Az országútim pár éve pimpelésen esett át, szigorúan csak a látványt tekintve, mert minden rajta lévő alkatrésszel és technikával elégedett voltam, vagyok. Teljesen az ízlésemnek megfelelően alakítottam, de biztos nektek is volt hasonló érzésetek, amikor a kerékpár teljesen rendben van, de mégis az évek során ráunsz és mégis van annyi eszed, hogy nem eladod, hogy vegyél egy kicsivel modernebbet (nem kicsivel drágábban), hanem amid van, azon hajtasz végre ráncfelvarrást.

Na ezt történt nálam is nagyjából 4 éve. Amikor is a gyári festés lekerült a vázról és egy autotuning, alufelni polírozással foglalkozó cég tükörpolírral végigment a vázon. Csodaszép is lett, megkaptam a hozzá tartozó utasítást is, hogyha vizes lesz egy száraz ronggyal töröljem le és kész. Ez ment is jó darabig, de mégis veszített a fényéből a polírozás, leginkább a felsőcsövön, ahova ráülök, például piros lámpánál, vagy csupasz kézzel rendszeresen hozzáérek. Fontos tudnivaló, hogy le is akartam lakkoztatni a vázat, de a nyers polírozott alut nem lehet lakkozni, így maradt csak szimplán a polírozott felület.

Valamilyen módon vissza akartam adni a fényességét a váznak és erre teszt jelleggel két módszert próbáltam ki.

Előkészítettem a tetthelyet és próbára tettem az anyagokat. Az egyik a mindenki által otthon is elérhető termék nem más, mint a közönséges fogkrém. A másik egy autófesték boltban vásárolt polírpaszta.
A kép jól szemléltet.

A fogkrém is javított valamit a fényességen, de nem annyit, hogy megérje bíbelődni vele. A polírpaszta szépen tette a dolgát és a hatás is önmagáért beszél. Az ára sem sok és egy tubus jó pár alkalomra elég lesz. A pasztát közvetlenül a vázra vittem fel és egy rongydarabbal, körkörös mozgással tisztítottam a felületet.

Ma kimentem bringázni és a megszokott használat mellett a polírozott felület még tart. Biztosan veszít majd a fényéből ez is idővel, de az sincs, hogy minden tekerés után kezdhetem elölről.