Az előző postban már kifejtettem, mekkora szívás, ha dropbar-ral, magyarul koskormánnyal akarsz 10-11-12 (stb.) sebességes montis váltót és/vagy montis tárcsafékeket használni. Amíg a fékváltókart csak aranyáron találsz ilyet, addig külön fékkart viszonylag olcsón be lehet szerezni (azt az egy fajtát, ami található: Tektro RL520), így én is külön váltókar-fékkar kombóban gondolkodtam.

Aki olvasta az előző posztot, az tudja, hogy én egy XT váltókarhoz "mókányoltam" egy ideiglenes konzolt. Ez persze, ahogy említettem csak ideiglenes megoldásnak szántam, hogy addig is tudjam használni a bringát, amíg meg nem jött a Microshift BS-M10-R  kormányvég váltókarom. Nos 3 és fél laza hónap várakozás után meg is érkezett Németországból, amiben csak az volt a pozitívum, hogy ez előrendeléssel, akkor olcsóbban tudtam megvenni, mint a mostani ára (kb 12Eft + 2000 posta).

Hozzáteszem elég szkeptikus voltam ezzel a megoldással kapcsolatban, de utána nézve ezeknek a frikciós váltókarnak, eléggé meggyőzőek voltak (a pozicionált verzióról van szó lsd. lentebb). Aki nem tudná, miről is papolok, azoknak itt egy videó  a modern frikciós váltókról: 

De hogyan is vált be ez a cucc a gyakorlatban?! A felszerelése pofon egyszerű, akinek mégse menne magától, azoknak van külön tutorial videó, a Microshift saját youtube csatornáján (én ezt utólag fedeztem fel, pedig eléggé körül jártam a témát):

Magában a csomagban a váltókaron kívül kapunk még pluszban egy váltóbovdent és egy imbuszkulcsot, viszont bovdenház nem jár hozzá, ezért azt külön be kellett szerezni, mivel a meglévő a szükségesnél rövidebb volt érthető okokból. Kicsomagolás után óvatosan visszabontottam a bandázst, mivel nem akartam újat feldobni az amúgy is 1 hete felrakott helyett. Pikk-pakk fel is raktam a váltókart, bovden befűz,  szigetelő szalaggal rögzítettem a bovdenházat, kábel beköt, egy kis finom állítás a váltófülnél (lsd. fentebbi videóban) és már kész is voltam. Jó jó, gondolhatod, ez így túl jól hangzik, hogy igaz legyen, pedig tényleg így történt. Semmi anyázás, semmi órákig tartó pepecselés, magam is meglepődtem milyen könnyedén ment.

Ahogy fentebb említettem voltak fenntartásaim a használatát illetően (mennyire fog ez simán működni), de rögtön pöpecül működött, úgyhogy én is csak pislogtam, mint a pocok a lisztben.

Ahogy a The Path Less Pedaled (kövessétek a csatornát, mezei földi halandóknak szól, nem pedig "bringanáciknak") videóban (legfelül) is látható , tényleg mindent tud, amit kell, vagyis nem érzésre kell váltani, mint a régi outikon, a vázcsövön található frikciós (fokozatmentes) váltókaroknál, hanem itt bekattannak a fokozatok, vagyis van reteszelés (pozicionálás). Ami külön fasza, hogy egyszerre több fokozatot is simán válthatunk, amit pl. az én XTR váltóm is baromi szépen lekövet, vagyis meglepően jól működik az egész rendszer. Egyedüli hátránya, hogy bizony le kell nyúlni a váltásnál és ezt szokni kell.

Mennyire nehéz ezt megszokni? Nekem kb. két nap volt. Bár itt megjegyezném, hogy sokkal könnyebben ment, mint amikor még a montis XT váltókar volt fent, mert érdekes módon az agyam nehezebben akarta elfogadni, hogy koskormánynál a fenti fogásban van a váltó. 

Ami engem kicsit idegesített, hogy bandázs végét nem lehet odafogatni a végdugóként is használt váltókarral,  így én, biztos, ami biztos alapon a kormány végénél körbetekertem még egy kis szigszalaggal, megakadályozva az esetleges "visszapöndördést", amit egyébként, ha jól bandázsolsz, simán kihagyhatsz és ahogy nézegettem a review-kat, nem is szokták megcsinálni, na de na.... 

A végeredmény elég furcsa elsőre, de elég hamar hozzászokik, mind a kinézetéhez, mind a használatához az ember. Szóval elmondhatom, hogy eddig bevállt. Tudom-tudom az itthoni gravel körökben a karbon vázakra és a hidrós fékváltókarokra megy rejszolás és ha meglátnának egy ilyen acélvázas, "hülyeváltós" gépet, rögtön vetnének egy keresztet, sőt kettőt, ha észrevennék, hogy pluszban mechanikus tárcsafékekkel van szerelve (hehehe), de elárulom,  ha ki kéne mennem a világból, akkor ezzel mennék, nem pedig a a csilivili cube-ommal (na jó a DT kerékszettet átraknám). 

Egy kicsit megcsúszott írás, amit úgy 2019 ben, vagyis 2 éve hordtam össze az akkor új speci rönkugróról. Végül is a bicaj nem olyan régi, az idei modellek nem sokban különböznek tőle, és főleg nem is nagyon kaphatóak a c19 miatt, meg a Suez canal drift miatt, meg ki tudja még mi miatt, éppen mikor miféle nemzetközi katasztrófa a soros kifogás. Előre bocs a brutális képekért, haldokló telefon időszakát éltem. Úgy 2 évig.

2019, ápr.21 et mutat tehát a DeLorean kronométere egy darabig, aztán zutty, vissza a konklúzióhoz.

Végre tavasz van!
Ez itt a skandináv régióban kb úgy néz ki, hogy az emberek mint a hüllők megszállnak minden kőfelületet, és csak úgy tobzódnak a napon. A jelenet valahogy így fest:

fotó: pixar. (volt már ilyen képaláírás ezen a blogon valaha?)

Üdv újra!
Nemrég Korcs posztolt egy képet saját magáról, és ennek apropóján felhívtam. Persze hogy részeg voltam, többnyire józanon nem hívok fel senkit, kivéve anyukámat. (őt viszont részegen soha. Fura.)
Na szóval mire az a jégermester lement, fel is merült hogy végül ís miért ne írjak, attól még hogy külföldön élek, én is ember vagyok, nálam sokkal rosszabb emberek is írnak, árulják a fürdővizüket, meg ilyenek. :D
Sok szirszar megfordul a kezeim között, egyrészt mert még mindig bicikliket szerelek, másrészt mert sok vacakot eladnak manapság ami miatt rengeteget foglalkozom garis ügyintézéssel, néha olyan brandekkel kapcsolatban, akikről akkor hallok először. Na meg sok vacakot megveszek hogy kielégítsem pillanatnyi birtoklási vágyamat.
Legutóbbi "megláttam a másik gyereknél és nekem is kell most azonnal" indíttatású rendelésem egy villanyakcsőbe pakolható szerszámkészlet volt a Bontragertől, BITS néven (bontrager integrated tool system). Íme.
A kép forrása: trekbikes. Kicsomagoláskor még eszem ágában nem volt hogy írok róla.

Avagy Bull Moose (jávorszarvas bika), ami persze nekünk, bringásoknak, teljesen mást jelent: magát a mtb-ozás (h)őskorát:

A fennálló helyzetre tekintettel lehetőségem adódott arra, hogy az eddig elmaradt finomságokat pótoljam a kerékpáromon, jelen esetben ez a megfelelő sárvédelem.

MZ/X  - féle értelmező rendelkezések:

Sárhányó: nem egyenlő a sárvédővel, mert a sárhányó nem más, mint maga a kerék.

Sárvédő: ami megvéd téged a sártól.

1. Sárvédő előre

Ezt a technikát versenyző koromban használtuk, akkor amikor a Mudguardnak az ilyen funkciót ellátó sárvédői még nem léteztek. Amennyire egyszerű, annyira hatékony is: tökéletesen megvédi az arcodat, az önmagad elé hányt, majd abba nagy tempóval történő belehajtás negatív hatásaitól. Erre tökéletes gyakorlati példa volt egy-egy Szilvásvárad Maraton pályája. Mindenhol máshol nyakig sáros lettél, de az arcod, szemüveged tiszta maradt.

Súlymániásoknak is ajánlom a jelenkorban, amikor már a Mudguard elérhető innen-onnan, boltból-Kínából, mert könnyebb ez a megoldás.

Hozzávalók: egy méretre vágott belsődarab (legalább 26-os legyen), 4 darab gyorskötelegelő,olló.

2. Sárvédő a dropperhez

Jó pár egri kerós cimboránál láttam a Shimano-Pro Dropper Seatpost Protector-át. Kicsi neten történő kutatást követően láttam, hogy van ennek azért több változata is és kapva kaptam az alkalmon, hogy itthoni karantén körülmények között próbáljak valamilyen alternatívát találni. Hamar elő is került a 26 MTB belső, az olló és két gyorskötegelő. A kivitelezés tetszetős, az eredmény egyszerű és hatékony.

Hozzávalók: 26-os MTB belső (ez elég széles a sárvédelemhez, valamint alul elég csak ráhúzni a nyeregcsőre, nem kell plusz rögzítés, 2 darab gyorskötegelő a nyeregpálcákon való rögzítéshez, olló.

Neten talált variációk:

Saját kivitelezés:

Ennek a tesztje még hátra van, de úgy gondolom, hogy működőképes lesz.

Amikor leesett az első komolyabb hó, gondoltuk Misivel, hogy tekerünk egyet montival a környéken. Esett a hó, kellőképpen élveztük a havas tájat, robogtunk a földúton, amikor is az út melletti tanyáról megindult felénk két nagytestű kutya és nem nagyon akartak megállni. Hát nem esett jól sprintelni, de köszönhetően a fagyott talajnak és a buci gummáknak meg tudtunk lépni. Néztem utólag a térképen, hátha magánterületre tévedtünk, de persze ezt nem lehetett megállapítani, jelzés sehol nem volt erre vonatkozólag, vigyázat kutya tábla még annyi se... Ezek után érthetően, félig besz@rva, gyorsan megkerestük az legközelebbi kijelölt turistaösvényt (egy szintén mezőgazdasági földutat), az tuti nem lesz magánterület, ott biztonságba leszünk... majd ráhajtva elértünk egy kisebb házcsoportosulás, megint egy nagytestű kutya, megint egy sprint.... a büdös életbe, ne mááár! 

Valahol megértem, hogy a tanyák tulajdonosai, pár lopás után, beszereznek egy masszív, nagytestű kutyát, elriasztani a tolvajokat, de könyörgöm ezeket mindenféle felügyelet nélkül szabadon tartják egy kerítés vagy bárminemű, telekhatár jelölés nélküli területen, őrző-védő célokra. Most szegény szerencsétlen kutya honnan  a picsából (már elnézést) tudja, hogy meddig kell őriznie a területet? Magától, oktatás nélkül sehonnan. Így kerítés híján kóborol a környéken és rátámad mindenkire, akire úgy gondolja, hogy az ő általa elképzelt terület határain belül mozog és fenyegetést lát benne.

Igazán az irritál, hogy a Debrecentől keltre eső turistautakat járva, nem először fordult elő velünk hasonló eset (az utóbbi időben jócskán megszaporodott, kb minden alkalommal belefutunk egy ilyenbe). Bringásként a legtöbb esetben el lehet sprintelni, de pl egy túrázó család nem nagyon örülne két, rájuk támadó, nagytestű kutyának. 

A hatóságok mit tesznek? Legtöbbször semmit. Ha személyi sérülés van, akkor egy látványos akció és utána semmi. Emlékszem az egyik támadást be akartam jelenteni, hogy az adott tanyához tartozó komondor riogatja a turístákat és ráadásul a kijelölt (kapaszkodj meg ilyen is van) kerékpáros(!!!) turistaútvonalon. Már a területileg illetékest is nehéz volt megtalálni, de aztán az adott szervnél közölték. hogy mióta kilőtték a francia házaspár kutyáját, hozzá se mernek nyúlni a kóborló ebekhez. Az ügy vége az lett, hogy kaptam egy hivatalos értesítést, hogy területileg illetékes gyepmester, nem talált kóbor kutyát a bejelentett környéken. WTF?! Ki beszélt itt kóbor kutyáról?! De tudom, "Józsi kutyája és soha nem bántott még embert, kölyökkorától ismerem, na néha megcsípi az idegent, de pusztán csak szeretetből".

Az tudtátok, hogy az ilyen mindenfelé kóborló, de gazdával rendelkező kutyákról (kapaszkodj meg) a NÉBIH-nek (Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal) van rendelkezése, mégpedig: "Ebet nem szabad felügyelet nélkül közterületre bocsátani vagy kóborolni hagyni.". Ellenőrzés az általában nuku... mondjuk egyébként kinek kéne ezt ellenőriznie?! Számomra nem teljesen tiszta... Vadásztársaság? NÉBIH? Területileg illetékes önkormányzat? Gyepmester? Ennek a cikknek az alapján a közterület felügyelők, gyepmesterek, mezőőrök közösen. De az ilyen egyszeri ellenőrzésnek az értelme kb. semmi.   

A tanulság? Számomra az, hogy ezentúl nem megyek Debrecentől keletre erdei ösvényekre montizni. Ahogy a tapasztalat mutatja, nem nagyon fog változni a helyzet, sőt egyre rosszabbodik. Majd ha a média felkap megint egy új esetet, netalántán tragédiát, akkor megint lesz egy "látványos"  ellenőrzés, aztán minden folytatódik tovább úgy, ahogy volt. Ne nekem legyen igazam. Mindenestre a mostani esetet bejelentettem a jarokelo.hu-n (aki nem ismerné az oldalt, annak ajánlom a figyelmébe, bár nem igazán ilyen esetekre találták ki)!

Az aluminium halott.

Előre leszögezem, nagy Topeak rajongó vagyok (SKS is). Megannyi Topeak cuccom volt már és szerintem lesz is, de emlékszem, amikor kijött a NINJA széria, különösen csorgattam a nyálam a jobbnál jobb cuccokra. Elcsábulni, csak azért nem csábultam el, mert igazán mindből megvolt a hagyományos verzióm (na jó, bevallom a nyeregcsőbe rejthető pumpával még mindig szemezgetek). Aztán egyik montis tekerés alkalmával otthon hagytam a multitool-om, ami egyébként az ingázós hátizsákom szerszámkészletének is a szerves része. Na, akkor határoztam el, hogy beszerzek egy másik multitool-t, ami valamilyen fix megoldással (pl .nyeregtáska etc.) állandóan a montimon lesz, mint a pluszos gummához ideális SKS pumpán, így sose fogom otthon hagyni (hát igen, "ha nincs eszed, legyen noteszed", vagy pénzed egy másikra)

Na ilyen "otthonhagyós" esetekben irigyeltem a vázba integrált Specialized Swat rekeszt, mert oda csak berakod, ami lényeges (multitool, pótbelső etc.), nem kell azon agyalnod, hogy mit hagytam otthon már megint. De hát ugye nem mindenkinek telik speci vázra (vagy hülye, mint én és imádja az acélvázakat), na nekik megoldás, multitool szinten, a Topeak Ninja TC Mountain. 

Múltkoriban belekóstoltam végre újra a svéd erdei bicózásba, és amíg tehetem, ez nem fog változni. Saját bicóm még mindig nincs (ha így folytatódik nem is lesz. :D ) de a méretemben akadt még egy hiánypótló darab, amit mindenképpen meg kellett kaparintanom egy karikára. A kollégám csak 3 dolgot mondott a bicóról: El kell vinned egy körre, közepes fokozaton végigvigyorogtam egy 2és fél órás bicózást, és többé nem veszek sima montit. Persze róla tudni kell hogy főleg országútis, meg bmx crossozik hébe-hóba, de komolyan furdallt a kíváncsiság hogy az én őrült pajtásom mit kapott az erdőben ettől a dögtől.

Beköszöntött végre ideát, skandináviában is a tavasz. Aki még nem járt a hideg és szeles északon, az nem is tudja milyen az, amikor valaki egyszercsak bekapcsolja a napot, ami egy csapásra oszlatja el a szürke téli mélydepressziót, és a nappali 2-3 fokok ellenére is mindenki vigyorog az utcán.
Én eddig a hétvégéig halogattam az erdőbe menést, mert egy éve szép kis megfázás lett a vége, de most hogy 10 fölé kúszott a digitális hőmérőn a celsiusok száma, simán ki kellett takarodnom a természetbe.