kultivált blogot (bocs galad). Ez most álljon itt tanulságul, hogy mekkora "lámer" vagyok.

Szóval bodaszőlői túrán, aminek a beszámolója még mindig nem készült el, de egyébként igencsak jóra sikerült, sikerült lefagyasztanom a vesém.

Sikerült is volna lábon kihordani, ha nem tetőzöm egy-két, ropogósra fagyott nyergen, vékonygatyában elkövetett tekeréssel (melóhelyre, városba stb...)... Ez odáig fajult, hogy egy lájtos tökön rúgás és tompa alhasi fájdalom keverékével és persze az elmaradhatatlan hátfájás kombóval csak elzarándokoltam az urológiára. Persze ekkor már farmer+cicanadrágban (korábban kellett volna).

A várakozási sort nem ecsetelném, de valami csoda folytán egy olyan dokihoz kerültem, aki maga is bringázik, így talán életemben először nem éreztem úgy magam, mint akit vágóhídra visznek. Volt ultrahang, vizeletvizsgálat és megállapították, hogy nem komoly, de jó lenne hanyagolni egy kis időre a bringát mínuszban. Addig is, amíg helyre nem jövök, igyak sokat és lehetőleg ne (alul) félmeztelenül szaladgáljak a hóban.

Röviden ennyi, gyalogbéka lettem.. a tanulság pedig az, hogy hiába képzeled, hogy te soha, de soha nem fogsz ilyen helyzetbe kerülni, mert te iszonyú kemény vagy (höhöhöhö), ha nem vigyázol és nem öltözöl fel normálisan (és ez az idősebbekre fokozattan igaz), akkor csak magadat okolhatod, ha ugyanígy pórul jársz... és hidd el, nem kellemes érzés!