Itt az ősz. Vitathatatlanul, kegyetlenül, sárosan-lucskosan, szelesen, színesen, lélekemelően-akárhogy, de megérkezett. Elő lehet vakarni a szekrény mélyére száműzött átmeneti, vagy téli cumókat azoknak akiknek nincs "szezon", el lehet tenni, vagy rászegelni a görgőre a bicajt azoknak, akiknek van. Ennek megünneplésére mentünk egy karikát a medvés körön.

A Medvés-kör hazánk második, nemrégiben debütált okos-túrája. Mit jelent ez? Egy online regisztációs rendszer segítségével bármikor teljesíthető, mért idővel, ranglistával, rekordokkal és rekorderekkel, online követhető résztvevőkkel. Teljes gps track a bejárhatóságért, rendszeresen ellenőrzött útvonal, telefonos segítség, satöbbi. Teljesen jó dolog tehát kb bárkinek, akár menni akar egy 3óra37percnél jobb időt, akár csak elmenne az ország általa eddig nem járt környékére, és nekivágna bicajjal tévelygés nélkül 60+kilométernek.
Mi Árminnal kb azért vágtunk bele mert épp adódott egy szabad napunk, akartunk montizni, és hajlandóak voltunk (illetve Ármin, én nem) levezetni 3 órát oda, majd tekerés után haza. Nekem a Medvés-kör listás lett, ideje volt letudni.

Reggel a pusztában: a Hortobágy.

Előző este regisztráció (Árminnak ott helyben, szóval ez is megoldható telefonról) némi tutorial böngészés, olvasgatás, mégis mi várhat ránk-korábbi beszámolók pl a BM on vagy a Mozgásvilág blogon is elérhetőek.
Érkezés a Vargánya vendégházhoz, majd némi szerelgetés, pakolászás, öltözködés. Az időjárás kezdett szolidaritást vállalni az ügyünkkel, vagyis elállt a szemetelő eső, ami persze nem ma kezdte, így tudtuk, hogy várható némi sár a hegyen-ami megfejelve a már lehullott, tetemes mennyiségű falevéllel, igen vicces eredményt is hozhat.
Regisztrálás után a tartalék, 2.telefonomról leolvastam az előzőleg mailben megkapott qr kódot (egy tartaléktelefon nem árt elmenteni majd arról beolvasni a checkpointokon (CP) fellelhető kódokat, ha esetleg nem lenne mobilnet, ez főleg a Szlovák határ mellett volt szükséges.)
Az első kis bemelegítő mászás után felértünk a volt erdei vasút alagútjához. Ez, bár síneket nem tartalmaz, néhány random vízmosta gödröt igen, szóval nem árt valami fényforrás. (egy legegyszerűbb 1-2 ledes szilikon valami is elég, nem kell emiatt 2000lumenes ágyúval indulni.) 
A Somoskői várig enyhe emelkedő tartotta készenlétben a lábunkat, majd kaptunk egy kis ízelítőt abból is, milyen lesz lefelé menni a mindenfelé csúszkáló bicajjal a sáros talajon. :D A várig felcsörlőzve magunkat szép kilátás keveredett a látóterünkbe. Belőve a vár mellett,  4.7km-nél fellelhető Petőfi kunyhó kódját robogtunk is vissza.

Persze egy fotó még csak belefért.

Megjött az első sáros mászás is, mindjárt váltottam is frissiben egy kistányért (22)és egy nagyot hátul (34) nevezzetek csirkének, de én nem érzem úgy, hogy az ilyenek megoldhatóak kistányér nélkül.
Annak ellenére, hogy paráztam a sár+levél kombótól az jött ki a képletből, hogy a levél miatt a sár nem tapadt fel a kerekekre, és határozottan kevésbé csúszott ez az összlet, mint külön-külön szokott. 
Kisvártatva ismét kimásztuk a vár szintjét, majd még többet, és felértünk az enyhe emelkedőkkel és lejtmenetekkel operáló Medves fennsíkra. Itt kaptunk némi hátszelet is, amit célszerűnek tartottunk az átlagunk feljavítására használni, így a nyarat (a skandivnávot. :D) idéző napsütés+10 fok kombóban robogtunk tovább.
Rónabánya előtt, 12.5 km-nál az aszfalttal találkozván meglett a 2-es számú CP is. Innen aszfaltos szakasz következett, ahol mondjuk lehet enni egy-két csokit, meg inni egy kis vizet ha nyélen mész, vagy csak átlagot javítani is ellőheted a nálad nagyobb cimborád mögött.:D
Salgóbánya előtt közvetlenül az aszfaltról le balra egy kis egynyomos bújt meg, amit elsőre nem vettünk észre, és bár ugyanoda lyukadtunk ki rajta mint a főúton tudtunk volna, igyekeztünk követni a tracket, szóval visszatérve beadtuk. Salgóbánya után folyamatos mászókázással értünk fel Salgó vára alá. Innen közelíthető meg a következő CP kissé kacifántosan leírva, de amúgy könnyen megtalálható. A lényeg: ha felérsz egy több utat tömörítő csomóponthoz ahol jobbról látsz egy kis mászást még, indulj el arra. Ez vezet fel amúgy a várhoz. Amint megteszel 10 métert, jobb kézre egy fából készült mókus szobrot találsz, a bal oldaladon kissé távolabb egy fán egy zöld kerékpáros jelet. Indulj el bátran arra (lefelé) és haladj, amíg egy tisztásra nem érsz (el fogsz haladni 2 -3 épített mászóka mellett is, de ezek még az erdőben lesznek, te tisztást keress, ahonnan látod az eget, stb.) Amúgy ép ésszel ott járva ez tök egyszerű, de elsőre mi ötszázas pulzussal felérve egy kicsit túlkomplikáltuk, aztán mikor felolvastam magunknak az itinert, lehullott a hályog a szemünkről. :D Ezzel buktunk kb 2-3 percet, szóval nem volt vészes.

A nyúlon túl?

A nyulas szobor által védett tisztásról (19.5km) egy szép időben jó veretős, így ősszel inkább ésszel legurítós lejtő következett, majd legurulva a Tatárárok Stadion mellett elhaladva elértünk a főút melletti tóig. Ez utóbbit az eredeti track jobbról kerüli, de a honlapot böngészve feltűnt a hír hogy azon az oldalon biza leszakadt egy híd, így egyből balról kerülhettünk. Pl ezért is tök jó hogy van egy ilyen felület egy túrához. :D
Innen még feltekertünk a Kercseg-lapos bejárata nevű CPhez (23.5km) ahol majd a nagyobbik kör becsatlakozik az innentől a Vargánya vendégházig közös szakaszra. Lenézve nem tűnt túl durvának a katlanban feljövő út, de erről majd később.

Selfie & makeup princesses.

Kisvártatva két rövidebb lejtőn kompenzáltuk a mászott szintet. A nem kevés esővíztől mély nyomvályús, csúszkálós életveszély volt mindkettő, de legalább rövidek, és itt ott ragadt annyira az agyag, hogy lassulni is lehetett. :D Egy rövid kistányéros mászással már csak le kellett gurulni a vasúttal párhuzamos aszfaltútig, és a (tracket követve) átlépcsőzni az állomás feletti gyaloghídon, majd lecsorogni a túloldalán. Egy kis kunkorral visszakanyarodva az alagúthoz vivő erdei útra legurulhattunk a vendégházhoz feltankolni a 2., nagyobb-hosszabb-keményebbnek leírt körre.
A háznál összefutottunk a túra kiötlőivel is, akik a kör végére beígértek nekünk némi mosoapparátust, és készült némi "in progress" képanyag is. 
Bedobtam két szendvicset, mivel az egyik cp egy kilátó tetejére volt kiírva, gondoltam felfelé egy, lefelé egy, kis víz, és megvan oldva a kajálás időveszteség nélkül. Befigyelt még pár csoki, csak úgy menet közben majszolgatósnak.
Jó hosszan mentünk aszfalton, aranyosan javult az átlagunk, mígnem jött egy balos be az erdőbe Pozor Vlak településtáblánál (persze tudom, vasúti átkelő. :) Szóval Siatorská Bukovinka vasútállomás után újra a terepé lett a főszerep. Szembetalálkozva egy futóval akinek a fején egy videokamera? foglalt helyet némi ború következett, ugyanis elmondása szerint a kilátótoronytól 6km-re fordították vissza kutyás hajtásos vadászat miatt. Természetesen eszünk ágában nem volt visszafordulni.

Itt már csak 10%-ot lejt.

A következő CP-nél, a határmenti tanösvény elején (31.5) egy csokit csócsálva a honlapon elhelyezett térképen rengeteg alternatív utat találtam a kilátó felé ha mi is belebotlanánk a vadászokba, így bátran nekivágtunk az első, elég combos mászásnak a tanösvényen-újból kistányér-küllőre váltva, de örültem hogy kimásztam. A határsáv hullámvasútként bukdácsolt át minden púpon, talán direkt, hogy szivassa a határőröket-meg kicsit minket is, de csak egy mászóka volt tolós. Lefeléből akadt egy ahol kb 30 ig lassított csak le a fékem, utána már nem akartam húzni mert ami 1 ujjal nem elég, az 2 vel se lesz jobb. Az utak amúgy meglepően járhatóak voltak, nem volt semmi rizikó, és a sok kis mászás ellenére "dinamikusabban" (by Ármin) haladhattunk ha pár mászást az előző lejtő segítségével meg tudtunk sprintelni.
a vadászokba a kilátótól kb 3 km-nyire botlottunk bele, de mivel mélyebben sétáltak az erdőben, nem szóltak hozzánk, később az autók közelében levők sem foglalkoztak velünk simán áthaladtunk a "nogo" zónán.

Példás panoráma

A Nagyromhányi kilátó (41,3) előtt még (tök feleslegesen, de mérne, edzésnek jó) feljebb másztunk kicsit, majd legurulva a kilátóhoz jöhetett a lépcsőzés-kajálás. Fentről érdemes jól szétnézni mert egyrészt tejesen körbelátsz, másrészt amúgy szép is. (kilátó esetén mondjuk egyik sem hátrány.) Lefelé gurulva még akadt némi sár amit lehetett egymásra fröcskölni, majd kisvártatva aszfaltra keveredtünk. Ez egy hosszabb országúti etap volt szembeszéllel, Karancsberényen át Karancslapujtőig, ahol is a Polgármesteri hivatal előtti info táblán olvashattuk be a következő, utolsó CP kódját.

Karancsberény határában.

Következhetett a sártól kenésmentes, de legalább már csikorgóra száradt láncok kenése, aminek segítségével csak úgy suhantam felfelé a mély avarban újra mókuskerék áttételeken, kicsivel gyorsabban mint gyalog tettem volna. A mászóka után némi feketeföldes-sáros lejtmenet következett, majd egy hajtűkanyart becsúszva irányba raktuk magunkat, és cammogósan elindultunk hogy megnézzük, hogy is fest innen nézve az a zegzugos katlan amibe az első kör végén letekintettünk. 

Lassan leesik a nap.

Előtte még egy csoki és pár fotó erejéig tartó szusszanás is belefért, aztán jöhetett a folyamatosan emelkedő, néha mély avaros, itt-ott köves mászóka, ami így a vége felé már-már egy b@zmeg-re a vendégünk volt, de végül is minden komolyabb probléma nélkül felértünk. Innen még jöhetett egy kis hullámvasút, egy fel, kettő le, egy fel, amiből a két le a korábban legurult, most kicsit fáradtabban mindkettőnknek némi talajmintavétellel aboszolvált lecsúszkált sáros bobpálya volt, de végülis egyetlen technikai hibánk Ármin itt leesett lánca lett az egész napról. 
a vendégháznál használatba vettük a mosóapparátust, amivel sikerült elpakolható állapotúvá tenni a bicajokat, és egy érmet is zsákmányoltam. Időnek egy 05:51 sikerült, ebből kb55 perc volt az állásidőnk.
Simán ajánlom a kört bárkinek akinek belefér az ezernégyszáz szint hatvanhárom kilibe, nem könnyű de abszolút belefér a szintidőbe ha van egy gps-ed és tudod is használni. Félmegoldásokkal (olyan gps ami csak egy vonalat mutat, de nem látod rejta a többi utat, stb) lehet némi macera, mert sok kereszteződésben majdnem egy irányba több opció is nyílik, amit nem árt egy térképes gps-sel leegyeztetve kiválasztani. Bár jól megvagyok vele, térképpel nekivágva szerintem nem fértünk volna bele a szintidőbe, legfeljebb ha itthon előzetesen masszívan áttanulmányozom.
-Tippek:
.tech: ha egyedül mész, nem baj ha van a telefonodon kívül mégegy, vagy egy fotógép aminek a kijelzőjéről később beolvashatod a kódot. Nekem a határsáv tanösvény eleji CP-t csak a kilátónál lőtte fel a roaminggal is a net. Rendes térképes gps, vagy telefonon pl locusmap.
-Kaja: 2 zsemlés szendvics, 4db sima Optonia szelet, 1,2liter izotóniás. Kb semmi. És menet közben vannak boltok, vízvételi helyek, szóval 1 hétdecis kulaccsal mezzsebből is megvan.
-Útvonal változások, stb: Mindenképpen érdemes csekkolni a weboldalt. Ezen kívül talán a vadászatokkal kapcsolatos esetleges lezárásoknak is utána lehet nézni. Célszerű lementeni a weblapról a szuper részletes térkép-szkent is, nem csak a gps tracket.

Köszönet a szervezőknek azért, hogy összehozták ezt a remek teljesítménytúrát!