Szezon van, mindenki teker, csavarog a világban, ahelyett, hogy posztokat nyomná és ez így is van jól. Volt szerencsém a VOLT fesztivál miatt, egy kicsit tekergetni Sopron környéken (pl. a Hanságban is). Ha már úgyis ott voltunk a környéken, családilag megtekertük a Fertő-tó osztrák szakaszát is. A terv a következő volt: Illmitz-ig elkocsikázunk, majd onnan komppal át Mörbisch-be és az északi oldalt bringával megtolva, vissza egészen Illmitz-ig a B10-es bringaúton.

A kompra kicsengettük a 6 eurót és nekivágtunk. Baromira tetszett a kis fedett kiépített pihenőhelyek tömkelege az út mellett és bár többsávos bringasztráda volt beharangozva, maradjunk annyiban, hogy a legtöbb helyen jó minőségű aszfalt van, kivéve a keleti oldal murvás szakaszát.

A nyugati oldal egy picit csalódás abból a tekintetből, hogy a tavat nem igazán látod, ha nem mész le egy-két leágazó, kiépített szakaszon a tóig. Ami nekem furcsa volt, hogy az osztrákok se viszik túlzásba a multikultit. Németül minden korrekten ki volt táblázva, de az angol feliratokat hiányoltam. Jó-jó idehaza sincs... de az ember mindig többet vár a sógoroktól, hehehehe. Sőt az egyedüli bringás söröző helynél, ahol megálltunk a pultos kislány is csak a németet favorizálta. Ami számomra még érdekes volt, hogy nagyon sok helyen nem fogadják el bankkártyát, csak kp-val fizethetsz. Én hülye meg nem vittem eurót, mondván, hogy úgyis lehet kártyával fizetni mindenhol, hiszen nyugaton vagyunk vazze! 

Visszatérve a nyugati oldalra, egyébként jól tekerhető, enyhén dombos (országútisoknak simán sík) szakaszok vannak. Megfelelő sűrűséggel talál az ember kiépített pihenőket, ahol néha még valamilyen látványosságot is meg lehet nézni (kilátó, vízibivaly, mangalica, madárvilág stb...)  Az osztrákok főleg pedelec-kel nyomják (erre van bérlési lehetőség dögivel). Mennek is, mint a meszes.

A keleti oldal a murvás szakaszaival és mert pont ennek a résznek az elején, az  északi csücsöknél kapott el minket a vihar marad igazán emlékezetes számomra. A vihar olyan erővel tombolt, hogy rögtön kiürült a B10-es út. Akik viszont tovább tekertek rajta, ahogy mi is, azzal a cinkos kacsintással néztek és köszöngettek egymásnak, mintha csak azt mondanák: "Jó hülye vagy, de azért respekt, hogy ilyen időben se adod fel". A keleti oldalon is megannyi látnivalót lehet találni szemerkélő esőben is és végre a tó is látható távolságba kerül a csodálatos madárvilágával. Volt ott pluszban a viharban vágtató ménes, az úton fiókáit a legnagyobb forgalomban átvezető libamama stb... A végén beiktattunk egy rövidítést a B20-on és mire visszaértünk a kocsikhoz már nap is kisütött. Tökig elázva, de vigyorogva állapítottuk meg, hogy ez bizony egy igencsak emlékezetes túraként fogjuk felemlegetni.