Kezdeném azzal, hogy jó balek módjára a fényképezőgépemet ugyanazzal a lendülettel sikerült otthon hagyni a reggeli kavarodásban, mint, ahogy előzőnap, lelkesen felnyomtam a töltőjére (aksis szegényke). Mák, hogy bátyám két gépet hozott, így sikerült elkunyiznom tőle a számomra ismeretlen kompakt kis gépét, ami nem mindig volt a helyzet magaslatán, így elnézést a képek minőségért.

Megérkeztünk, leparkoltunk, bementünk. Nyálcsorgatásról nem írok, pedig volt belőle bőven, inkább azokról írok, amik engem érdekeltek vagy megfogtak. Elsőnek a gepida alboin CRS sorozatának zászlóshajója volt, ami megfogott, XT szett, Hayes Stroke tárcsafékek... ennél jobb nem is kéne túrázni, városban:

A következő, amin megakadt a szemem a Trek District volt. Szíj hajtás, igazi kis városi nyomulós gép és bár a színei nem feltűnők, nekem bejött:

A szíjhajtás miatt, a hátsó háromszög nem lehet zárt ugyi...:

Az egyedi, űber magyar fényezésű Magellánon is jót mosolyogtam, főleg a lánc volt az, amitől készen voltam:

Ami számomra a legnagyobb dobás volt, az egyértelműen a Csepel stand. Brutálisan jópofák és egyben jók a bringáik, amivel a ma divatos "fixi-futár" stílust vették célba remélhetőleg sikerrel (nekem nagyon bejöttek). Ráadásul nem szarral gurigáznak, ugyanis a legtöbb gépük Miche cuccokkal kapható:

A Cinelli láncvédelme is megér egy misét (bár a láncnyúlás okozta problémák, miatt vannak fenntartásaim), sikerült tökéletesen hermetikusan elzárni a láncot ezzel a megoldással:

Ami viszont teljesen levett a lábamról, az a Stridák (én balga azt hittem, hogy egyenlő az A-bike-kal, pedig két külön cég) és a szintén ugyanazon a standon (hajthato.hu) található kardános gépek voltak. Mindkettőt ki is próbáltam. A Strida iszonyat érzékeny minden mozdulatra, nagyon fordulékony, az ember néha úgy érzi kimegy a segge alól. Viszont, ami meglepett, az a mozgékonysága, ugyanis nagyon haladós, ami köszönhető annak, hogy nagyon jól eltalálták a kis kerekekhez az áttétel (bevallom elfogadnék egyet):

A Strida csúcs modelljénél lehidaltam. A kétfokozatú váltó a jobb hajtókarra épített ...ööö "hajókarborítás", lábbal történő "megpöckölésével" hozhatjuk működésbe:

A kardán érzéééés, meg öööö, na olyan nincs, felejetsd el... egyedüli különbség, amit kardánnál éreztem, hogy nem hallom a lánc "zörgését". Ami még hihetetlen volt, hogy a láncvillában fut a kardántengely és a drágább gépeknél ennek vastagságán ezt észre se veszed...:

Milliós csúcsmontikat találtok majd a képgalériában, meg leírást is lesz fent a neten, nálam avatottabb szemmel rendelkező szakemberektől. Így ebben a kategóriában egyedül az Orbea csúcs össztelósát emelném ki, aminek a hátsó rugózását a láncvillánál egy elvékonyított karbon rész oldja meg, kicsit a laprugóékhoz hasonló módon. Az meg más kérdés, hogy mennyit bír, mikor fárad ki egy ilyen karbon rész (és ha elfárad dobhatom ki a vázat, vagy mi van?):

Közben eszembe jutott a Focus össztelósának a rugóstag elhelyezése is... nem mindennapi megoldás (mindig megbámulom):

Ennyit azokról a dolgokról, amik nálam valamiért bejöttek, vagy érdekesnek találtam őket. Persze ragozhatnám még, de helyettem beszéljenek a képek: a teljes képgalériát eléritek itt!