Pedelecre ültem.
Olyan téma ez, amit ha felütnek egy vérbicajos fórumban, jön a sűrű keresztvetés, fújás, szexuális párhuzamok (viagra) és társai, megfűszerezve némi ostobázással, dilettánsozással és bannolással. Szerintem amúgy egy kezemen meg tudnám számolni, hogy az ilyen megmondó kapitányok közül hányan mentek már (a bringaexpo tesztpályáján kívül) ilyen bicajjal. Nemes egyszerűséggel divat leszarozni az újabb dolgokat, a régi mindig jobb, stb-stb.(néha tényleg az, de ebben az esetben nincs is régi, az elektromos rásegítés eléggé új dolog és nemigen volt releváns elődje.)
Első sorban köszönet a Regina kerékpárboltnak, hogy híresen destruktív és elvetemült létünk ellenére is megkaptuk a bicajt. Sajnos sok esetben a tesztbicaj annyit jelent, hogy mehetünk egy kört valami, a járgányhoz nehezen köthető helyen, országútival focipályán, montival játszótéren, azt csókolom. Jelen esetben lehetőségünk volt jól bejáratott, saját veretős ösvényeinken is kipróbálni, dagonyában összeretkelni, szóval úgy használni, mintha a miénk lenne. Persze ők az Accel Hunland bizalmát élvezve tehették ezt meg, szóval köszönet nekik is. (És hozhatnak mást is, becsszóra megnyuvasztunk bármit, bár nem írunk olyan cikornyásan mint a többiek. :D) Amúgy a Tószegi kerékpár összeszerelő üzemben már jártam, akit érdekel mi zajlott ott akkoriban, ide kattintva elérheti a beszámolómat.
Biciklizzünk egyet.
A Hejcei hétvégi bicajozáson főleg Levi hajtotta a bicajt, így túl sok mindent nem tudtunk meg a rásegítésről, mert igyekeztük annyit szívatni hogy be se kapcsolja, csak amikor már valaki utolérte, vagy amikor nekem kellett némi vontatás felfelé a defektem miatt. Kedvenc goldsprint világbajnokunk jóvoltából volt pár dinamikus hegymenetben része a bicajnak, esetenként akár rásegítés nélkül. Úgy tűnt, tekerhető így is, ami nem mellékes szempont ha lemerülne az akku. Katyus alatt a regéci várhoz felfelé menetben már egyértelműen ment a rásegítés, meg is kergetett egy szlovák terepjárót, valamint vihogva hagyott ott minket a sebességünk háromszorosával haladva felfelé. Ármin meg is jegyezte, hogy Kis Józsi is ilyen tempóban menne itt, csak motor nélkül.
Szerda estére hozzám került a bicaj. Egy jó kis szeles napon, és az előző napi esőn voltunk túl, ennek ellenére felpakoltam a lámpákat, és nekivágtam az erdőnek. A szokásos szülőlátogatós-kutyalapogatós körömön mentem, ahol minden pocsolyát, kanyart és buckát ismerek, meg persze azt is tudom, hogy kb 35 perces menetidőt tudok rajta ha tempósabban haladok. Ezt most az endomondo szerint behoztam 31 percre, ami nem tűnhet nagy különbségnek, de tudni kell hozzá hogy negyvenöttel fújt szembe a szél, és volt két megállásom is ami ugyebár pár másodpercet még rádob a menetidőre.
Mit tud a bicaj?
A Bosch performance line hajtóműve nem viccel, az ötödik rásegítési fokozatban 350 wattot dob be a közösbe. Ez kb olyan, mintha hirtelen egy tandemen ülnél és egy deréknyi combvastagságú sprinter taposna bele a pedálba hátul. Arra simán elég hogy pirosnál álló helyből kipörgesd a hátsó kereket, vagy hogy egy döntött kanyarban nyomj egy powerslideot. A láncvilla hossza elsőre soknak tűnhet, de erre szükség van, mert az extra teljesítmény miatt egyszerűen elemelné a bicaj elejét egy hirtelen gyorsítás. Valószínűleg a hosszabb és laposabb támvillaszög miatt kapta a nyeregvázcsőnél az extra merevítést a bicaj fara, ami tetszhet vagy nem, szerintem csinosra sikeredett.
A rásegítés amúgy kellően kifinomult, nincsenek hirtelen rángatások, a nyomatékszenzorok eléggé jól leveszik a hajtásból, éppen mit akar csinálni a pilóta. Próbálgattam kihozni a sodrából hirtelen féltekerésekkel és abbahagyott tekeréssel is, de nem csinált semmi olyasmit amit szerettem volna kiprovokálni, tehát nagyon egyben van a rendszer. A teszt utáni reggelen már eljutottunk az összhang olyan szintjére, hogy egy kis egykerék is belefért.
Menet közben a geometria kellően agresszív, az alacsony súlypont és a megnövelt tengelytáv miatt nagyon szereti a döntögetős kanyarodásokat. A rásegítés semleges mivoltára jellemző, hogy legnagyobb fokozaton is lehet extrém szűken és lassan, majdnem átbukásig visszaforgatott kormánnyal kanyarodni vele, ahol bizony egy nagyobb löket azonnal átdobna a kormányon.
A villa csendben teszi a dolgát, a tapered fejcső miatt nem lobog különösebben a bicaj extra tömege alatt sem, és jól bírja a fékezést is.
A Husky a shimano brm 445 modelljét kapta, ami egy jól adagolható és megbízható fékrendszer, nem egy versenysportra kihegyezett példány, de elegendő a bicaj kordában tartásához. A tárcsái nem a fék szintjéhez készült darabok, a shimano RT 67-esei remek választásnak bizonyultak, és természetesen 160/180 felállásban kerültek a bicajra. Szeretem az ilyen apró, kevésbé látványos upgrade-eket. A váltást szintén az idősebbik S szállítja, a tízes soron szépen pakolássza a láncot a Deore váltó. A lánc a nyúlásmérő szerint elég jól bírja a nyomatékot, a tesztbicaj ezer ötszáz kilométert futott eddig, de a lánc nem mutatja jelét a kopásnak. Apropó, váltás. Elsőre feltűnt, hogy más és más mértékben adagolta az extra nyomatékot a bicaj az áttételtartomány végleteiben. Utána olvastam, valóban érzékeli a fokozatváltást, így elkerülhető hogy kisebb áttételeknél szélsőségesen nagy nyomatékot adjon le a rendszer, vagy nagyobbnál a kisebb nyomatékkülönbség miatt tekerés közben elvegye a rásegítést.
A stucni előtt-fölött kapott helyet a kijelző a legfontosabb menet közbeni paraméterek visszajelzéséhez. A pillanatnyi sebesség, rásegítési fokozat, valamint annak intenzitása alatt a megszokott kilométeróra funkciók érhetőek el. Éjszaka a háttérvilágítás miatt szuperül funkcionált, néha talán egy kicsit sokat is nézegettem, még jó hogy nem ugrott elém valami erdei állatka. A vezérlés az első váltókar helyét vette át, egy konzolon egy pár fokozat kapcsoló, egy funkcióváltó a menetadatokhoz. A blokk tetején egy tolást elősegítő funkciót aktiváló gomb van, amivel emelkedőn a bicaj gyalogtempóval tolható.
Meglepően szolidra sikerült a bicó kábelezése. A cockpit előtti madárfészek alig bonyolultabb a szokásosnál, a motorhoz futó vezetékek az alsó cső belsejében futnak, és ezen kívül csak a hátsó kerék forgását érzékelő szenzorhoz fut egy kábel.
Benyomások:
Természetes, hogy legtöbbet Turbo fokozatban mentem. Ez alatt van sorban lefelé a sport, tour és az eco mód. Amikor nagyon éreztem hogy megyek, néha visszarántottam off módba, hogy érezzem a különbséget. Széllel szemben döbbenetes volt, visszafelé és aszfalton már kevésbé hatott meg. A rásegítés egyébként 27 km/h nál megszűnt, így ennél nagyobb tempóhoz értelmesebb volt kikapcsolni a rásegítést teljesen. A turbo egyértelműen a "nemmegizzadós-öltönybenmunkábajárós" fokozat. Rálépsz a pedálra, és szinte magától megy közel teljes tempóval. Lejjebb már némi erőt igényel, de a sport és a touring fokozat még simán az "equalizer" kategória. Az eco mód kisebb rásegítése első sorban az utazó sebesség gyorsabb elérését, vagy városi megállós-újraindulós használatot segít elő, vagy kifejezetten arra való hogy nagyobb távokat tegyünk meg akár húzósabb terepen is úgy, hogy saját erőnket sem kíméljük.
Remekül szórakoztam miután kirámoltam a hézagolókat a stucni alól és a kormányt is fölfelé csavartam. A koncepció egy szélesebb kormányt is elbírna, a 650b kerekeket azért már nem árt terelgetni kicsit. A bicaj a tömeggel kapcsolatos fenntartásaim ellenére remekül kezelhetőnek bizonyult, ez valószínűleg az alacsony súlypont miatt van. Ugrálgatni nem nagyon kell vele, de nem kell lassítani a puklikon, mert jó ritmussal bármin átmegy ami egy normális erdei bicajozáson elé kerülhet. Hazafelé jövetben egy szakaszon kikapcsoltam a rásegítést és váltottam egyet, majd feltűnt, hogy egyből 31 el megyek az addigi 28 helyett. Valószínűleg megszokta a lábam a fordulatszámot. Ezt csak azért tartom fontosnak megjegyezni, mert az ellustulás épp az egyik fő érv a rásegítés nagy ellenzői között.
Vissza a csatamezőre:
Sokan osztják az észt pedelec témakörben, mint az elején említettem. Sokuknál azt látom hogy nem fogják fel, hogy nem Blazsó Marcit, Korcs urat vagy akár engem (azért ez elég kemény kombó egy mondatban. :D) akarnak átcsábítani a gonosz marketingesek a "sötét oldalra". A pedelec elsősorban nem a mostani aktív bringásoknak szól, pláne nem a rendszeresen sportolóknak. Ellenben remek opció ha a család fele rendszeresen teker, és megvan az igény arra, hogy a kevésbé fitt párunk is csapódhasson egy bicajozáshoz anélkül, hogy bárkinek a jókedve csorbát szenvedne. Aztán meg ki tudja, lehet rákap és a következő bicaja már rövidebb lesz egy akkuval meg egy motorral, otthagy az ördögoldalon felfelé, és telesírhatod a kulacsodat. :D
