A vasárnap úgy alakult, hogy sikerült szabaddá tennünk magunkat, így elhatároztuk, hogy bepróbálkozunk az Irány Debrecen keretein belül szervezett 3próba túrasorozat kerékpáros részére.

Tavaszi kerékpártúra – Avagy Irány Debrecen a medvehagymás pogácsáért (2011. május 8.)

Útvonal: Debrecen – Fancsikai templomrom – Vekeri-tó - Erdőspusztai bemutatóház – Fancsika II – Vida ökoportál – Látó-hegy – Ördögárok – Debrecen
Távolság: 32km

8.45-re volt kiírva a gyülekező és mivel a leírás alapján egy kis terep kinézett, így Rúka Úrra esett a választásom, mint céljármű. Vasárnap reggel persze borongós időre ébredtünk, ami a család körből előre eltervezett plusz négy fő részvételét nullára redukálta, vagyis egyedül gurultam ki a Tourinfo pavilonhoz  a megadott időre. Lelkes, nálam idősebbekből álló kis csapat várakozott az adott helyen. Magamban el is töprengtem mikor volt utoljára olyan szituáció, hogy én voltam a legfiatalabb, hehehe (elárulom, nem most volt).

Azt kapásból levágtam, a többiek bringáiból és cuccaiból, hogy kicsit túlkészültem a túlélőszerkómmal és Krumplival is vígan meg lehetett volna oldani az egész megmoccanást, bár néhol rámentünk a homokos terepre, de az előző este szemerkélő eső miatt, az se okozott volna problémát. Kicsit meg is döbbentem, amikor a montit vizslatták, hogy új e a canga, de mondtam, hogy ez bizony csak karban van tartva.

A tempó végig laza volt, és nap is kisütött, így a mínusz négy főből, 3 csak meggondolta magát és becsatlakozott a túrába. Őket bevártam az Aldinál, de még így is lazán utolértük a többieket a Vekeri-tónál.  A Vekeri-tó után megnéztünk egy templomromot, majd irány a régi erdei iskola, ahol bioszörppel, krumplis- és medvehagymás pogácsával vártak minket (iszonyat finom volt mind). Itt kialakított biogazdaságban én lámer, aki soha életemben nem hallottam a medvehagymáról megtudtam, hogy ennek a növénynek bizony a levelét eszik és palántáját aranyáron vesztegetik. Eközben egy csüngőhasú malac, aki Kormi névre hallgatott (pontosabban időnként hallgatott, mivel néha le se szarta) "megkóstolta" Róka Úr külső gummáját, kihasználva mangalica haverjának elterelő horkantásait, amivel a lányokat ijesztgette.

A túra végén még meglátogattuk az Ördögárkot (ami valljuk be nem nagy szám, de egy pillantást megér) és már robogtunk is hazafelé. Összességében laza kis túra volt, mókának sem utolsó, de tapasztalt kerékpárosok nem ettől fognak megizzadni, viszont közös családi magmoccanásnak mindenkinek ajánlom.