Hát hol is kezdjem...baljós árnyak, na nem star wars őrület tört elő belőlem, hanem a szilvásmarci előtt egy nappal Miskolc egének képét idéztem fel. Esni fog bazzeg! Akkor még halvány remény volt, hogy mégsem, de a másnap reggeli eső minden kétséget eloszlatott: itt dagonya lesz vazze! Na nem mintha nem mozognék otthonosan a sáros, vaddisznós közegben, lévén magam is elég nagy disznó vagyok, de Gegének jobb körülményt is el tudtam volna képzelni élete első maratonjához. Az  úton odafele nyilalt belém a felismerés, hogy sárvédőt otthon hagytam, de ekkor már a "ki nem szarja le fíling" járt át. Megérkezés után rapidban készülődés, majd beállás a rajtterületre és már lőtték is el a mezőnyt. Mint már megszokhattuk a rajt itt se az a kirobbanó bringások százait jelentette, hanem jó kis szokásos tötymörgést, mivel az összes indulót egybe lőtték el. Ilyenkor belegondolok, hogy a végén állóknak vajon mikor jön el az a tejjelmézzel folyó kánaán, amikor azt a 10 percet is jóváírják a végső elszámolásnál, amíg át tudnak haladni a rajtvonalon... na nem mintha ez az én estemben ez számított volna, hiszen kísértem. Rajtvonal letudva, jöhet a szokásos emelkedő. Nem kapkodtuk el, főleg mivel Gegének ez volt az első és hát a 100 kilóját (190 valahány cm-hez), még ha izom is, nem volt semmi felcipelni a hegyre. Ekkor már gyanusan sokan jöttek szembe teljesen ép gépekkel, ami nem jelentett semmi jót az elkövetkező szakaszokra nézve. Elhagytunk egy-két tesco bike-ot is, amik látán mindig feltámad bennem a tisztelet, hogy vazze ilyen géppel végigmenni nem semmi. Igaz az egyik ilyen gép mellett a hátsóváltóval a kezében guggolt egy srác és valahogy istennek se akart a leszakadt váltó visszaragadni a helyére.... hát na... ott már a "mukoggy" se segített. A betonút végén ott várt ránk a szokásos szivatós emelkedő és mivel nem tekertem halálra magam, nekivágtam feltekerni. Mondjuk fura volt, hogy rajtam kívűl a vége mezőnyben senki se próbálta meg... bár belegondolva elég szarul és csúszósan festett így esőben. Simán el is jutottam a feléig, ahol bevártam Gegét és együtt indultunk tovább...