A büdös nagy helyzet az, hogy éppen melóhelyet váltok, többek közt ezért is van kevés időm a blogra (legalább nem írok annyi baromságot). Hétfőn is bringára pattantam és elzarándokoltam egy kötelező orvosi alkalmassági vizsgálatra, amit egy magán cég végez az új melóhelynek. Bevallom örültem, hogy magán cég, mivel úgy gondoltam, én hülye, hogy  kicsit jobban kezeli az ilyen vizsgálatokat és nem futószalagszerűen darálják le az embert, porba alázva, 4-5 órás várakozási idővel. Be is toppantam az előzőleg megküldött dokumentumokkal a helyi, állami orvosi komplexumtól bérelt külön váróba... Áááá tök üres, királyság, pörögni fognak itt az események. Az ajtó nyílt, köszöntem (persze nem köszöntek vissza) és az idősödő asszisztensnő odaböfögte: 
- 239.  
- Tessék?
- Ugye, nem vasúti dolgozó?! a 239-es ajtóhoz menjen, a második emeltre!
Ennyit a szép üres külön váróról.... felcaplattam az emeletre és leültem, hogy kivárjam a sorom (persze ott volt sor, hiszen a nem csak magánpraxishoz tartozók vártak oda). Nyitom az ajtót és elkövettem azt a nagy hibát, hogy nem volt a tarkómon szemem, hiszen az ottani asszisztenscsaj rögtön lebaszott, hogy  miért nem a mögöttem lévő az ajtó mellett kialakított öltözőbe pakolom a cuccom és miért az előttem lévő székre... nyeltem egyet. Köszöntem, bemutatkoztam, persze válasz semmi. Majd jött a következő lebaszás a "kedves" asszisztensnőtől, mert én szegény pára az egyik adatlapnak, a 4 közül, nem töltöttem ki a másik oldalát (ez az egy volt kétoldalas).
- Kétoldalas - mondta ezt olyan hangsúllyal, hogy éppen azt nem mondta, a végére, hogy te barom, miközben lobogtatta a papírt....  
- Elnézést - mondtam kissé nyomatékosabban - de nem váltok évente munkahelyet, rögtön kitöltöm.
- Áááá hagyjam, majd a vizsgálat után - mondta (ezt már) az orvos és leültetett maga mellé és bemutatkozott (!!!), majd korrektül megvizsgált.
- Töltse ki odakint, és kopogjon be, ha kész van, remélem van tolla - mondta a vizsgálat után kedvenc asszisztensnőm - majd akkor megkapja a papírokat.
- Jó - majd kimentem, kitöltöttem a papírt, mert volt tollam és visszamentem az ajtóhoz és az utasításnak megfelelően bekopogtam. Semmi. Gondoltam, lehet nem hallották meg odabent, így erőteljesebben is megismételtem a kopogást. Nyílt az ajtó és "imádott" asszisztensnőm újabb emberi megnyilatkozása következett:
- Mit képzel, mit kopogtat?! Itt orvosi vizsgálat folyik! - pirított rám emelt hangon.
- Álljunk már meg! Maga mondta, hogy kopogjak - emeletem meg én is a hangom, már tényleg az agyfrász kerülgetett ettől a nőtől. Ekkor már a szemem is villoghatott, mert csitítva így szólt:
- Jól van, jól van nem kell hangoskodni... - és kezembe nyomta az alkalmassági papírt.
Tiszteletem a kivételnek, de kérdem én normáááális?! Elhiszem, hogy a nővérkék lópikulát se keresnek, de miért a vizsgálatra érkezőkön vezetik ezt le?! Ráadásul egy magánrendelésen (ugye azért tudjuk, hogy ezek a céges megrendelések nem kis pénzt hoznak), ami egyébként, gondolom tök szabályosan egy állami rendelőintézetben zajlik, párhuzamosan a normális rendelési idővel. Köszönni luxus?! Kapásból hülyének kezelni a vizsgálatra érkezőt meg szokás?! Na álljunk már meg.....