Nem tudom jártatok-e már úgy, hogy a lánc már csak azért sem akarta megadni magát és engedni a bontó erejének. Én ma este először igen és végső elkeseredésemben "a franc ott eszi meg" alapon egy kicsit nagyobb erőkarral (60 cm-es régi acélkormány, berohadt alkatrészeknél szoktam használni) próbáltam növelni az esélyeimet, a következő eredménnyel:
Az a része a bontónak, amit tekerni kell, nemes egyszerűséggel elgörbült... nem baj, ezt már akkor is kiszedem, nem adjuk fel!
A következő pofont akkor kaptam, amikor az a rész amit fogtam, kiszakadt a bontóból menetestül, úgy ahogy kell.
Itt sült el végképp az agyam, az acélkormányt a földre letámasztva, egy nem kicsi (kurva nagy) csőfogóval ráfogva a bontó testére sikerült végül azt az egy szemet kicserélnem egy patentszemre... nem kis káromkodás volt itt csütörtök este...
De komolyan, láttatok már ilyet?
Cserébe legalább felkerült a 10-es patentszem, ill. felapplikáltam a házilag barkácsolt láncfeszítőmet is:
Már csak egy kérdés maradt, éspedig az, hogy miféle bringára. Lesz majd itt a közeljövőben erről egy bővebb cikk is, azt hiszem mára elég volt a "szerelésből". :)
