Brutál ez a muffolás:

Elkövető: waterfordbikes

A Coffeeride facse oldalán jelent meg:

Hétvégén a pocsék formámban "bízva", a Mátra maratont kihagyva, a Kékesi csúcstámadás abszolválása volt a cél. Végigtekintve magamon és a plusz kilókon (na ja a házasélet egy cukrász mellett igencsak veszélyes, höhöhö) a célom az 1:30 alatti időeredmény volt, 42-18-as áttétellel.

Pénteken délután felmarkoltam a rajtcsomagot, amivel egy sukár Rose sapka is járt, ami aznap már le se rohadt a fejemről. Külön öröm, hogy a Nutrixxion standja már üzemelt és egy egész koffienes, kólás gélt is beszereztem (na igen, aznap nem én voltam, aki a profitot termelte nekik, viszont ez a kólás cucc tényleg nem olyan rossz).

Persze egy kis technikai malőr is rögtön bejátszott, hiszen Krumpli összeszerelésénél elnyíródott az egyik hátsó tengelyanyám menetének nagyrésze, így csak reménykedhettem, hogy kibírja a versenyt. Persze megpróbáltam Gyöngyösről beszerezni egyet, de vagy átküldtek másik bringásboltba, vagy egyszerűen hülyének néztek, amikor 13/32"-es menetű tengelyanyát kerestem , mivel olyan nincs, de "ja angol, akkor lehet van"! 

Másnap Gyöngyöshalászról indulva gurultam be Gyöngyösre a 11 órás rajtra, ahol laza gurulással indult el a mezőny a tényleges rajtpontig. Nem helyezkedtem, mivel nem az eredmény, hanem a túlélés volt a cél. Repülő rajt, kis állással az elején (höhöhöhöhö), majd irány Mátrafüred. Lazán kezdtem, tartalékoltam az erőmet a húzós részekhez, volt időm nézelődni is és meglepődve konstatáltam, hogy csak egy hajtipajtis srác volt, aki bevállalta fix áttétellel. Mátrafüredig ment a lazulás, aztán kezdett bedurvulni az emelkedő és egyetlen dolgot tettem, amit ilyenkor lehet bezombultam, magyarul tekertem a kis saját ütememet és amit a 42-18 és a pocsék formám engedett, nem néztem kiket előzök és kik előznek meg. 12km-nél egy lankás részen betoltam a gélt, majd az egyetlen lejtőn megtekertem ahogy csak tudtam, hogy a köv. szakaszra minél magasabbra vigyen fel a lendület.

Mátraházára beérve lelkiekben felkészültem a hirtelen emelkedésre és kiállva kezdtem meg az úccsó, legdurvább 3km-t Kékestetőig. Téptem, téptem... ssrrrrrr....  mintha satuféket húztam volna megállt a canga. Jó... tény, hogy gyenge vagyok, de ez nem normális. Hátranéztem, és "örömmel" konstatáltam , hogy a tengelyanya megadta magát és hátsó kerék befordult beleérve a láncvillába... fasza... tolás-futás-tolás-futás... 1:30 alatt kell beérnem. Félig lemerevedett lábakkal toltam be a célba 1:19 alatt...    

Fent pihi, kis dumálás kollégákkal és kicsit próbáltam ügyködni a tengelyanyán is, hogy újra minimális szinten használható legyen a canga, majd irány vissza. Lefelé persze nem mertem veretni, imádkoztam, hogy visszajussak Gy.halira (ez össze is jött). 

Összességében király volt. Bár szar formában voltam a technikai gebaszig egész jól mentem magamhoz képest. Nekem szervezés is tetszett, (a tombolás turizást eltekintve), úgyhogy jövőre is ott a helyem, bár lehet a Mátra kör lesz a befutó, azon ugyanis még nem voltam.

Először is köszönöm, aki a Bringabuzira szavazott a Goldenblog versenyen. Magam se hittem el, de 323 jelöltből pont a 100. helyen végzett a blog, ami fergeteges eredmény egy ilyen erősen szubjektív blogtól, hiszen itt nincs nagyközönséget kiszolgáló klikkvadász poszt, hanem kizárólag olyan, ami felkelti az ÉN érdeklődésemet... a hülye kis bringafejlesztéseim és szívásaim, puffogásaim netovábbjait megörökítő írásokról nem is beszélve. De gy szónak is száz a vége: köszönöm a szavazatokat. 

Amazonon kapható 48 dolcsiért.

Nagyon tud fájni az ilyen....

Az ember nyálelválasztása főleg a felsőkategórás vagy/és elérhetetlen bringákra indul be. De számomra van egy kategória (commuter, de én inkább igáslónak nevezném), ami funkcionális, mindennapi használatra terveztek, szinte elnyűhetetlen és ugyanúgy megbámulom, csöpögtetem rá a nyálam, mint egy fullos, milla feletti bringára (sőt talán még jobban). Hála égnek kishazánkban is egyre többen figyelnek fel a régi, szinte elpusztíthatatlan túra bringákra és egyre sűrűbben találkozom a néha ipari műremeknek is beillő, felújított darabokkal. Hála égnek a gyártók is kezdenek alkalmazkodni ehhez a trendhez és jobbnál jobb, elérhető árú (persze nem magyar bérek mellett) commutert hoznak ki. Az egyik 2013-as kedvencem, az itthon is forgalmazott Mongoose palettájáról a Mongoose Rogue (van egy sanda gyanúm, hogy ezt a típust nem hozzák be). 899 dollár, ami  ~200170Eft... elismerem ez itthon sok pénz, de ezért egy olyan bringát kapsz, ami jobb esetben egy életre kitart napi használatban.

Meló után megyek a bringatárolóba, bukósisak fel (mert az kell!!!), napszemüveg fel, lakat le, káromkodás... az első kerék defektes. Oppá, de hát ez Slime-os, akkor meg, hogy a picsába?! Jaaaa... olvastam a leírásban, hogy ettől még leereszt bizonyos mértékig, de át kell forgatni, hogy mindenhova jusson a matériából, kis pumpálás, átforgatás, majd adjad neki pumpával és már mehetsz is! Megkerestem a tüskét, mert az volt a szentem és késsel kipiszkáltam, mert olyan szépen beágyazódott, hogy kézzel esélyem se volt. Milyen laza látvány lehetett egy külső szemlélődő számára, hiszen simán úgy tűnhetett, mintha kiszúrnám a saját gummám, aztán bohóckodom egy sort a kerékkel és a pumpával, majd felpattanok a kerékpára és tovasuhanok!

Bevallom voltak kétségeim a Slime-mal kapcsolatban, de eddig: Slime vs. Defekt 1 : 0 ! Zöldtrutyó szeretlek!

Aki esetleg az előző postban emlegetett 15-ös csőkulcs + sörnyitó kombóra éhezne, annak örömhír, hogy külön is kapható Felt Beernuts Tool néven, cirka 20 dolcsi+postáért.

SS cyclocross gyárilag... 1399 dolcsi, télen-nyáron hajtanám a városban. A gyári, vázra szerelhető kulcs a tengelyanyához... briiáns!

képek: feltbicycles.com

UPDATE: A vázra szerelhető kulcs egyben sörbontó is.... szerelmes lettem!