Hát letekertük a Zsuzsi TT-t, így utólag nem volt rossz, de volt olyan pont, hogy a porcikám nem kívánta. Már reggeli felkelésnél "örömmel" konstatáltam, hogy kapar a torkom és az orromon se kapok levegőt, gyorsan le is zúztam egy neocitránt, majd a kulacsomat sikeresen otthon hagyva elviharzottam a rajtterületre, vagyis a Zsuzsi vonat Vámospércsi úti végállomására. A nevezés vicces volt, ugyanis 700Ft-os nevezési díj befizetése mellett kaptál egy leírást (visszajárót nem az ezresből, mivel éppen nem volt aprójuk), amin egy térkép és néminemű információ volt. A 09:00-es indulás helyett, mindenki akkor indult, amikor akart, sőt az igazolólapon is 08:30-as indulást karcolt fel a flegma kislány a nevezésnél.
Kata, Mini Nefraz és Nitr-O is jött, így négyesben vágtunk neki az útnak, amit rögtön meg is szakítottam azzal, hogy beugrottam a útközbe eső Gyöngybe egy pótbelsőért. A leírás az ellenőrzőpontokon (ebből 3 volt) található szórólapokról és pecsételésről szólt, a valóságban az ellenőrzőpontokon kihelyezett táblára írt szavakat kellett gyűjteni.
Szerencse, hogy Kata tudta ezt, mert erről semmi infónk nem volt indulásnál. Sőt félfüllel hallottuk, hogy a Panoráma út felé kell kerülni, mert olyan sár van a kijelölt pálya első részén, hogy azon nem jutunk át (a szervező magyarázta ezt két Hajdúszoboszlóinak)... hát fasza, ha nem halljuk beszopjuk. A Vámospércsi bringaúton végig robogtunk egy kis kitérővel az Ördögárok megtekintésével, majd a Panorámán a Látó-hegyet elérve zúgtunk rá a terepre.
Az eleje jól tekerhető volt, a tömör talaj miatt, de az azt követő és majdnem végig kitartó részen módosítottam az álláspontom a szembeszéllel kapcsolatban, ugyanis van nála szarabb, mégpedig a homok, az a bizonyos laza, süppedős fajta, amibe szinte beleragad a kerék. Hát megszenvedtük (Nitr-O kivételével, de hát, aki profi az profi), én főleg, mindennemű folyadék nélkül, már ha nem számítom ide az orromból szivárgó matériát. Hehehehehe.
Amikor beérkeztünk a szervezés egyetlen pozitív részével találkoztunk ugyanis zsírosdeszkát, kekszet és innivalót is kaptunk bőségesen (nem kicsit porzott a szám már ekkor), a jóval lelkesebb fiatal lányoktól (a kitűző és az oklevél mellé). Hazafelé meglátogattuk a közeli kilátót, majd irány a Vámospércsi út, mivel már jócskán késében voltam az otthoni grillezésről. A kormánycsapágyom is végszóra adta meg magát, így éppen elérve, zárás előtt sikerült beugrani a Gyöngybe, ahonnan gyalogolhattam haza (45 perc), mivel nagyobb volt a probléma, mint gondoltam.