...Gege kezdett bemelegedni, így jó tempóban haladtunk tovább. Az első frissítőnél kicsit sokat maradtunk így keményen megéreztük a hideget továbbindulásnál az esőben.Egy kis gurulás és máris a második frissítőnél voltunk. A terep váltakozóan vagy agyagos tapadós sár volt, amitől duplájára nőtt a külső átmérője, vagy a nyálkás csúszós sár. Természetesen a váltókba is beleette magát rendesen a trutyi. A hátsó jó öreg X-9esnek ugyan meg se kottyant, de az első LX-em keményen megküzdött váltásnál. Abba bele se merek gondolni mekkora szívás lett volna a duplára dagadó sáros kerekekkel V fékkel kínlódni, viszont a BB7-eseimnek meg se kottyant. A pálya kijelölés rövd távon profi volt, még tavalyról ugyan emlékeztem a végénél lévő vízlevezető árkokra, de ezeket is profin jelzőtábla jelezte. Az utolsó pár kilóméteren előtört belőlem a downhilles és Gegét hátrahagyva nekilódultam (összetelóssal könnyű). Iszonyat sokat előzgetve értem el a célterületet (nagyon sokan nem merték nekiengedni ebben a trutyós környezetben a gépüket) bár így is hátba kapott egy két profi a középtávról. Ilyen terepen nem mertem 40-45km/h-nál többel nekiereszteni, de ezek a fiúk simán előzgettek 50 körüli sebességgel. A célterületnél kiszakad belőlem egy "na neeeee", mivel az egész területet trutyós, vendégmarasztaló sár borította.

A fülemből is sár csurgott:

Az 'uccsó méterekkel is megküzdve "robbantam" be a célba. Mivel a szerelésem megakadályozta a szarráfagyást (az csak a bringamosónál következett be, majd a hidegvizes zuhanynál) egész jó állapotban voltam, attól eltekintve, hogy a fülemből is sár csorgott. Védőszemüveg nélkül pedig, kontaktlencsés lévén, halál lett volna az egész pálya. Összeségében nagyon élveztem az egészet és remélem Gegét is sikerült megfertőzni, bár a végén a szarrá lehülést kihagytam volna...

csak beértünk:


Elvileg kék: