Anyám, nem is emlékszem mikor volt utoljára alleycat Debrecenben. Éppen ezért, amikor megláttam a "MajdNem Mikulás Alleycat vol.3. by Legend of yesterday" kiírását facsén és, hogy Levi meg Csipisz (Legend of yesterday) a szervezők között van, rögtön körvonalazódott, hogy "vazze nekem ezen indulnom kell". Bevallom sose volt az én műfajom az alley, mivel egyszerűen nem tudom megjegyezni az utcaneveket (kivéve, ahol már laktam), de szerettem csinálni. 

Gyűltek az emberek a facsén és már el is könyveltem, hogy majd szépen bejövök valahol a középmezőnyben, a gyorsaság helyett a taktikára helyezve a hangsúlyt (és egyedüli 40 felettiként, megnyerem a 40 feletti kategóriát.. ha lenne, de nincs), viszont az időjárás közbeszólt. Baromi pocsék időt sikerült kifogni (eső, havaseső, szél), így az előre várható 15-20 fő helyett, kemény 5fő jelent meg Debrecen Bike Maffia főhadiszállásán a kitűzött időben.

Maga a feladatsor emlékezetes alley-k, mégemlékezetesebb feladataiból lett összeállítva, mai adott egy kis előnyt a többiekhez képest, mivel az indulók közt nem igen volt olyan, aki már akkoriban is alley-zett volna.

Csipiszék az időjárásra való tekintettel rövidítettek is a feladatok számán, így egy rövid eligazítás után, agyban felfűzve a CP-ket egymásra (meg Levi agyára menve, hogy "hol is van ez az utca"), elsőként indultam neki a távnak, akkor éppen szemerkélő esőben. Sajnos a manifesztemet (feladatsort) csesztem elkérni a végén, így emlékezetből jöjjön a leírás, ahogy én megéltem:

Elsőnek rögtön az Irodalmi múzeum felé lőttem ki, hogy az egyik ablakában megleljem a pluszpontos feladatot. Elég jól sikerült kifogni a lámpákat, így hamar odaértem és megtudtam, hogy verset kell írni a bringámról, ami kb fél perc alatt meg is volt, így már száguldottam is tovább a Hatvan utcai Hidas presszó felé, ami arról (IS!) híres, hogy tele van utcanév és egyéb táblákkal. Na itt kellett megtalálni, a fő feladat részeként, 2 oda nem illő táblát. Fakk!

Emlékeztem, hogy régen mennyit szívtunk ott táblakereséssel, így lazán, nem sietve vágtam neki, azon gondolkodva, hogy kikérek egy sört közben, de kb. rögtön  mákom volt, mert szinte kapcsiból feltűnt egy nem bádog, hanem papírra írt, celluxszal kiragasztott tábla...oppá és a következő is. A két utcanevet (Csapó és Pacsirta) gyorsan felírtam és már robogtam is tovább az István út végére a következő CP-hez, mai szintén a fő feladatsor része volt. Ezzel a CP-vel is mákom volt, mert emlékeztem a parkolóra és és biztosíték szekrényre is, amit keresni kellett, így elég hamar meg is lett az újabb info morzsa a fő feladathoz. 

A következőre betervezett CP-m, a rég Házgyár területe volt egy kamion shoppal, ahol egy időkapu nyílt (ezeken az időkapus CP-ken csak a meghatározott időintervallumban lehet feladatot teljesíteni plusz pontokért), így szembeszélben és akkor már enyhe havasesőben toltam a 33-as felé, mert bár sejtettem, hogy hol van a régi Házgyár területe, de a pontos helyről fingom nem volt.

Amikor szerintem(!!!) közeledtem a célállomás felé (valójában nem), meg is állítottam egy "környékbelit" (az első embert akit találtam), aki faszán el is küldött az ellenkező irányba.... mentem pár száz métert, amikor felöltött, hogy mintha említették volna, hogy ez kint a lóf@szban a Top-Shop áruházegyüttes mögött van... így megfordultam és az ösztöneimre hallgatva, abba az irányba robogtam tovább. S lám, szembe is jött még 2 induló, amiből sejtettem, hogy jó volt megérzés. Persze mivel fingom nem volt merre van a kamion shop, így simán  túlmentem, de egy megállított autós, aki hála égnek ismerte környéket és eligazított. Meg is lett a kamion shop, ahol Csipisz várt rám "látványosan" unatkozva. 

Itt a kamion shop mögötti gokartpályán kellett egy kört, nyélen menni, időre, majd mivel a terveimben a következő CP, ami szintén egy időkapu volt, még nem nyílt, így bekajáltam egy műzlit és lazán elindultam, egy plusz pontért táblás csokit venni. Mivel a megcélzott CP  a Tessedik Sámuelen volt, így arra vettem az irányt, mert tudtam, hogy nem messze tőle, van egy kisbolt.

A csoki meglett, én meg már kezdtem szarrá ázni, így elindultam hátha meglelem az időkapus CP-t korábban (hehhehe), esetleg találok valami fedett helyett, amíg kinyit. S lám, meg is lett a buszmegállóban Levi, akinél ugyan várakozni kellett, de legalább jól eldumálgattunk és addig se áztam. Nála a feladat trackstand volt, amit, mivel világéletemben gyűlöltem a fixie-t (bocs srácok, nem lehet mindenki iszonyat trendi) elég bénán sikerült elsajátítanom (nem is volt rá szükségem soha). Na itt bénáskodtam egy sort, majd léptem az úccsó főfeladatos állomás felé a Lovarda előtti bringatárolóhoz.

Itt már a 8000-es dzsekim is azt mondta, hogy ennyi víz elég volt és kezdett szépen átázni, de mivel csak egy utcát néztem be, így hamar odaértem és meg is lett a főfeladat, amit kiadta a Pacsirta utca és Csapó sarkán lévő tömb kapukódját.

Wáhááá körbeért a kör, még ha akartam volna se tudtam volna jobban felfűzni egymásra az állomásokat. Kilőttem és pikk pakk ott voltam, kód beüt, én bejut és............ állok, nézek, sehol senki, körbevizslatok, semmi....

Itt mi a T_Ö_K_Ö_M_E_T kell csinálni?! Berregés nyílik az ajtó, bejön még két alley-s, az egyik elkezd felfelé tépni a lépcsőházban... kérdezem a másikat, hogy itt mi a lótúrót kell csinálni?! Hát valamelyik lépcsőfordulóban van egy tépős lap onnan kell letépni egy sorszámot és ennyi. Na akkor rohanás fel, minden lépcsőfordulóban szétnéz... Utólag kiderült, hogy Levi elmondta, hogy 9-10 közöttin lesz, úgyhogy lehetett volna liftet is használni, de persze ez nekem kimaradt valahogy.  Még elkaptam azt az info morzsát az előttem felfutótól, amikor vacilált, hogy a legnagyobb sorszámot vagy a legkisebbet kell e elhozni... majd letépte az első kettőt, így taktikusan én 10-est (legnagyobb) sorszámot hoztam el. Bejött.

Bár harmadiknak érkeztem be és egy pluszpontos (hógolyót hozni) feladatot skippeltem, így is sikerült az első helyen végezni. Mondhatnám, hogy az évek, meg a rutin.... de inkább csak a mák (szerencse) és az indulók gyér számának köszönhetően.

Bár a végére sikerült a kelleténél jobban szarrá ázni, azért egy egész jó kis alley volt. Sajnálom, hogy az időjárás kicsit betett neki, de remélhetőleg lesz folytatás;-) Köszönet a szervezőknek Levinek, Csippónak és a DBM stábjának, bár rövid kis alley volt (~30km), de az időjárás miatt, nem is hiányzott senkinek se több;-)

Az elmúlt hét kicsit megviselt, így reggel még nem igazán éreztem reálisnak, hogy egyáltalán elindulok a futamon. Jeleztem is Levinek, hogy lehet csak cp-t vállalok...
De volt már így máskor is, aztán, mint az lenni szokott, megjött a hangulat egy kis tekeréshez. :D

17:00 Gyülekező - Ifiház, Kontra Klub (Debrecen) 
17:30 Rajt
20:00 Eredményhírdetés, MASH 2015 filmezés

LEGYEN NÁLAD:
-lámpa,
-lakat,
-toll,
-kp.

Az alleycat ideje alatt és utána is lesz lehetőség goldsprintezni!

Bővebb infó facsén!

2012 első, debreceni alleycat-je került megrendezésre a hétvégén. Elolvasva a kiírást, rögtön feltűnt, hogy dugóhúzó, nylonszatyor , konyharuha kombó erősen emlékeztet azokra a youtube-os videókra, ahol egy borospalackba benyomott dugót kell kivarázsolni az előbb említett 3 eszköz valamelyikével. Gyorsan át is tanulmányoztam indulás előtt egy szatyros verziót és ennek megfelelően egy vékonyabb és egy vastagabb, strapabíróbb szatyrot is beraktam (az ember sose tudhatja alapon).

A Baltazárra kiérve már egész népes társaság gyűlt össze és Krisz is nemsokára befutott a feladatlapokkal. Számomra kissé nehezen állt össze a kép, főleg az a része, hogy a befutó az utolsó állomásnál lesz, mivel nem volt tiszta, hogy melyiket a feladatok közül, melyiket érti úccsónak. Sebaj, majd menet közben kigondolom (bevallom az alley-k 60%-ban így csinálom, jó lamer módjára), így hozzácsapódtam Kutyához, hogy együtt hajtsuk meg az első CP-t (checkpoint), ami a "kunhalom" volt a Cimbalom utcán.

Éppen romboltunk a Kishegyesin, amikor a vasúti átjárónál sikerült bekapnom az első defektet, amire én okos, simán azt hittem felütés, mivel imádom odaverni a hátsót a vasúti síneknél (mint később kiderült meg volt szórva az út üvegszilánkokkal, emiatt itt elég sokan elvéreztek), de a pótbelső és a franciakulcs biztos tudatában, MÉG nem anyáztam hangosan. Szerelés, indulás, 5m után sziszegés... vége...na itt már hangosan anyáztam, de konkrétan nem a defekt miatt, hanem belegondoltam, hogy min. 2 óra lesz hazatolni Krumplit, mivel nincs több pótbelsőm.

Ekkor ért oda Dani, Lecsa és Kutya, igaz ők már javában visszafelé jöttek az első CP-ről és Lecsa megszánt egy belsővel (köszi haversrác) és egy 15-ös kulccsal, mivel időközben Krisznek lepasszoltam a franciakulcsom, hogy a feljebb szintén ledefektelő CP-s lányoknak segítsen.

Elérve a kunhalmot a KRESZ táblán megtaláltam a további útmutatásokat, de rögtön láttam, hogy ha nem lövök ki az első időkapu felé, akkor esélyem sincs elérni. Időközben Buchu is hívott, hogy ledefektelt, szintén  a vasúti síneknél és nem e lenne nálam valami, mivel lehetne segíteni. Mondtam neki, hogy már én is szánalombelsővel rombolok, de megállok a CP-s csajoknál, hátha nekik akad egy plusz tartalék... hát nekik sem volt.

Baromi késésben voltam ezért meghajtottam, amennyire csak tudtam és amennyire lehetett próbáltam levágni az utat. Bár már sehol nem volt lefagyás, az egész városban, nekem sikerült kifognom az egyetlent a Nagyerdőn és olyan szépet taknyáltam rajta, hogy a feladatlapomat is sikeresen otthagytam, amit természetesen úgy 200m után vettem észre. Visszarombolás. Anyukája a jégnek. Mindezek ellenére, sikerült odaérnem a Víztoronyhoz, ahol az első időkapu volt.

A Víztoronynál már voltak páran és csak vigyorogtam, amikor Krisz elmondta, hogy mi a feladat... hát csak nem a borospalackból kell kivarázsolni a dugót?!Csak de! Sikerült is elég hamar megoldani és már robbantam is ki Kutyával a Sámsoni utcára, hogy megtudjam a második időkapu helyét.

Konkrétan fingom nem volt mit kell keresni, de úgy voltam vele, hogy ahol a tömeg, oda megyek én is. Be is jött a taktika és meg is lett a második időkapu, ami ismét a Kishegyesi mellett volt. Nem kicsit léptem ki ismét így az utolsó 100 méteren örömmel vettem észre, hogy eléheztem és nem kicsit görcsöl a lábam. Bevallom itt se találtam volna meg a játszóteret a házak közt, ha nem éppen akkor futottak volna be Csippóék, akiket követve megleltem Kriszt.

Itt húzóckodni kellett, ami alapesetben nem gond, de nem kicsit voltam elfáradva és görcsölő lábbal se a legkellemesebb, így is kipréseltem magamból 20 felhúzást. Na ezek után Gabiékkat meginterjúvolva rádöbbentem, annyira nem is állok szarul, még úgy sem, hogy csak a két időkapu volt meg (esélyem se volt elérni bármely más CP-t). Közben kaptunk egy fülest, hogy melyik CP-vel kell kezdeni, ha a célba akarunk érni, de ehhez nem kicsit kell kilépni (hurrá, görcs, hurrá!!!). Nyomtam egy csokit, majd Gabiékhoz csapódva kilőttünk a Déli sor felé aluljárót keresni.

Ez egy lánc feladat volt, vagyis ha elértél egy helyet az továbbküldött és így tovább egészen a célig. Ezt nem részletezném, Csippó ezt leírta szép részletesen a beszámolójában...  igazán nekem az egészből az maradt meg, hogy olyan görcsökkel nyomtam végig, hogy sikítani tudtam volna. Az Egyetem sugárúton le is szakadtam, de a Vezérnél sikerült ismét utolérnem a többieket. Ekkor már lehetett tudni, hogy a befutó az IT Sevices-nél lesz... elhihetitek, hogy nem volt se kedvem, se erőm sprintelni a véghajrában.

Befutottam és örültem, hogy élek! Magam is meglepődtem, hogy a produkcióm a 4. helyre volt elég (na meg egy bónusz sörre). Hát igen, az év első alley-je rendesen szedte az áldozatait.

Flatland Alleycat 2012 Promo - Szeged from harden on Vimeo.

Facebook esemény itt!

Másnap volt vasárnap iszonyat módon, így egy fejfájáscsillapító után elkísértem Rittyet a boltba, hátha egy kis bringázástól kitisztul a fejem. Odaúton az egyébként is zajérzékeny fülemnek (kizárólag Krumpli irányából érkező zajokra) ismét feltűnt a kis fémes "cincegés", ami mindig akkor jött elő, amikor kicsit jobban odaléptem.

Magamban anyáztam egy sor, mert eszembe jutott, hogy az előző napon, Tisza-tó kerülés közben is ezt hallgattam, nem kicsit tolva fel az agyamat a csillagos égig, de a tegnapi sörözés olyan rutinosan nyomta el ezt az emléket, mint a láncdohányos a csikket. Krumplival már annyira össze vagyunk nőve, hogy kapásból tudtam mi a baj. Az új szélesebb lánc (KMC K710), feszítésre hozzáütődik láncvédőnek. Nem nagyon, csak éppen annyira, hogy az ideghúrjaimon játsszon egy könnyed "cincegő" melódiát.

Valamit tenni kell! Már sejtettem, sőt tudtam mi okozza a problémát, ugyanis az isoflow hajtókarom kialakítása olyan, hogy vagy láncvédővel rakod fel a lánctányért, vagy sehogy. Miért? Mert a szabvány lánctányér anya magassága túlnyúlik a láncvédő rögzítése miatt, így ha azt kihagyod, bizony nem kicsi fog lötyögni a lánctányérod, ami ugye nem egy életbiztosítás. Megoldás: alátét és/vagy a lánctányér anyákból le kell reszelni pár mm-t. Nekem a kettő kombinációja hozta a sikert (a lánctányér csavarok kialakítása miatt kellett az alátét, ugyanis az anyában nincs végig menet, hozzávaló menetvágóm meg nem volt). A probléma már előre sejthető volt, így a rozsdamentes alátéteket már pénteken beszereztem. Egy kis köszörülés, tisztogatás és enyhe hányingerrel küszködés (másnap) után összeállt a hajtás, ami így olyan halk lett, hogy öröm volt végre nem hallgatni, hehehehe.

A délutánig az időt két fejfájás közötti hányingerrel és ezek számtalan, lehetséges variációjával töltöttem, egészen fél négyig, amikor is erőt vettem magamon és elindultam a Nitr-O által rendezett alleycat-re (Cirellicat).

Most eltekintek a hosszabb beszámolótól, egyrészt mivel a húzós verseny 2. feladatlapjától kezdett normálisan működni az agyam, másrészt, egészen az elején összeálltunk Durcival és Csipisszel vonatozni, úgyhogy onnantól lefedi Csipisz beszámolója. Dani beszámolóját is ajánlom mindenki figyelmébe.

Egy-két érdekesebb momentumot, azért megemlítenék.  Az egyik CP (checkpoint) a Hidas presszóban volt, mégpedig az a feladat, hogy állítsuk abc sorrendben az ott található, falra kitett utcanévtáblákon szereplő utcaneveket. A helyes sorrendbe pakoltak közül a 18. név kiadta egy másik CP helyét. Agyalás, első körben írjuk fel az összes utcanevet... hát elárulom jócskán több mint 18 volt, mert szinte az egész presszó ki volt tapétázva táblákkal, a pulttól kezdve a falakig, mindkét helységben. Aztán az egyik törzsvendég félhangon benyögte, hogy Ő bizony úgy csinálná, hogy elkezdené az abc elejétől, először az A betűseket és így tovább... Osztottam-szoroztam és megállapítottam, hogy mire összeírom az összeset és elkezdeném rendezgetni több idő menne el, mint a törzstag taktikájával. Meg is lett a Hatvan utca.

Ami még szívatós volt, de nagyon tetszett, hogy az utolsó feladatlap, aminek a neve egyszerűen csak Geográfiailag Egyszerűsített Checkpoint Itiner (röviden: G.E.C.I.) volt, hemzsegett az olyan feladatoktól, hogy ha megcsináltad a 2. feladatlapon szereplő CP-t, akkor biztos emlékszel, hogy a közelben/mellett/alatt/felett mi volt kiírva/odaplakátolva stb... , ha mégse emlékeznél, menj és nézd meg újra. Kééééééééééész, szerintem ekkor már Nitr-O összes vér, sőt oldalági rokona is csuklógörcsben fetrengett.

Összességében nagyon élveztem az egészet, még akkor is, ha távra az egyik leghúzósabb alleycat volt, amin eddig részt vettem. A végén a 2. repülőtéri kiruccanásunknál sikerült genyó módon elszökni a Durcitól és Csipisztől, akikkel addig együtt toltuk, így meglovagolva egy szinte célig kitartó zöldhullámot (a végére a tüdőm kiköptem). Nitr-O a végére beszervezett egy bowling házibajnokságot, amiért külön köszönet neki (ez nem számított bele az összetettbe). Csipisz nyerte az egész hacacárét, én pedig az eddigi legjobbammal, egy 4. hellyel térhettem haza.  Hát mit ne mondjak, este nem kellett álomba ringatni.

Tessék csak tessék! Izgalmas hacacáré, látványos hebrencskedés! Mi más, ha nem alleycat?!

via skidmark

Szokásos kellék: lakat, térkép (gy.k.:debreceni meglepő módon), toll és egy palack citronyos lónyál Korcsnak (gy.k.:sör).

Terjesszétek plakáton vagy matricán!

Nevezzetek a honlapon!

Jelentkezzetek facsén!

Szervezzetek, gyertek!

Esküszöm lamer vagyok, mivel szinte még nem volt még olyan alleycat, amikor ne hagytam volna otthon valami fontos cuccot. Ez a mostani sem különbözött a többitől, sikerült ugyanis a lakat kulcsomat (ez együtt van a lakáskulccsal) frappánsan átpasszolni anyós pajtiékhoz, hogy legalább azt ne kelljen cipelnem (én hülye). Viszont ezen kívül olyan szerszám és tartalék alkatrész skálát vonultattam fel, amire egy szervizcsapat is büszke lehetett volna (később ez ugyan baromi jól jött Goldsprinten (GS), de alley-n csak plusz teher volt).

Baltazár Dezsőn gyűlt össze a jónép, ami szinte már szokásos, alap kiindulóhellyé avanzsált. Új arcok és előre beharangozott pesti úri népek is jelen voltak, szóval, minden adott volt, egy jó kis, úri mókához.

Megérkezés után, meg is kapott minden résztvevő egy kb. A4-es méretű csomagot. Mivel előre szóltak, hogy hurcolászás lesz, ezért a minipakkom mellé becsomagoltam egy tesco-s szatyort (környezettudatos vásárlós fajtából, azé figyeled...) és 2 guriga szigetelő szalagot, amivel már olyan rutinnal rögzítek a tatyómhoz, hogy öröm nézni. A szatyor nem is kellett, mivel a szi[k/g]szalaggal (pusztuljak, meg de a helyesírás ellenőrző javította ki az általam favorizált "g"-t, "k"-ra) pikk-pakk egybeolvasztottam a csomagot a tatyómmal.

Rendhagyóan lelakatolással kezdtünk (belép az első drámai fordulat, kiderül, nincs lakatkulcsom), majd felállt a banda egy vonalba és rajt után, rapid kilakatolás és irány az első állomás, a Békás tónál található ivókút, ugyanis ott kaptuk meg a jól megérdemelt feladatlapokat.  Buchúnak köszönhetően, nekem se kellett 1 perc késleltetéssel indulnom (ez járt volna az otthon hagyott kulcsért), mivel volt olyan cuncimókus, hogy egybelakatolta a bringáját Krumplival (még egyszer kösz haversrác), így egyszerre indulhattunk.

Kilőttünk és meglepődve láttam, hogy csak Csipisszel ketten választottuk az Egyetem sugárutat, amin bevárva őt, váltott vezetéssel mentünk, de a cél közeledtével kivágtam a szembe kanyarodó sávba, ezzel ráverve Csippóra pár métert, így sikerült előtte beérnem és ezzel elcsíptem az uccsó, még számító helyet (az első 6 befutónak ugyanis időjóváírás járt, ójeee).

Átolvastam a feladatlapot és tűztem is az egyetemi szökőkúthoz, azon belül az első, jobboldali férfi fekvő alakhoz, ahol azt a házszámot kellett keresni, ahova a csomagot kell kézbesíteni. Szeretem az ilyen feladatokat, mert ilyenkor felmerül a kérdés, honnan az első? Az egyetem felől, vagy pont a másik oldalról nézve?! Erről rögtön eszembe jutott egy vicc, amit élménybeszámolókor el is pukkantottam, vagyis:  Melyik a kakukktojás? Jókai, Arany, Ezüst. Hát nézőpont kérdése... én persze egyetem felől érkeztem meg a szökőkúthoz és Murphy törvényeit pontosan betartva, pont a másik oldalon lévő szobornál volt a házszám. Sebaj, egy kis terepezés és meg is volt a szám.

Ezután kilőttem a Hatvan utca és a Pásti utca sarkára (ez, a pöstieken kívül szerintem csak nekem nem volt tiszta, hogy merre van). Így addig baszakodtam menet közben, hogy Purda lehagyott... na ne mááár, így kilőttem és némi szabálytalanság árán előtte érkeztem a megadott kereszteződésbe, ahol leolvastam a házszámhoz tartozó utcanevet. Térkép elő, megvan a csomagkézbesítés célállomása, majd tőlem függetlenül a fedélzeti számítógépembe bekapcsolt a jobb-bal tévesztés (orvosi szaknyelven szerzett diszlexia). Első körben szar helyen fordultam le... kitalálod ugye?! Jobb oldal helyett, bal oldalra. Korrekció, útvonal újratervezés és már ott is voltam némi padkázással a csomag leadó ponton. Itt kaptam egy gyönyörű matricát az adatlapomra és tűztem is a Böszörményi út felé, ahol a következő CP (check point) volt.

Itt már kicsit feltorlódott a tömeg és elég sokan mentünk együtt Nitr-O-val az élen, szinte egy egész sávot lefoglalva. Célba beérkezés, újabb matrica az adatlapra, majd kilőttem a Nagyállomás (debreceni vasútállomás) irányába, a szóban elmondott plusz CP-hez, ahol a feladat a menetrend tábla lefotózása volt (aki ezt kihagyta se szívta meg, mert a végére ez valahogy elfelejtődött, így potyára csináltam meg én is). A Nagyállomásnál lőttem egy képet a tábláról, miközben Sanyi bőszen fotózott és biztatott egyszerre (kösz), aztán irány a felüljáró és elkezdtem tempózni a Szeged utcára, ami szlengesen fogalmazva valahol kint van a picsába, de lehet azon is túl vagy, ahogy egyik haverom fogalmazott: "onnan még a buszok se jönnek vissza". Előtte persze a térkép vizslatás közben kiszúrtam, hogy ez bizony a Kaskötő utca folytatása, ami kevés utcák egyike, aminek lassan 11 év debreceni életem során megtanultam a nevét és a helyét. Jipííííííííí! Sikerélmény! Fenéket, Murphy megint résen volt! A Kaskötőn végiglószolva és tűző nap miatti agyvízforrás határán, örömmel konstatáltam, hogy a térképemen enyhén szólva is el vannak b@szva a külterületi utca nevek. Elmorzsoltam magamban egy áldást a Kisokos szerkesztőinek címezve (abból volt a térkép) és megpróbáltam kiokoskodni merre is van az a nyomorult utca. Szerencsémre megláttam Kutyékat, így általuk meg is lett a Szeged utca. Ők éppen a házszámokkal küszködtek pedig majd kiszúrta a szemüket a 11, ami mellett a cél volt, így előttük értem be (na nem mintha ennek jelentősége lett volna).

Beérkezve meghallgattunk egy Star Wars-os melódiát és kitöltöttünk egy tesztet, megittam 4dl vizet húzóra, majd a maradékot a fejemre öntöttem. Már csak a befutó következett vissza a Békás tóhoz. Visszafelé útba ejtettem anyósékat a lakat kulcsért, akik természetesen már nem voltak otthon, mint utólag kiderült elmentek moziba, de legalább az egy napra jutó sz*pások számát sikerült növelni egyel.

Bevallom a célba érkezést nem siettem el, mert annyira forrt az agyvizem a melegtől, hogy tudatosan a kisebb, árnyékos utcákat választottam visszafelé, de így is sikerült megcsípni a 8. megosztott helyet Katával. Szégyenszemre az első helyet Vitéz vitte el a helyi erők előtt, de ezen szerintem senki se csodálkozott.

Nagyerdőn meglátogattam Rittyet, ott árul fagyit ugyanis, így megvendégeltem a társaság nagy részét egy kis nyalni valóra, hehehe (Krőzus azért én sem vagyok, így csak 10 darab egygombócosra futotta a keretből). Hát igen... még mindig dübörög a jóember projekt. Kis pihi után átrobogott a banda az Aranykoronába. Ritty később azt mondta, úgy néztünk ki, amikor elhúztunk előtte, mintha ott forgattá volna a Kings and Queens klippjét, hehehehe. Belegondolva, tényleg megvan a hangulata így együtt átszelni a várost... és itt nem a CM-es tömegbe belebirkásodás hangulatára gondoljatok. Az Aranykoronában egy iszonyat hangulatos Goldsprint vette kezdetét a kezdeti szégyenlősködés után (még én is tekertem egyet, pedig iszonyat szar vagyok benne), amit sajnos ideje korán félbeszakították a rend őrei csendháborítás miatt... de erről olvashattok a skidmarkon, höhöhöhö!

Csipisz beszámolója a skidmarkon és erdmények itten e!