Létavértesi kerüléseim során már rég kinéztem egy táblát, ami fennen hirdette, hogy Erzsébet horgásztó és pihenőhely. A leágazó földútra nem mentem be, de nem tűnt vészesnek. Mivel nincs messze Debrecentől arra gondoltam kicsábítom bringával Rittyet romantikázni. De, hogy ne fussunk lékre fel akartam deríteni a terepet. Ma mondta Ritty, hogy nézzük meg közösen, nem kell a felderítés, ha szar lesz legfeljebb bringáztunk egy jót ebben a szép időben. Támogattam az ötletet (ha már a Trophy rakoncátlankodása miatt, nem tudtunk elmenni a bodrogkeresztúri motorostalálkozóra), így nekivágtunk a cirka 14km-es távnak. A földútig szokásos 20-as kirándulós tempó, de aztán kezdődött szopás: homok, kerülhetetlen pocsolyák (tó méretűek) kb. 2km-en keresztül. Sarasan értünk a tóhoz, majd jött a második szívás: a tó magánterület, kutyákkal őrzött... kész. Fordultunk is vissza, átvergődtünk a sáron, kicsit megálltunk a bánki tájháznál felfrissülni, majd haza is érkeztünk tökig sárosan (előző héten mostuk le a bringákat). Hát azt hiszem ezek után, az Erzsébet horgásztót lehúzom a látogatandó objektumok listájáról.