Első körben üdv mindenkinek!
Csipisz vagyok, a vegetatív állapotban leledző Skidmark atyaúristene, aki átugrik majd ide néha, hogy össze kendácsoljon némi beszámolót, meg amire épp lesz majd késztetés. Miért? Nagyrészt diagnosztizált közlési kényszer, ezen kívül talán ezen a csatornán több emberhez eljut az üzenetem, hogy tekerni jó. (Ezt már valaki így leírta, de attól még ez lenne az üzenet.)

Cirka hatvan fő.

Vágjunk is bele!
Nyíregyháza önszervező bicajos élete afféle adaptálandó példát mutathatna Debrecennek is, évek óta fel-feltűnik egy egy Robinson, vagy Groupama kupa, illetve kisebb, ad-hoc jellegű baráti közös edzőversengések. Ez utóbbi vonal kapott idén némi megerősítést a Tirpák Cross 4 fordulójában, ahol a lényeg a versengés iránti igény életben tartása, illetve új arcok beleráncigálása a kerékpározásba. Az első forduló a Skidmarkon.
A közeli helyszín, és a kényelmes rajtidő miatt nem kellett hajnalban kelni, laza autókázással át is ruccantunk hát Nyiregyre, ezúttal a sóstói erdőbe. A Nagyerdő helyi megfelelőjeként funkcionáló területen pikkpakk megtaláltuk a bicajszállítóval teleaggatott autókat, ahonnan laza tekeréssel a pályára értünk. Ennek hossza kb 2 kilométer lehetett, zömmel kocogó/bicajozós útvonalak, amit kicsit megbolondítottak pár pados részre, esőbeálló házikóhoz, és szalonnasütőhelyre betévedő girbegurba útvonalvezetéssel, ahol a kanyarok kicsit megzilálták a népet. Pár csiki- csuki a telepített erdősorok között is akadt, és az egészet hatványra emelte a több kilométernyi egységes, profin elhelyezett szép kék szalagozás, amitől egészen úgy érezhette az ember, hogy ez itt egy profi verseny-mert hát amúgy az is volt! Óramű pontosságú rajtok, eredményhirdetés, tombola, egy versenyen a többi csak körítés. Debrecen ezúttal nem merült ki a mi részvételünkkel, nagy örömömre szolgált, hogy spottoltam még legalább 5 embert a környékről!

A kép nyomokban debrecenieket is tartalmazhat.

Az első rajtot az ifjoncok kapták, nekik azért kemény lehetett az a kör! Az elit egy perces különbséggel rajtolt el, jómagam ezután, az óvatosan bevállalt hobbi mezőnyben rajtoltam ismét, az etap 5 kör volt. A Cross vonalat ezúttal csak egy leszállós hely erősítette, ami a megszokott dupla palánk volt, ezúttal süppedős talajjal, ami kicsit meg is viccelt az első körben.
A rajt után igyekeztem gyorsan előrébb jutni, az első kör azzal telt el, hogy okoskodtam ahol lehetett, igyekeztem begyújtani magamat a csiki- csukis részek előtti előzésekhez, így sikerült is a mezőnyöm első tíz főjébe jutnom. A rajt után egy sodrós jobbkanyar és némi lejtés következett, ahol az avaros részen húztuk előrébb magunkat Szemán Atival, hogy a következő kaptató utáni szalonnasütős, számomra kicsit macerás jobbkanyart minél hamarabb elérjük.

Hogy ez nekem nem jutott eszembe... Lényegesen gyorsabb lett volna így kanyarodni. :D

Eme kis hurok után újra lejtőre vette a figurát a pálya, a végén egy tempósan beszedhető jobbossal, majd még egyel, amivel el is hagytuk a kényelmes erdészeti autóutat, és bevettük magunkat az erdő szűkebb részeire. A csenevész fácskák között kiszalagozott 3 visszafordítós kanyarban már érett némi forgalmi dugó, de szerencsére épp el lehetett jutni jó tempóban a következő szélesebb szakaszig, ahol előzhető lett a sor. Következett egy trükkös balos visszafordító, ahol az ideális ívet egy szalag szakította meg, így maradt a bicaj becsavarása, ami kis szerencsével nem járt sok lendületvesztéssel, és lehetett rárepülni a kedvenc dupla kanyaros egynyomos részemre.

Katyusa a kanyarban.

Itt sajna nem sikerült reprodukálni a pályabejáráson behúzott "földig dől a kormány" manővert, pedig Dávidot direkt rá is állítottam a projektre... A második kanyarból kilőve még várt három alattomosan szétvágott balos, ezek közül a 2. alkalmas volt kicsit meg is vezetni a bicajt, viszont itt épp lehetett még előzni akár kettesével is, mert belustultak az emberek. Jöhetett a két macerásabb rész, egy bója megkerülésével beiktatott jobbos 180 fok, egyetlen erdészeti út szélességében, majd egy pados rész kerülése után a dupla ugrós palánk. Ide sikerült a múltkori lendülettel érkeznem, viszont a szökdécselést nagyban hátráltatta a mélyebb homok, így majdnem leakadt az első kerekem az első ugrásnál...

Még jó, hogy nem jártam így.... Innen tovább az erdészeti úton, újabb padkompozíció kerülésig majd tovább, jöhetett egy rövidke kis mászás, majd egy kis lejtő után egy tempós balkanyar, ami után a lendületet már csak egy kis icka törte meg egy fakunyhó körül, és el is érkeztünk a pálya végéhez.

Kunyhókerülés mérges arcberendezéssel.

Az ismétlés természetesen körről körre jobban ment, és igyekeztem kicsit előzgetni azokat akik a közelemben voltak, még ha vissza is tudtak előzni később. Így folyamatos volt a meccshangulat, és kellően elfáradtak az utolsó kör végére ahhoz, hogy egy utolsót szökjek, és már ne érjenek utol.:D Sikerült végül egy hatodik hetedik helyet hoznom, ami nekem tökre megfelel, jövőre ha többet biciklizek, majd jobban megy-amúgy meg a hangulat a lényeg!

Az megvan ugye, hogy Katyusa ismét dobogóra állt? Akkora érmet kepott, hogy nyaki sérve lett tőle!

Örömmel látom azt az utóbbi időben, hogy egyre többen rendeznek ilyen jellegű, családias versenyeket. Azt is örömmel látom, hogy egyre többen megengedhetik maguknak, hogy csilivili bicajokkal rendelkezzenek. Utóbbiak dolga csupán annyi lenne, hogy elruccannak egy ilyen jellegű kis biciklizésre, és garantálom hogy nem lesz savanyú a szőlő, és másképp fogsz nézni a bicajodra is, ha egyszer végre alaposan megraktad!
Písz&rájd!

A képekért köszönet Molnár Tibor úrnak, aki rendre elkápráztat minket szuper fotóival!
Vácz Gergelynek és Tóth Attilának is köszönet néhány elkapott pillanatért, és Persze Dávid, neked is, hogy hajlandó voltál gubbasztani az erdőben!