Reggel gyönyörű időre ébredtünk, orkán szerű szél és havazás csalt könnyes mosolyt az arcomra. Mélán fogtam a celluxot, leragasztottam a bukóm szellőzőnyílásait, majd beöltöztem túlélőcuccba. Esővédőt fel a táskára és irány gályázni... mintha hegyen lettem volna, pedig sík úton tekertem, kerülgetve a faágakat. 

Útközben megkínálta a fejem egy faág, de szerencsére Mr. Bern Watts ismét bizonyított. Ilyenkor jön elő, hogy leszarom, hogy itt a keleti végekben a mezei emberek (nem vérbringások) hülyének nézik azt, aki bukóban teker a városon belül. Amit még baromira csípek ebben a bukóban az a sildje... esőben, hóban sokat véd és egész jól megakadályozza, hogy az ember ne közvetlenül a szemébe kapja az áldást.

Visszatérve a reggeli "hegyi edzésre"...mivel a melóhelyem kint van a város szélén (nem kórház), így elmondható, hogy minimális szélvédelem is hiányzik az úccsó 300m-en az odvaezető úton. Jövök 10 fokban bedőlve, hogy kompenzáljam a "haramatgyenge" szellőt, befordulok az utolsó 10m-re, kerék kipörög és elkezd visszafújni a szél... szégyen, nem szégen, de az úccsó métereket kénytelen voltam tolni... höhöhöhö, ilyen se volt még!  

Más: figyeljétek a követekező postot, mert utóbbi idő legérdekesebb és hiánypótló cikk linkjét fogom postolni, Mikulás tollábból. Téma: Itthon megvalósítani egy agyváltó + szíjhajtás kombót! Van benne vázvágás (alu!!!), eloxálás, polírozás, CNC-zés... szóval minden finomság, sok-sok tanulsággal!