Felkészülten indultam el a Nefricat debreceni gyülekező helyére, hogy onnan közösen tekerjünk ki Józsára, "csak" a térképet, a tollat, a lakatomat hagytam otthon. Slambival 10:30-kor ütköztünk az egyetem előtt, aztán elnéztünk tollért az éjjelnappaliba. Persze nem volt, így hagytuk a francba, majd beugrunk Józsa felé a benzinkúthoz, lesz ott minden.
Végül Kutya, Csipisz, Salmbi, Sanyi (megint valami "műanyag" bringát hozott) és én gyűltünk össze, így 5-en vágtunk neki az útnak Józsa irányába. A 35-ösön persze "szabályosan" mentünk a benzinkúthoz, ahol minden volt, csak toll nem... Sebaj, azért, ha már ott voltam megvendégeltem magam és szesztestvéremet, Salmbit egy alkoholmentes Gösserre (a natúr, nem citromos fajtából), de ha ittál már pocsék valamit, akkor ez az... talán csak stella alkoholmentes söre tudná hányás utóízben űberolni.
Kis nüanszként, sört kortyolgatva vettem észre, hogy az autópálya lehajtónál állt egy bütykös taxi (rendőr), de konkrétan le se szartak minket, így egy kortyot lezúztam az Ő egészségükre is (még ha alkoholmentes is volt a sör).
Józsán elugrottunk a helyi látványosságba, alias Tescoba, tollért (60 ropogós HuFt volt) és megalapoztam a jövőmet is 2db gépi lottóval is.
Kisnefriéknél volt egy kis tökölés, majd megkapva a feladatlapokat, nem túl hosszú agyalás után kilőtt a banda. Most már elmondhatom, hogy szokásosan ismét kihagytam egy feladatot (beszűkült tudatom egyszerűen nem akarta tudomásul venni, hogy a sorszámozást sose 2-essel kezdik), így ezt simán beszoptam. Viszont rögtön lőttem egy madaras-bringás képet, ami szintén feladat volt, bár az a mocsok kis repülő patkány végig próbált úgy helyezkedni, hogy neki hátulról, nekem viszont szembe legyen a nap, ezzel akadályozva, hogy látható legyen a képen.
Egy kis kínlódás után meglett a kép, így rohantam is az Északi és Perem utca kereszteződésébe megtudni, milyen szám szerepel a villanyórán. Majd kivágódtam a Szilegyházi és Hátszeg utca irányába, hogy megtudjam a hozzá tartozó utca nevet. Az így kapott címnél kellett egy villanyórát leolvasni.
A következő célpontom a legelő volt, csak így natúrba, semmi egyéb infóval, de sejettem mire gondolhattak, mivel régen sokat tekertem arra, így ott kerestem meg a kis fahidat, rajta a képpel, amit én rögtön faszán tőrfarkú ráknak azonosítottam be, de persze nem az volt, mivel egy Trilobita, azaz háromkaréjú rák, amik a késő devonban pusztultak ki. Mentségemre legyen mondva azért hasonlítanak kicsit:
Mindkettő úgy néz ki, mint az Alien-ből jól ismert, arcra tapadó kis genya (jaj de utáltam a kis rohadékokat).
Szántőföld után kivágódtam a bringaútra és irány az összerakott cím (Domokoskert utca 16.), ami egy jó nagy romház, ahova elsőnek érkeztem. Itt le kellett olvasni a gázórát, ami majd ki szúrta a szemem, de persze nem találtam meg, csak akkor, amikor már voltunk egy páran és Kata kapásból rábukkant. Én egyedüliként még a házba is bemenetem, de dögszag, szar és döglegyek áradatát találtam csak.
Ezután irány a SPAR-os időkapu, ami kissé korai érkezésem miatt, még nem nyílt ki... szopóka, irány a Zsindely utca vége, ahol egy kis terepezés várt ránk az erdőben, jó laza talajon. Gondoltam a puha talaj miatt, csak alkalmazom a jobbra tarts szabályt, nehogy ütközés legyen, de így is sikerült majdnem bele rohannom Atiba.
Az erdőben sikerült meglelni az egyik Nefrit, aki közölte, hogy majd erősen gondolkodjak el, hogyan lehet egy hordó folyékony tartalmát megfelezni semmilyen segédanyag nélkül (szerintem ez is bukó lett, mert számomra egy hordó, minimum boros , így a dugóvonallal ügyködtem volna) és a befutóig ezt írjam is rá a feladatlapra.
Visszakínlódtam magam a legközelebbi aszfalt útra és irány megint a SPAR-os időkapu, aminek már nyitva kellett volna lennie! Szopóka volt megint, ugyanis az időkapu valahogy elfelejtett kinyílni, így sipirc a Csonkatorony utcára, aminek a végén a szalagokat követve ismét föld, vagyis inkább homokútra tereltek minket. Persze a terepen úgy dobálta a hátsóját Krumpli, hogy egy zötykölődősebb résznél a lánc is leugrott, így kénytelen voltam megállni és visszarakni (picit anyáztam bevallom). Így érkeztem a tarkómban Levivel Zelemérre a romtemplomhoz.
A templomnál egy laza trackstand verseny következett, aminek a lényege igazán nem az volt, hogy minnél tovább állj egy helyben a bringán, hanem annyi ideig, amenni ideig előzőleg az egyik Nefri (ez az idő persze titok volt, így lutri volt az egész), így nem kínlódtam, hanem nyomtam egy 2másodpercet Krumplival és indultam is vissza a SPAR-hoz. Utólag megtudtuk, hogy a késés miatt ez az időkapu ugrik és fix pont lesz befutóval.
Taktikusan nem a terepet választottam (addigra már elég csalánt bekaptam, hogy egy életre ne legyen reumás a lábam), hanem 3km pluszt jelentő 35-ösre vezető utat, ahol kiléptem, mint az állat (aszfalton!) Rókát is láttam, éppen aludt az út mellett, kicsit szétesett volt... Józsára beérve immár harmadszor kanyarodtam be a SPAR-hoz, ahol kezembe nyomtak egy pohár szörpöt én meg ugyanazzal lendülettel nyomtam is be az egészet, miközben kézzel-lábbal integettek, hogy ne (kivéve Kutya, aki röhögött), ugyanis a feladat az lett volna, hogy minél kevesebbet kilöttyintve vigyük vissza a rajthoz. Sebaj maradt még kicsi az alján így szinte megállás nélkül nyomultam is tovább a célba. Körülbelül harmadik vagy negyedik helyen érkeztem be, de a kihagyott első feladat és a közben elkövetett fiaskók a 9. helyre voltak elegendők.
A végén szalonna, virsli sütés kezdődött, egy citromos Gösser is került (kösz Purda és Buchu), majd a zuhé után hazavergődött a csapat. Sanyi műanyag cangája persze nem bírta a hazautat, (közép)lassú defektet kapott be ugyanis.
Hazafelé beugrottam Rittyhez és elnyaltam egy egygombócos vaníliát, karamell öntettel. Király kis nap volt.
Csipisz beszámolója fotókkal a skidmarkon!