Bár konkrétan nem bringás poszt lesz, hiszen egy hazai berkekben jól ismert helyzetről van szó. Na de csapjunk bele a lecsóba, ami úgy kezdődött, hogy hétvégén volt szerencsénk túrázni egyet Répáshuta gyönyörű környékén.

Már süldő koromban megtanultam a túrázók aranyszabályát (amit a Másfélmillió lépés Magyarországon többszöri megnézése csak tovább erősített bennem és sajnos, már akkor is elhangzott jópárszor), mégpedig: amit beviszel az erdőbe, azt hozd is ki.

Magyarul, nem szemeteljük tele az erdőt túrázás közben (sem). Fokozattan igaz ez, ránk bringásokra, hiszen a mai energiagéles világban lépten-nyomon lehet találkozni különböző táplálék kiegészítős csomagolással a turista utakon (nem, nem érdekel, hogy éppen edzel és az a +1 gramm fog lelassítani). A hétvégi túra csimborasszója, a szeméthegy mellett, azonban a turistaút közepére kakált kis halom volt, "ízlésesen" körbedekorálva papírzsebkendővel.

Oké nagyon kell... ásol egy kis gödröt, beletolod valahol egy bozótos mögött és nem a túraútvonal kellős közepén!!! Még a papírzsebkendő is megbocsátható, a legtöbb lebomló... max betemeted egy kis földdel a béltartalmaddal együtt...  

Még teleszemetelt erdőben is gyönyörűek voltak a hóvirágok, amik szőnyegként borították be az erdőt (köszönhetően a védettségnek). Egy béna mobillal is, ilyeneket lehetett fotózni:

Óvjuk már a környezetünket könyörgöm! Ha szemetelőt látunk, szóljunk rá (nem, nem kell kinyírni, pedig igény vóna rá).