Kemény ez a tél gyerekek. Na nem mondom, a 85-86-os biztos keményebb volt, meg kilencvenvalahányban is emlékszem egy keményre. Azok előtt még Stark (nem Howard vagy Tony, hanem Ned) is azt mondta volna hogy közeleg. Persze ez ahhoz képest fittyfene, mert ez most van. De igaz ami igaz, az utóbbi évek telei közül ez kicsit hosszabb, kicsit hidegebb és kicsit már talán el is múlhatna a f@szba.

De történnek itt jó dolgok is! Páran át csúsztak a Balatonon, meg volt aki átbiciklizett, ami alatt persze mentek a kedves kommentek hogy "hát én meg kurv@ beteg vagyok ezek meg miért nem"...
Én melózni összedobtam egy régebbi polobicajt, de mióta jég van inkább a montit használom a szögesgumikkal, járogatok ki az erdőbe, anyuhoz minden hétvégén legalább megvan egy jó harmincas, az útvonalamon csak a saját korábbi nyomaimat látom, szóval nem hat meg a hideg. még egy mínusz 15 se, nem hogy a -8. Már rendesen melegem lett, a futamra egy thermo mez elég volt.
Mert hát, a TC utolsó futamára előbújt a nap!
A nyíregyi erdőket is megviselte a kitartó Farkas-ordító hideg, sajna veszélyben volt kicsit a sorozat, de Fari egy hirtelen ötlettől vezérelve az egy hét csúszás alatt kiötlött egy régebbi helyszínt, nevezetesen minden Tirpák cross ősét, a gulyásfőzéssel egybekötött első futam helyszínét. A pálya így kevés jeget tartalmazott mert nem járt előttünk rajta semmi, a néhány olvadékvizes pocsolya pedig kikerülhető volt-illetve nekem remek gyorsító zónaként ott maradt üresen.

Négy kört írtak ki a hobbinak, ami a rövid pályán nem tűnt elsőre soknak, annak ellenére sem hogy a bejárás alatt Levivel konstatáltuk hogy ez bizony ordenáré szopásokkal teli verseny lesz. a stadionon belüli rész fordítva volt a korábbihoz képest, így az általam vizionált "lefelé a lépcsőn majd megcsúszok és szétbaszom a fejemet" veszélye nem állt fenn.
A rajtunk el is dördült időben, nem volt túl népes a mezőny, így nem volt nagy a tülekedés, elfértünk szépen mind. Igyekeztem az elején ellépni amennyire lehetett.

Kb az első öttel értem az egyenes végén a lépcsőkhöz, ahol még valamennyire ritmusosan fel is jutottam, fent pedig üvölthettem az előttem lévőnek lelkesítően hogy bár nem tudott hirtelen rendesen felszállni menjen, mert jövök. Legurulva innen jött a legszopatóbb rész, ami 4 darab 180 as visszafordítóból állt. Itt ugye kialakult minden kerék után egy egy ív, nem egy szélesebb, hanem sok kicsi, ami szépen megvitte a kereket. ezekben egyenesen nagyon szépen lehet haladni, de kanyarban valahogy pont nem az ideális ívre tett, ott "váltani" egy másikra meg már elég nyűgös volt.

Én igyekszem mindig kibicajozni az ilyeneket ami teljesen hülyeség, körönként itt buktam el azt a 20 méter előnyt, amit összeszedtem a pálya többi részén esetleg. Innen a főépület mögötti fás terület mögött volt egy lépcsőmászás majd egy kis gurulás, aztán még egy kis vályús havas szakasz, majd vissza a stadionba címen egy hosszabb gyors szakasz, a végén egy hajtűvel ami ismét a fent vázolt szívóka volt. A második körre úgy mentem ki hogy te jó ég, ebből még van négy? (ötre számoltam) aztán összeszedtem magamat, végül is a légzés már nem fáj annyira, előttem még van fogható ember, mögöttem nyílt egy kis tér, de azért még vagy 2 srác felérhet közülük (Levi meg Bence) rájuk jó lesz figyelni. A második kört egy kicsit pihenősre vettem, de igyekeztem faragni a pályán ahol tudtam. a harmadikban már beléptem a kanyarokban félig, és bár egyszer még túlcsúsztam és a felső csőre seggeltem, gyorsabb volt így bevenni őket mint majdnem álló tempóban bedriftelni öt kiló havat. Így a vége felé már egész jól beállt a pálya, simán gyorsabb körök születtek, bár minden körben kicsit máshol futott könnyebben a bicaj, folyamatosan kamerázni kellett az ideális vályúkat. Levi aztán a 4. kör elején elment mellettem valahogy, és bár felértem a közelébe egy jeges részen, a síkon megint felszedett annyit, hogy elmenjen. a célban nem voltam túl jól, de egy kis görnyeszkedés után helyreállt a pulzusom meg a többi úri huncutság.

Az elit nyolc kört kapott, amit éldrukkerként mi Szemán Atival és Molnár Gyurival oda vissza szaladgálással és drukkolással ütöttünk el a pályán. Azért nyolc kör kemény, még egy kijárt pályán is. Nézőként előny volt hogy relatíve kicsi a hely, a sánc miatt remekül követhető volt a küzdelem, látszott néhány taktikus elem, elhúzások, pihengetések bőven. Volt pár perec is de a puha hó miatt nem esett senkinek baja. Gergő nagyot ment, rátette Fejesre a kereket, és szépen beutazott vele egy 2. helyre. Levin is látszott a megviseltség, és végre a helyén, az elit mezőnyben verhettük el egy kicsit a hátát a tombolás kesztyűvel.
Megint itt vagyunk. Példás tenni akarás, és küzdőszellem hozta össze ezt a versenyt is. Kicsit kevesebben, kicsit halkabban, de letudtuk amit kellett. Senki se picsa aki nem jött el, de mi azért keményebbek vagyunk mert ott voltunk. Meg persze hülyébbek is, de mindegy. :D
Köszönet az egész tető alá hozásáért a teljes nyíregyházi szervezőgárdának, a remek fotókért már megint Tibinek, a pálya melletti büféért Gönczi Sanyinak és Encinek, A szerviz ügyeletért Végső Zolinak! (kicsit utána jártam hogy pontosan ki volt ott. Kösz Lacinak! :D)
Gratula minden indulónak!
Jó volt veletek versenyezni, remélem még belefér az itthoni tartózkodásomba a március 12 edikei kisvárdai futam!
Az meg ha a Tarcal Cross idén maratonos formátuma is beleférne, hát na, az azért szép lenne.:D