Amikor a (nem bringás) párod bejelenti, hogy ő is bringázni akar veled terepen.... Hááát gyerekek az valami csodás érzés! Ennél már csak az a csodásabb, amikor közösen néztek bringát neki.

 Mi jön ezután?! Egy meghívó a Salzkammergut Trophy-ra?!

Ingázóknak esős-havas napokra, egy meleg, vízálló-szélálló-lélegző sapka, ami még jól is néz ki (szerintem). Dexshell Waterproof Beanie Blue Gradient. Ebay-en vagy amazonon vadászható (cirka £17).  Ha nem tetszik a kék szín, létezik narancssárga kombinációban is... 

Tour de France bögre szett -  ára: £25 ,kapaható: itt

Ismét Gábor tollából olvashattok egy cikket:

Egy ideje foglalkoztatott már a gondolat, hogy beszerzek a következő szezonra valami jó kis all mountain sisakot. A szempontok a következőek voltak: ami ugye alap egy bukónál, hogy nyújtson megfelelő védelmet- a fej minél nagyobb felületének-, legyen kényelmes, könnyű, szellőzzön jól és persze nézzen ki vagányul. Végül az O’Neal Orbiter-re esett a választás, az ezzel kapcsolatos első benyomások következnek:
Védelem: az in-mold technológia, a polikarbonát héj és a tény, hogy sok helyen a gyártó egyenesen az enduro/freeride felhasználási területre pozícionálja a sisakot, engem meggyőzött. A hátsó része sokáig leér és a tarkó nagy részét fedi. Remélem nem kerül sor éles tesztre, de ártani biztosan nem fog ha egy ilyen van a fejemen.

Kényelem: már csak amiatt is, mert nagyon kényelmes- pedig nincs egy egyszerű fejem. :D A sisak belső részén 4 nagyobb összefüggő bélés található, minden olyan részt lefednek amivel az ember feje érintkezhet. A csomagban volt egy tartalék bélés is a hátsó kis tekerentyűhöz- ami egyébiránt nagyon könnyen kezelhető, egy kézzel, kesztyűvel is gond nélkül állítgatható.

Nálam a kényelemhez tartozik a szellőzés is, 20 ventillációs nyílás van a sisakon és ezek elég méretesek, az tűnt fel elsőre, hogy úgy is érezhető volt a légmozgás, hogy csak a lakásban mászkáltam vele. Meglátjuk nyáron a 40 fokban mennyit fog ez jelenteni.
Súly: az van neki, digitális konyhamérleggel 328 grammot mértem, ezzel nem tartozik a könnyebb sisakok közé (kíváncsiságból megmértem a régi Cratoni Zethos sisakomat, az 276 grammot nyomott), de gondolom valamit valamiért… értve ez alatt a súly vs. védelem történetet.
Érdekesség még a Fidlock mágneses zár, amit merőleges irányban elcsúsztatva lehet kioldani és a két végét egymáshoz közelítve kb. 1 centiről már magától zár. Nem mintha a hagyományos műanyag zár nem tette volna a dolgát, de ez valahogy mégis masszívabbnak tűnik.

És még egy nem utolsó szempont, az ára: a H&S Bike-Discount-ról rendeltem, 51,94 euróért cserébe, 5,95-ért 3 nap alatt el is hozta Bonn-ból a DPD, szóval összességében véve 57,89 euró (~17700 HUF) nem vészes ezért a sisakért. Magát az oldalt amúgy csak ajánlani tudom minden bringásnak, iszonyat választékuk van nagyon jó árakkal, megbízhatóak és gyorsak. Én rendeltem már innen merev és össztelós vázat, kerékszettet, fékeket, szerszámot, kiegészítőket,…
Na de vissza a sisakhoz: összességében véve eddig tetszik nagyon, kíváncsian várom az első bevetést. :-D

Reggel jöttem melóhelyre, enyhe szitáló hóesésben. Előttem busz a buszöbölben, lassítok, a busz indexel, elkezd kisorolni, X5-ös BMW-s leszarja és majdnem koccolja a busz oldalát.  Indulás tovább, a busz elhúz, a köv. buszmegnél beérem, leállok, hagyom kisorolni. Kereszteződés, a sor feltolódik, élve az előresorolás adta lehetőségemmel (a KRESZ is lehetőséget ad rá - Párhuzamos közlekedés - 36. § (12)) elindulok előre. A busz oldalánál járok, amikor elindul a sor, a busz rámhúzva, majdnem feltol a padkára. A sofőr kinyitja az ajtót és elkezdni a monológját, hogy ne menjek mellé. Visszakérdezek, hogy ismeri a KRESZ-t? Ismeri, de akkor se... mondom neki, hogy jobban kéne figyelni, pampog tovább.

Jó, nézzük a buszvezető szemszögéből: köcsög BMW-s felbassza az agyam, erre jön ez pondró a kis kétkerekűjével és elvárja, hogy észrevegyem, hogy jobbról(!!!!!)..éééérted jobbról előz! Mit képzel?! Aztán, ha felkenném a padkára, akkor neki állna feljebb, én meg elveszteném az állásom. (Ajtó kinyit.) Leugatom! Mi KRESZ?! Oppá mintha tényleg lenne olyasmi, hogy előresorolhat... de most már nem égethetem magam az utasok előtt és egyébként is, mi a faszt pampog ez itt nekem, én egy több tonnás busszal vagyok, ő meg egy kis szarral, hol a tisztelet?!

Nézzük az én szemszögemből: Óhh...busz, kiengedem... hűűű bazzeg ez a BMW-s majdnem telibe verte. Na megint busz, menjél... úgyis áll a sor és ott előre sorolok. (Elérem a busz oldalát, a sor elindul), hű bazzeg húzz oldalra, fogy a hely. (fék, busz is fék), óóó de rendes elenged, mert látja, hogy nem fog átérni. (Ajtó nyílik.) Mit beszél?! Jaaa, hogy én vagyok a paraszt?!.... Pfffffff.... ideges a BMW-s miatt és rajtam, a "gyengébben" tölti ki,a haragját... fasza... 

Úgy igazán az egész szitu elkerülhető lett volna, ha lenne egy közlekedési morál a magyar utakon, amiben egymásra figyelve közlekedik autós, buszos, kerékpáros. A BMW-s elengedi a buszt, mert buszöbölből (megállóból) indexelő, vagyis kisoroló busznak elsőbbsége van (Elindulás - 24. § (3)). A buszos belepillant a jobb oldali tükörbe is, mert tudja, hogy ott sokan bringáznak és kerékpárosok előre sorolhatnak. 

Végére: igen, tudom... a busz több tonna és mi, kerékpárosok tartsuk tiszteletbe, de ilyen erővel a kamionosoknak se kellene betartani a KRESZ-t a motorosokkal, autósokkal szemben, mert ők a nagyobbak. 

Outira pilács, vagyis lámpa... okos elképzelés a kormányvégdugó helyére beillesztett Tacx Lumos, ami egyben első és hátsó lámpa is, már csak az a kérdés, hátrafelé mennyire takarja ki az ember? (Nagyon!) De legalább egy csomagban két lampion van (mindkét oldalra egy-egy).

Egy kis túrabeszámoló Gábor "tollából":

Misivel és Szabival úgy döntöttünk, hogy a múlt szombati ködös reggelen kitekerünk Vámospércsre egy igen jó hírű cukrászdába- erről később bővebben-, de nem ám a 48-as főúton, hanem a kék túra útvonalát követve, amely valamivel északra bukkan ki a műútra, onnan pedig legurulunk azon a célig. Segítségünkre volt a híres TTRmAPP, a remekül kitáblázott és jelölt túraútvonal, valamint az ösztöneink- mint kiderült, utóbbinak vettük a legtöbb hasznát az úton. :D

Az útvonal végtelenül egyszerű, ki Debrecenből a Vámospércsi út mentén egészen a Panoráma Étteremig, ott be jobbra a Panoráma úton, aztán balra be az erdőbe a fancsikai kilátó után és semmi más dolgod nincs, mint követni a kék jelzést… nekünk legalábbis ezt mondta Szabi, mentségére legyen mondva, hogy akkor még ő sem tudhatta mi vár ránk- sőt, ha nagyon őszinte akarok lenni, erre ép eszű, normális ember nem számít.

Történt ugyanis, hogy a kék jelzést sok helyen olyan fákon találtuk meg, amelyeken a ’kivágásra megjelölt’ jelzés is ott díszelgett- ebből adódóan még több helyen feltételezhetően a kivágás meg is előzött minket, így ott egyáltalán nem volt jelzés-, volt egy jó 200 méteres szakasz, amit nemes egyszerűséggel elszántottak, volt olyan, amit elbirtokoltak- erről később-, és hasonló nyalánkságok, amik után egyre inkább az az érzésünk támadt, hogy ez egy veterán, hardcore túrázóknak kitalált útvonal lesz…

Na de szerencsére van egy csodás app-unk a tájékozódást elősegítendő!:-D Az első apró, majdnem elhanyagolható hiányossága, hogy a tervezett útvonalat nem tudod lementeni, megosztani, stb… szóval azt emiatt ne is várjátok. Sebaj, részletkérdés, lépjünk tovább! A másik kicsit már zavaróbb tulajdonsága, hogy folyton lefagy. Nem gond, telefon újraindít, probléma megoldva. Több esetben az app szerint mi valahol a málnás közepén jártunk, pedig egyértelműen útnak tűnt amin haladtunk- az más kérdés, hogy az elmúlt 50 évben lehet nem járta senki rajtunk kívül… Összegezve: 5-ször tévedtünk el, ebből a második a saját hibánkból adódóan sikerült, történt ugyanis, hogy egy hangulatos, csikicsuki lejtőnek egyikünk annyira megörült, hogy a jeleket figyelmen kívül hagyva ész nélkül repült lefelé, másik két társa pedig szintén ész nélkül követte és mire leértünk, állapítottuk meg, hogy ez bizony már nem az az útvonal, ahol lennünk kellene. Nem emlékszem teljes bizonyossággal, de a többiek állítása szerint én voltam az, akinek először elment az esze… :D

A harmadik eltévedésnél hangzott fel Szabi szájából az a kijelentés, ami a túra jelmondatává vált: „ha Dorothy-nak is így lett volna kitáblázva a sárga út, soha a büdös életben nem jut el Ózhoz…”

Az össze-vissza haladást nehezítette, hogy sok helyen nagyon masszív, mély homokkal találkoztunk. Itt a 2,4-es Nobby Nic gummancsok aranyat értek. Az ebből fakadó túlzott önbizalmamnak köszönhetően az egyik kanyarban majdnem külön úton mentem tovább, mint a bringa, de a többiek (2,25 és 1,95) határozottan többet csúszkáltak, kapartak el.

Az egyik utolsó akadály az volt, amikor meglepve tapasztaltuk, hogy az út menti kis tanya tulajdonosa úgy határozott, kibővíti a birodalmát- az út rovására. Ennek jelzésére némi kerítés, egy határozottan sorompónak tűnő tárgy, valamint egy határozottan nagy, fekete kutya szolgált. Itt volt egy kis vita közöttünk a hogyan tovább kapcsán (etessük meg magunkat a blökivel, vagy forduljunk vissza és próbáljunk meg vmi más úton kitalálni az erdőből). Végül meguntam és elindultam a kutya felé tolva a bringát, ügyelve arra, hogy annak ne ugyanazon az oldalán legyünk. Gondoltam ha nekem ugrana, majd a bicajjal fedezem magam. A srácoknak azért annyit még mondtam, hogy kicsit lemaradva kövessenek, de ha azt látnák, hogy nagyon rossz ötlet volt, amit csinálok, akkor meneküljenek azonnal. Erre hál’ Istennek nem került sor, a kutyus nem volt éhes, sőt… közvetlen közelről már egész barátságosnak tűnt, majdnem meg is simogattam. Erről azért fotó nem készült, annyira nem voltunk vagányak.

És ezután jött az a része a teker(g)ésnek, amiért abszolút megérte az egész: Kiss Virág Cukrászda. Misi és én most voltunk ott először, Szabi már ismerte a helyet és minden szép és jó igaz volt abból, amit mesélt róla. Barátságos, igényes hely, hatalmas választékkal. Mivel addigra már igencsak éhes is voltam, első körben egy kardinálist, egy habrolót és egy isler-t kértem. Itt már kicsit kerekedett a néni szeme, de végül szépen sorban mindannyian megkaptuk, amiért mentünk. :-D

A sütivel eltelve hazafelé már a 48-ason jöttünk vissza, ami azon felül, hogy rossz minőségű és keskeny és még mindig iszonyat köd volt, túl sok izgalmat már nem tartogatott magában.

A teljesség kedvéért nem volt ez akkora szenvedés, amilyennek elsőre talán hangzott, sőt… gyönyörű volt a novemberi erdő, a sűrű köd pedig kölcsönzött valami misztikus, utánozhatatlan hangulatot az egésznek. Talán jobb is, hogy az útvonalat nem tudjuk megmutatni, mert így nem fosztunk meg senkit egy hasonló túra élményétől. ;)

Na, 55 évesen remélem én is ilyen leszek... már nem sok kell hozzá, höhöhöhö!

ű

Bár reklám, de iszonyat cukifaktorral: 

Cápali és Cápeti nevüket mindenki ismeri, salalalala! Elkészült a full merev, Haibike Light RX Pro vázra épült montim. A projekt acélvázas, 29-es SS-nek indult... de valahol nem kicsit elcsúszott höhöhö! Kb. 10 éve a fél karomat odaadtam volna egy ilyen gépért, ma pedig már elavult technikának számít, a maga 3X9-es váltásával és 26-os kerekeivel.

Váz: Haibike Light RX Pro (alu)
Villa: Trigon MC03 (carbon)
Váltás, hajtás: XT 770-es széria. (váltás 3X9)
Felni: DT Swiss 444D
Első-,hátsó agy: BTS XC Elite
Küllők: BTS
Kormány KCNC SC Bone
Kormányszár: Ritchey Pro 90mm
Markolat: Ergon GE1
Fékek: Magura MT02
Nyereg: Sella Italia SL XC
Nyergcső: Syncros 
Kormánycsapágy: vegyesbazár (Syncros, Ritchey WCS)
Pedál: Shimano PD-M505 (erősen cserére szorul)
Gumma: Schwalbe Rapid Rob 2.25
Belső: Slime Smart Bike Tube