Úgy három hete történt, hogy szólt a Zasszony' hogy "hé, regeljél már craterre, mert mindjárt lesz". Kisvártatva (szóval két hete) meg is ejtettem a reget, aztán folytattam a biciklizgetést, szerelgetést, lamináltpadlózást-szóval annyira nem voltam rápörögve erre a 37 kilométerre. A verseny előtt pár nappal már ránéztem a csoportra, ahol épp téma volt az időjárás, ja, tényleg, ha itt esett, akkor nyilván ott is... mindegy, menjünk, meglássuk'.

Odafelé meg is kaptuk az esőt, biciklik össze, nevezés, rajtcsomag (helyszíni fizus előzetes reggel 40 Ron Belotto mezzel, zselével, kólával, izotóniással...)
Szóval kinézett egy kis sár. Igazából nem is annyira kicsi. De menjünk. Új mezben. Na jó, inkább mégse abban. A hosszú táv (2 kör) rajtja után kicsivel mi is bezsúfolódtunk az egykoron a fürdő (mint helyszín) főutcájaként funkcionáló keskeny útra. Igyekeztem kicsit előrébb jutni (ha már a végére értem csak a karámba) és némi ügyeskedéssel kicsivel a debreceniek mögé be is tudtam állni. (a Tirpák barátokhoz.:D) Némi felvezető, hogy sár van, óvattal-stb és el is rajtoltunk.
Az első pár száz méreten gyorsan bepörgött a motor (hála a negyed órával előbb betolt zselének?) egész jól sikerült Somán és Levin rajta maradnom, bár az utolérésükhöz kicsit több kellett volna. A sár megmutatta magát néhol, de nem tűnt ANNYIRA vészesnek, inkább csak bealapozta a felületeket a későbbi hatékonyabb bevonatoláshoz... A biztonság kedvéért (meg a lelkivilágom épen tartása végett) szépen lockoltam a villát, és bekattintottam a tagon a propedalt. Ma itt nem lesz 10% rugózásnál sokkal több. Kicsit megrázott, hogy Fari jött szemből leszakadt hátsó váltóval, és javasolta, hogy vállon vigyük.

Felértünk ugyanis a Crater xco-nak is helyt adó szakaszhoz, (rendes nevén Somló-hegy) ahol némi füves botorkálás után felvitték a sort a hegyre. Itt sajna sikerült annyit erőltetni a tekerést, hogy elkezdje felszedni a tapadós sarat a kerék, (fordult kb kettőt) mielőtt ráeszméltem, hogy akik ott előttem tolnak, ácsorognak a bicajokkal, nem azért teszik mert nem bírnának amúgy itt feltekerni...hanem azért, mert tolni is alig bírják, miután teleforgatták sárral. Konstatálnom kellett, hogy a 29' esek csekély sárférőhelye az első váltónál (avagy annak a helyén) itt, ezen a talajtípuson rohamszerűen megtizedelte a tekerésre alkalmas bicajok számát. Ami nekem a Giant amúgy szűkös farában még elfért, az máshol már botrányos szinten blokkolta a kereket. Igyekeztem a bozótban tolni, próbáltam emelgetni is, de az annyira nem ment. Szerencsére idehaza még betettem a cipőbe a kapaszkodófogakat, bár befért volna a hosszabbik is, de legalább volt valami, nem úgy mint sokaknak, akik a felét egyszerűen visszacsúszták a lépéshosszuknak. A történések nekem jobban feküdtek, így sok bicajt tisztogató ellenfél került a hátam mögé az első lejtőhöz érve. Szégyen a futás, de hasznos? Ezt a stratégiát elraktároztam későbbre is. Lejtőcske. Itt be is indult a sár kidobálása, csak hogy kicsit legyen hely az utánpótlásnak... Jöhetett az első igazán szopó emelkedő, amit még amúgy szárazon is vicces kitekerni az xco keretén belül, így dzsuvásan meg gyakorlatilag tolni is elég. Sebaj, minden tolásnak vége egyszer, és jön még másik. Innentől inkább maratonos lett a figura, felváltva szmöttyös sárral, tapadós sárral, sáros sárral, kicsit szárazabb sárral és fűvel kevert sárral. Néhány pocsolya is elfért az étlapon (sárral), csak a változatosság, és ama remény végett, hogy HÁTHA lecsap pár kiló sarat. Az agyag/fű kompozit (lásd még: vályog) egyik remek tulajdonsága, hogy nehezen űberelhető konstellációkká képes összeállni, mint például a fékhíd alatt összetömörödött Zümmögő Idegileg Kicsináló Izé, vagy a támvilla összekötőre felgyűlt Fordulatonként Suttysutty. Emellett a váltásról szépen fokozatosan le kellett szoknom, ugyanis kezdődött láncfelkapás kistányéron, kisvártatva középtányéron, aztán néha nagy imádkozásra csak kopott annyit a matéria, hogy menjen kicsit. Persze ezután elkezdte a hátsó is a hadakozást. Amiről még sürgősen le kellett szokni, az a kavics. Elválaszthatatlan útitársként a ragacs (A.K.A. : Sár) hihetetlen módon azonnal felszedett egy fél talicskányi kavicsot, hogy ráküldje az (amúgy sárral vastagon burkolt, mint az alábbi képen feltűnhet) becsúszókra. Egy teleszkópom már ráment az effélére, így kesztyűm lévén élvezettel kotortam a matériát menet közben a bicaj kényes részeiről.

Az első itatóhoz érve (alig emelkedőn tolva.....) feltűnt egy ismerős alakzat a fűben tekerészve, ez Levi volt. Neki is váltási gondjai voltak, ő főleg kistányéron maradt, én meg épp középen voltam akkor veszve. Mentünk együtt egy kicsit (ilyen se nagyon volt még) aztán lassan otthagytam (na ilyen tuti nem volt még!) és igyekeztem ezt az újonnan támadt jó szokásomat mások kapcsán is kamatoztatni. Szerencsére jött pár jobbfajta lejtő, ahol lehetett húzni a bicajt, bár néha megvolt a "no controll" érzés is, voltak bicajelhajigálós-utánafutós jeleneteim, de puha volt a SÁR, így nem volt semmi probléma az esdekléssel. Lassan elkezdtünk visszavergődni az xco helyszínére, megjött az esőnek is végre az esze, rákezdett, why not? Itt jöhetett az a szakasz, ahol kimondtam: hát, ide többet soha. Aztán elment ez is, utolért (nem először) a defekttel küszködő nyírmtb-s Daneluszki Laci, innentől kezdve ezt játszottuk, ő elment, én utána, driftelés, esés, elment, megint utána, nyomorékoskodás faltól falig mint hülyegyerek az NFS Underground-ban, esés, röhögés. Azért az utolsó előtti bukta kicsit kevésbé volt mókás, elfogyott a fékbetétem elöl, a hátsó meg ugye lejtőn, sárban kb szart nem ér, bukta, csuszi, bicaj taktikailag bedob Laci elé, szerencsére kikerüli, bicajra vissza, menés, Lacit majdnem fellök (itt is bocs.:D) megy, befut, utál, örül, főleg annak hogy asszonyka nem tekerni ezt végig, mert már bent van és fotózza a hülye fejemet. Ezután mosó, mosoly, még egy kis eső ugye, csak kell az, vacogás, zuhanyzás, mosóban végre sorra kerülés,  kaja, dohányzás, megint kaja. Bejött Józsi is, pakoltunk, mentünk.
Szervezés: piros pontok az előre jelzett frissítőn kívüli még egyért. Sáros kulacsból inni iszonyat nyűg, így jó volt kevésbé recsegő vízhez jutni. További piros pont jár a frissítőpont ellátmányáért, ha tudom hogy ez lesz, nem is viszek zselét magammal. A 2. frissítőn köszi a hölgynek hogy kézből etetett, a 4 mili sár a kesztyűn kicsit zavart volna. A rajtcsomag ugyebár csillagos ötös, nem is tudom hogy jön ez össze így. :D
Fekete pont az utolsó egynyomos (a céltól pár méternyire) végén, kirobogva az erdőből, sehol egy merre tovább jelzés, pedig ugyebár megy előre tovább az egynyomos, meg kétfelé a kavicsos vagy nem is tudom, lehet aszfalt út. Annak aki volt tavaly, annak oké, tudja hol van, de én ott konkrétan megálltam, azt kiabáltam egyet, hogy most itt merre, aztán amerre mondták a sétálgatók,(Meg Laci, aki utolért) mentem arra. Szóval egy darab szalag, vagy ember legközelebb pls. Éééés: mosó! Mégegy! vagy akár négy! Lehetett előre tudni, kölcsönkérni havertól, akármi, de egy órát állni a bicajjal az esőben, szarrá ázva, hát, inkább a fogorvos.
Amúgy össz-vissz nekem tetszett, főleg mert nem gazdagítottam az 1/20 arányt a letört váltóval beérkezők kapcsán. Ez a maraton nekem most tutira megmarad mint #justforfun #gusztustalankodós #szenvedős #csakazértiscsinálós De legközelebb biztos nem hozom a fullyt.:D
Jaaaa, végül 6. lettem 2:52 idővel, és a lényeg, hogy Levi nem ért utol! Na ilyen egészen biztosan és tutira nem volt még!

Ez a móki meg mekkora arc már!