Meglehetősen pocsék formában, enyhe másnappal küzdve érkeztem a Magyar Pista Alleycatre. Sebaj, összeállunk Tomival, elpötyögünk aztán lesz, ami lesz, biztonság kedvéért beraktam egy müzliszeletet a zsebembe, hátha kelleni fog (nemcsak kellett, de még kevés is volt).

A manifeszt (feladatlap) egyszerű, semmi flanc: menj A-ba írasd alá a lapodat, vagyis vedd fel a virtuális csomagot, aztán irány a B helyszín egy újabb aláírásért, vagyis add le a virtuális csomagot (stílszerűen postáknál voltak fel- és leadóhelyek). Pofon egyszerű az egész, Egy manifeszten 4-5 db. ilyen A-ból B-be rohangálós útvonal volt, azzal az egyszerű kikötéssel, hogy egyszerre csak egy csomag lehet nálad. Oppá! Itt rögtön bebukott a szokásos "trükközés", hogy felfűzöd a felvevő és leadó helyeket egyetlen útvonalra, így megspórolva a feles km-eket. Kieséses rendszer volt, több manifeszttel, vagyis új feladatlapot csak az kapott, aki az első feladatlap teljesítése után, minimum az X helyen állt a versenyben.

Elrajtoltunk. Nem kicsit szívtam a fogam, főleg az elején, amikor együtt volt a tömeg, hogy sok CP-nél (checkpoint, ahol leadod és/vagy felveszed a csomagot) nem érvényesült az érkezési sorrend... így akár 4-5 perc mínuszt is jelenthetett, ha nem voltál pofátlanul nyomulós (nem voltam, de legyen ez az én hibám). Fel is basztam egy csöppet az agyam és erre csak rátetézett, hogy benéztünk egy CP-t, így 2 csomag volt egyszerre nálunk.... sebaj, ahogy észleltem a gebaszt, megcsináltuk becsületből az első feladatlapot és lazán, pötyögve visszagurultunk Katához az Ifiházba, hogy diszkvalifikáljon minket.

Visszaérkezve elregeltük mi volt és már kaptuk is a kezünkbe az újabb az előzőhöz hasonló feladatlapot, hogy menjünk csak nyugodtan tovább, többen is benézték... hááááát jóóóóóó! Újra versenybe voltunk. Tomi itt már nem érezte annyira a ritmust, így az egyetem felé az egyik kereszteződésben leszakadt és intett, hogy menjek csak, ne várjam be. Oké! Begyújtottam a rakétákat, hátha utol tudom érni a mezőny elejét (esélyem se volt). Lenyomtam azt egy szem müzlit, és uccu neki. Halkan megjegyzem, hogy a CP-sek nagyon jó fejek voltak, végig biztattak, erőt adva, hogy ne adjam fel az "üldözést".

Megvolt a második a manifeszt, majd a harmadikkal tartottam visszafelé és kész.... eléheztem... már csak a lendület vitt tovább a negyedik manifeszt távjainak legyűrésében...éreztem, hogy ez nem a szokásos 40km körüli alley, hanem jóval hosszabb. Az egyik Faraktár utcás kiruccanás közben eltöprengtem, hogy meg kéne állni egy magnézium-kalcium tablettát betolni, de tudtam, hogy ha megállok, akkor istennek se fogok továbbmenni. Persze a görcs előtti berángás rögtön jelentkezett, így a S2-t visszaraktam a kisebb fokozatba, hátha ki tudom pörgetni (mákom volt, hogy igen).

Végül szenvedve sikerült utolérnem Gabit, igaz csak azért, mert a racsnija kezdte bemondani az unalmast, így megelőzve, előtte jöttem be az 5. helyen. Bevallom ezzel a szar formával nem kicsit szenvedtem meg az egészet, de hozzáteszem, a táv se volt a szokásos... nekem a végén 81kilinél állt meg az endomondo-m, így kicsit sem csodálkoztam az eléhezésen. Összegezve: igencsak gyilkos volt, de jó, Slepinek kösz a szervezést, a bónusz kaja a végén igazán jól esett....   számokban pedig: