Hétvégén a pocsék formámban "bízva", a Mátra maratont kihagyva, a Kékesi csúcstámadás abszolválása volt a cél. Végigtekintve magamon és a plusz kilókon (na ja a házasélet egy cukrász mellett igencsak veszélyes, höhöhö) a célom az 1:30 alatti időeredmény volt, 42-18-as áttétellel.
Pénteken délután felmarkoltam a rajtcsomagot, amivel egy sukár Rose sapka is járt, ami aznap már le se rohadt a fejemről. Külön öröm, hogy a Nutrixxion standja már üzemelt és egy egész koffienes, kólás gélt is beszereztem (na igen, aznap nem én voltam, aki a profitot termelte nekik, viszont ez a kólás cucc tényleg nem olyan rossz).
Persze egy kis technikai malőr is rögtön bejátszott, hiszen Krumpli összeszerelésénél elnyíródott az egyik hátsó tengelyanyám menetének nagyrésze, így csak reménykedhettem, hogy kibírja a versenyt. Persze megpróbáltam Gyöngyösről beszerezni egyet, de vagy átküldtek másik bringásboltba, vagy egyszerűen hülyének néztek, amikor 13/32"-es menetű tengelyanyát kerestem , mivel olyan nincs, de "ja angol, akkor lehet van"!
Másnap Gyöngyöshalászról indulva gurultam be Gyöngyösre a 11 órás rajtra, ahol laza gurulással indult el a mezőny a tényleges rajtpontig. Nem helyezkedtem, mivel nem az eredmény, hanem a túlélés volt a cél. Repülő rajt, kis állással az elején (höhöhöhöhö), majd irány Mátrafüred. Lazán kezdtem, tartalékoltam az erőmet a húzós részekhez, volt időm nézelődni is és meglepődve konstatáltam, hogy csak egy hajtipajtis srác volt, aki bevállalta fix áttétellel. Mátrafüredig ment a lazulás, aztán kezdett bedurvulni az emelkedő és egyetlen dolgot tettem, amit ilyenkor lehet bezombultam, magyarul tekertem a kis saját ütememet és amit a 42-18 és a pocsék formám engedett, nem néztem kiket előzök és kik előznek meg. 12km-nél egy lankás részen betoltam a gélt, majd az egyetlen lejtőn megtekertem ahogy csak tudtam, hogy a köv. szakaszra minél magasabbra vigyen fel a lendület.
Mátraházára beérve lelkiekben felkészültem a hirtelen emelkedésre és kiállva kezdtem meg az úccsó, legdurvább 3km-t Kékestetőig. Téptem, téptem... ssrrrrrr.... mintha satuféket húztam volna megállt a canga. Jó... tény, hogy gyenge vagyok, de ez nem normális. Hátranéztem, és "örömmel" konstatáltam , hogy a tengelyanya megadta magát és hátsó kerék befordult beleérve a láncvillába... fasza... tolás-futás-tolás-futás... 1:30 alatt kell beérnem. Félig lemerevedett lábakkal toltam be a célba 1:19 alatt...
Fent pihi, kis dumálás kollégákkal és kicsit próbáltam ügyködni a tengelyanyán is, hogy újra minimális szinten használható legyen a canga, majd irány vissza. Lefelé persze nem mertem veretni, imádkoztam, hogy visszajussak Gy.halira (ez össze is jött).
Összességében király volt. Bár szar formában voltam a technikai gebaszig egész jól mentem magamhoz képest. Nekem szervezés is tetszett, (a tombolás turizást eltekintve), úgyhogy jövőre is ott a helyem, bár lehet a Mátra kör lesz a befutó, azon ugyanis még nem voltam.
