Ismét rendhagyó alleycatet élhettünk meg, a debreceni goldsprint menő, Levi jóvoltából. A start 14:00-ra volt kitűzve a Sámsoni úton lévő Penny elől, ezért elhatároztam, hogy délelőtt átforgatom a radírgumi keménységű kendákat Krumplin, hátha normálisabban felfekszik a felnire és ha már szerelek, végzek egy kis karbantartást is.
Persze most is anyáztam egy jóízűt, mivel kiderült, hogy váz alja rozsdásodik a középrésznél (amit lekezeltem, de könyörgöm fél éves sincs a váz), majd tetézve a jó hangulatom, a szelep szakadt ki a hátsó belsőből, nem kis pánikot okozva a békésen mellettem szundikáló, hű pajtásomnak, Boszkónak és persze a lelki világomnak, mivel nem voltam biztos benne, hogy van itthon tartalék.
Mákom volt, találtam egy belsőt, de annyira elpöcsöltem az időt, hogy két választásom maradt, vagy ebédelek, de akkor teli hassal érkezem, vagy nem és útközben próbálom valahogy kompenzálni az energiahiányt. Éhes voltam és gyarló, így teli hassal, pánikolva, hogy nem érek oda, lőttem ki a start felé. Ismét "ötösre" vizsgáztam helyismeretből, mivel fingom nem volt, hol van a Sámsonin a Penny. Sebaj, ha nem látom meg kapásból beugrom Titty-hez a Tibiciklibe és megkérdezem. A Sámsonira érve már keményen pánikoltam, hogy késében vagyok, de rögtön megláttam a Penny-t és kilőttem az irányába. Összesen egy ember várakozott ott, és az is kiderült, hogy még bő 20 perc van a rajtig. Megérkezett Levi is, a tömeg is gyűlt, a jard is elhúzott párszor, hogy mi ez a csődület és hála égnek Nitr-O-t is bevártuk (így emészthettem egy kicsit és megúsztam, hogy az első komolyabb megindulás után kirakjam a taccsot).
Szép létszám gyűlt össze, így nem ígérkezett rossznak a móka. Levi, beteg agyának köszönhetően, kombinálta a tájékozódási versenyt egy kis számháborúval, had röhögjenek az emberek, ahogy két, egymással szembejövő bringás, fejjel behajolva kormány elé takarják ki számukat, magasra emelt seggel üdvözlésképpen. Szóval mindenki kapott pár gyorskötözőt és egy kartonlapot, rajta a négyjegyű számával. Miután ezt szemből láthatóan felapplikáltuk a kerók kormányára, négy csoportra osztottak minket és a Csapókert négy sarkába száműzték minket (én a zöld csapatba kerültem Lunával, Nitr-O-val, Kutyával és Peitivel). Az első egyértelmű feladat az volt, hogy spuri a kitűzött helyre, ott vár ránk a feladatlap és az egész veresen során lőjünk minél több, csapaton kívüli számot a számháború keretében (azért nekem sikerült két csapattársamét is felkarcolni bónuszból, na jó bénaságból).
kép by Sanyi a'la Skidmark
Megvolt a rajt, kilőttünk és rögtön örömmel konstatáltam, hogy 48-16-os áttétel ismét ideális választás volt a mai napra. A célpontra érve megkaptuk a feladatlapot (majd seggre ültem, hogy a nagyfőnököm lányától) és rögtön mindenki próbálta felfűzni a célpontokat a legideálisabb útvonalra. Mindenki, kivéve engem. Taktikám végtelenül egyszerű volt: nagyjából beikszeltem az összes utcát, ahova menni kell és kilőttem a legközelebbi célpont felé, egyik kezemben térkép, másikban filctoll, ahogy esik durran alapon (utólagos korrektúránál Ritty itt röhögte el magát, tudvalevőleg képtelen vagyok bárminemű szólásmondást normálisan idézni, amin Ő kifejezetten jókat mulat). Mivel a Berzsenyi úton voltunk és ott kellett 2 helyet megtalálni nem volt kérdés az irány. A kerti törpés feladatot sikerrel vettem (az ásót kellett feljegyezni, ami a kezében volt), de a cukrászüzemet a térképen bebambulva sikeresen benéztem és később el is feledkeztem róla. Ennél nagyobb bénázás már csak az volt, hogy az utca végén belefutottam Csipiszék teljes csapatába, akik még az útvonaltervezéssel molyoltak, így elsőként karcolhatták fel a számomat. Vatafakk! Jól indul!
Sebaj, a lelkesedésem határtalan volt, mint a jobb-bal tévesztésem, így kis kerülővel irány a Vámospércsi út, ahol a kisgazda bolt nyitvatartási idejét kellett megtudni. Ez könnyedén ment, majd a Ruyter utca felé vettem az irányt, hogy leolvassak egy adott cégnevet. Itt már óvatos voltam, mivel a Ruyter, Mák kereszteződésében volt egy csapat kiindulási pont, így egy kistehert bevárva és azt fedezéknek használva közeledtem. A genyó kisteher viszont a legrosszabb időpontban gyorsított ki, így fedezék nélkül maradva ugyan leolvastam 3 "ellenséges" számot, de min egyszer az enyém is tutira megvolt.
Ezután bevetettem magam a kis utcákba elkerülve fürkésző szemeket és pikk-pakk a Hold utcán voltam, megtudni, hogy mennyiért adják a tojást a 22 szám alatt. Ezután Bálint pap utca felé vettem az irányt, hogy megtudjam milyen tűzvédelmi osztályba tartozik a vízmű területe. Felkarcoltam, hogy D (ami azt jelenti, hogy "Mérsékelten tűzveszélyes" (jelzése: "D") : Levi éééérted, mondjuk nem osztott-szorzott az az egy pont , amit levontál), majd irány a Halas utcai Full Presszó, hogy elérjek egy CP-t, amit csak 15:00-15:30-as időközben lehetett begyűjteni.
Na mivel sokan olvassák olyanok is, akik nem tudják mi az az időlimites CP, azoknak elmondom, hogy ennek az a lényege, hogy csak akkor kapsz meg egy plusz feladatot, ha a meghatározott idő intervallumban érkezel egy meghatározott helyre. Ha kicsúszol az időből, akkor lecsúszol az adott feladatról, így bukod a feladatot és az érte járó pontokat.
A Fullban közölték, hogy 30-as táblát kell fotózni... persze azt nem mondták mennyit, így elkezdtem a 30-as táblákat fotózni... mák, hogy egy idő után hagytam a francba, ugyanis egy egész táblát kellett volna csak. Szopóóóóóóóóóka ismét, de hát imádom magam szopatni, ahogy ez az eddigiekből is kiderült! Nagy sóhaj és már lőttem is ki a Veres Péteren található körforgalom irányába, ahol az egyik tábla hátára ragasztott matricát kellett lecsekkolni. Itt szerintem sokan megszívták, azzal, hogy szinte az összes táblán egy környékbeli cég reklámmatricája virított. Először én is ezt írtam fel, de motoszkált bennem a kisördög, hogy Levi csak nem a helyi ipart akarta ezzel a feladattal támogatni, némi szponzorálás fejében. Alaposabban körülnéztem és meg is lett a sunyi módon az egyik terelőtáblára ragasztott Skidmarkos matrica. Tekertem is tovább a következő időlimites CP-hez ami a Sólyom fogadónál várt és itt megtudtam (ismét a főnököm, ezek szerint osztódásra képes lányától), hogy a Nagy Lajoson kell majd keresnem Levit 15:45 után. Közel volt a Szitás utca így oda is beugrottam felmarkolni egy időlimites CP-t a helyi kocsmában.
Itt Somáék voltak szívesek betenni Krumplit a kerítés mögé (mocskok!!!), mert Kutya által elkövetett csínyt tévesen az én számlámra írták (gyerekek, ééééééééén, aki maga vagyok a földreszállt angyal?! Wehehehehehe!).
Kihámoztam Krumplit a kuka mögül, majd átgurultam Levihez, aki közölte a befutó helyét és rohanhattam is megszámolni a Sólyom utca összes egyirányú utcáját a Budai Nagy Antal felé. Itt Soma elment mellettem kellemes szélárnyékot biztosítva a Sólyom végéig, ahol a térképes segítség miatt, kissé lemaradva Soma mögött érkeztem meg a Tibiciklihez, hogy kitöltsünk egy tesztet, ami az ottani CP része volt. Kb. felét tippeltem, majd tűztem is Szabó Pálra, hogy megtudjam mennyibe kerül egy kókuszgolyó és lecsekkoljam a sarkon lévő kovácsoltvas lámpán milyen állat található. Na itt volt szívás megint, mert ez egy olyan cukrászda volt, ahol a kókuszgolyó ára úgy mozgott, mint a Keletiben a pénzváltóknál az EUR árfolyama, vagyis ahány váltó, annyi ár. Én a kinti (gondolom a fináncoknak szóló) árlistán néztem meg az árat (ott 110Ft volt, amit 1 pontom bánt az összesítésben), de odabent 90 és 100Ft között mozgott az árfolyam.
Ezek után tűztem is megkeresni a Budai Nagy Antalból nyíló Szilágyi Erzsébet utcát, ami utólag kiderülve még a google maps-en és az iGO-n sincs rajta (a térképen se volt). A helyiek segítségét vettem igénybe, de közben leolvastam a Süveg utcán egy cégtáblát, mivel egymásnak ellentmondva össze-vissza küldözgettek a helyi erők. Kis mákkal meg lett a Szilágyi Erzsébet is (közben rájöttem, hogy azért ilyen ismerős ez a név, mivel egyik kolléganő neve is ugyanez... tiszta céges buli). Ott nem kicsit pöcsöltünk, hogy ott mire is gondolhatott Levi, amikor megfogalmazta azt a frappáns kérdést, hogy ki vagy mi van benne az ottani kastélyban (mivan?!). Felírtam, hogy kerti tó, medence, oroszlán a kapubejárón, majd tűzés a célállomásra, amit már korábban Levitől megtudtam, vagyis Daniékhoz.
Befutottam, leadtam a válaszokat, átírtam a kezemre felírt ellenséges csapatból lőtt számokat egy papírra és már indult is a kerti parti, szalonnasütéssel és meglepetés goldsprinttel, ugyanis összeállt és frankón működőképes a Skidmarkos Goldsprint projekt. Epyc unszolására (ha már máshol nem, legalább itt verjen már meg alapon, hehehehe) életemben először magam is felkucorogtam az egyik goldsprint masinéria nyergébe, ahol remélhetőleg életem legrosszabb futamát mentem (legközelebb nem állok le a cél előtt, hehehe). Persze ettől este nem sírtam magam a párna alá, mivel a rendezvény egész jól meg volt támogatva egy kis folyékony kenyérrel, sőt egy kis pizza is akadt Dani anyukája jóvoltából (Köszönjük Danianyu!). Az alleycat eredményhirdetése a várakozásomat jócskán felülmúlta, mivel az előkelő 5. helyen végeztem, így este mosolyogva bújtam oda a macimhoz és aludtam el, Ritty lágy hangjára, aki a Dzsungel könyvéből olvasott fel.
kép by Sanyi a'la Skidmark