Szombaton már jelentkezett az első probléma a túrával kapcsolatban, mégpedig az örök női dilemma, hogy Ritty mit vegyen fel. Hosszabb távon (80km) túlöltözni nem túl szerencsés és utcai cuccokban, nem túl kényelmes tekerni (persze vannak kivételek) és az se éppen túl ideális, ha a hőmérő 15 fok ingadozást mutat egy napon belül. Ezért fogtam és kipakoltam a téli cuccaim hagyva, hogy jó érzékel és némi rábeszéléssel, sikeresen kiválogassa a legjobb, az időjárásnak megfelelő bringás dolgaim. Természetesen voltak kritikus pontok, mégpedig a passzos, kantáros, téli bringásnadrág és bukósisak, amiből csak a gatyáról sikerült meggyőznöm.
A maradékból én is kiválogattam a cuccaim és mivel a téli gatyám ki volt lőve, Rittytől kölcsön kértem az egyik fekete harisnyagatyáját is, hogy a rövidgatyában, azért ne fagyjak már meg, ami a menet közben átütő lábszőrömnek hála, egy idő után úgy nézett ki a lábamon, mint valami elb@szott fekete kaktusz. Kati, aki "mellékállásban" anyóspajtás, meg is jegyezte, hogy: "Te így akarsz menni?! Szörnyű!", de Rita megnyugtatta, hogy bringáséknál ez a szokás, mondhatni "menő futár sztájl" (amin én magamban jót kacagtam).
Vasárnap reggel egészen hűvös időre ébredtünk és persze már a találkozóra menet jutott eszembe, hogy lehet fel kellett volna még vennem az aldis, anyóspajtitól kapott bringás mellényt a biztonság kedvéért, na meg nem mellékesen jó pontokat is szerezve nála.
Laza tempóban tekertünk ki a Csokonai színházhoz, ahol már gyülekezett a tömeg. Igen tömeg, mivel több mint 80-an jelezték részvételi szándékukat és ránézésre közel voltunk is ennyien. Kis tájékoztató, csoportfénykép (pózolj színházzal) és indult is a mezőny Érsemjén irányába.
kép: Darts fotóalbum
Több, kisebb bolyra szakadva haladtunk, elöl az erős emberek fogták a szelet, bár hozzá kell tennem egy mezei bringázó, az elején igencsak megizzadhatott, hiszen többször felpörgött a tempó 30 körülre, majd le 20-ra. Kicsit aggódtam is Ritty miatt, mivel bár melóba és suliba bringával jár, azért ilyen tempóváltások hosszútávon eléggé ki tudják nyírni a nem túl tapasztalt tekerőket.
Azért végül csak sikerült beállni egy kellemes 23-25-ös tempóra, amit szélárnyékban a profibbaknak "nyugdíjas tempó", a lelkes alkalmi tekerőknek meg kényelmesen tartható volt. A mi bolyunk vezetőjének külön dicséret, mivel szinte állandóan érdeklődött, hogy ki, hogy bírja, tartható e a tempó, vagy, hogy megálljon e a banda a Vámospércsen is, a határ előtt.
A határnál semmi gond nem volt, kis pihi, a szokásos személyi ellenőrzés és már mentünk is tovább, a nemrég felújított aszfaltnak köszönhetően "csak úgy suhanva", Érsemjénbe, Kazinczy szülőházához. A jó tempónak köszönhetően 11 előtt oda is értünk.
kép: Darts fotóalbum
Itt a banda elzarándokolt a Kazinczy szoborhoz és megkoszorúzta azt, majd közösen elénekeltük a himnuszt. Ezek után nem maradhatott ki a közös kép, vagyis "pózolás" a mellszoborral.
kép: Darts fotóalbum
Visszatérve a szülőházhoz részt lehetett venni egy "rövid", fakultatív tárlatvezetésen (férfiasan bevallom ezt kihagytuk), majd a kellőképpen éhes banda nekilátott a baboslecsónak (ilyet se ettem azelőtt). Mit ne mondjak, kellőképpen éhes voltam, úgyhogy egész jól csúszott, majd egy kis szieszta és indultunk is vissza.
A határnál az elöl jövőknek sikerült elintézni, hogy a személyi ellenőrzése nélkül engedjék át a bandát, így egy rövid bevárás után roboghattunk is Vámospércs felé, ahol már várt ránk a program részeként, a Kiss-Virág cukrászda. Persze mocskos módon én ezt vártam a legjobban.
Itt volt egy kisebb hajránk Rittyel, mivel a saját bolyunkban fellépő kisebb káosz után hirtelen elől találtuk magunkat és úgy döntöttük, hogy inkább beérjük az előttünk lévő rendezettebb csoportot. Nem is volt rossz ez a kis plusz hajrá, mivel égettünk el annyit, hogy helye legyen a ránk váró sütinek, így Kiss-Virág cukrászdánál már előre csöpögött a nyálam, mivel legutóbbi látogatásom óta tervbe vettem, hogy kipróbálom az ország tortát (Kecskeméti barackkal töltött köles torta, amit Peti akkor olyan élvezettel evett, hogy kedvem lett volna kitépni a szájából és befalni a maradékot, höhöhöhö). Hát mit mondjak, nem csalódtam! Baromi finom! Lehet genyón hangzik, de már ezért megérte eljönni.
kép: Darts fotóalbum
Vámospércstől Debrecenig semmi különös nem történt már. Az első csoporttal jöttünk be, majd a Vámospércsi úton leváltunk a csapatról és hazatekertünk. Iszonyat jó móka volt, nem mellesleg szívtunk egy kis kultúrát is magunkba (itt most nem a helysírásomról van szó, mert az sajnos pocsék) és sikerült találkozni egy-két rég nem látott baráttal. Nincs mese, jövőre is menni kell!
Track oda itt, vissza itt (a cukrászda miatt)!
