Egerből indulva Cserépvárig remek utunk volt, jól pörgethető kis emelésű mászásokon zabáltuk a szinteket, és zavartalanul roboghattunk a széles dózerutakon a szőlősorok között.

Kicsivel később Cserépvár előtt jöhetett néhány erdei szakasz. Ez is a maratonozható kategória volt, a végén jó kis csapatós lejtmenet.

Az emlékeim nem hazudtak, egy erősebb mászás, kisebb tolással vitt tovább, majd a szokásos dózer következett. Innen szinte egész nap mentünk vagy fel, vagy le, alig láttunk aszfaltot, remek nyomvonal volt. Aztán jött a Kács közelében található szurdok, amiben kb 1kilométert tettünk meg, ezalatt legalább 30 kidőlt fán átmásztunk. Amúgy nagyon szép környék, mindenkinek csak ajánlani tudom, csak ne vigyetek magatokkal bicajt, mert fölösleges. :D

Később még volt pár furcsa kitérő a tracken ahol kb nem létezett már az ösvény, emlékezetes a Kisgyőr utáni kisebb elkavarás a kőfejtőnél, ahol bemutattam Walternak a póktudományt egy kis mászásnál. Hangulatos erdei úton haladtunk tovább, majd érkezés geoláda végett Leányvárhoz Tapolca közelében. Innen még egy kis  tehénnyomos szétvágott sáros útféle valami kellett a nap méltó befejezése képpen Miskolc felé.

A városban mostunk, mentünk bicajboltba is, de mivel nem volt a kívánt láncolaj megpróbálták rám adni a sima fújkálós tf2-t, mondván hogy a crossmotor láncot is fújni szokták... (ez alapján viszont tárgytalan a dolog mert van oldspice a táskában, meg egy minipumpa is ha fújkálni akarok.) Volt még egy kis kalandunk egy sietős dolgú buszsofőrrel, akivel miután egy pirosnál tudattam, hová, mit, és legfőbb képpen kiét, utolértünk a következő pirosnál is, megerősítve ezzel, hogy eléggé feleslegesen próbált legyalulni minket az útról.
A tizenharmadik túranap végén a tizenhármas rajtszámommal befoglaltam a tizenhármas szobát a szálláshelyen, ahol volt egy remekül működő légkondi is!
Este drabâlis mennységű kaját kaptunk, amiből járt repeta is, húst ettem hússal.

Táv/szint: 61.91km/1122m