Emlékszem amikor megláttam az első cikkeket az USA-ban terjedő gravel lázról, rögtön az jutott eszembe, hogy úristen valami ilyesmiről beszélgettünk meg álmodoztunk Misivel. Aztán elért hozzánk is a gravel őrület, vettem is rögtön egy cyclocross gépet, hogy majd azt alakítgatom át gravel szerű valamivé (ennek pusztán anyagi okai voltak, mivel egy 105-tel szerelt cyclocross gép olcsóbb volt, mint egy tiagra-val szerelt gravel), ami többé kevésbé sikerült is. MAjd beszereztem egy tényleg gravel-t (bár amire rá  van írva, hogy gravel az árban másél-kétszeres szorzó). Bikepacking is valamennyire egybefonódott a gravel-lel, bár, aki kicsit járatosabb a témában, az tudja, hogy nem egy és ugyanaz, vagyis szinte bármilyen bringával nekiindulhatunk csomagosan a világba. Na de mégis... volr egy életérzés és mentél valamerre, vigyorogtál... nem kellett időintervallumokat menned, hanem tényleg élted a bringázást.

Aztán jöttek persze a versenyek, ahol először amatőrök, majd ezekhez csatlakozva visszavonult profik, félprofik indultak. Okés ez nekem annyira nem adta, de elfogadtam, hiszen itt is selfsupporting volt,aki szeret szenvedni, csinálja.

Emlékszem milyen jót kacagtam, amikor megláttam az első UCI matricás gravel-t, talán oda is kommenteltem valahova, hogy úgy kell ez, mint egy falat kenyér. Akkor még nem tudtam mit fog hozni a jövő, de reméletem, hogy a gravel megmarad annak, ami akkoriban volt, egy mindenki számára nyitott életérzés és kevésbé egy versenyforma... Aztán egyszercsak elérkeztünk a jelenbe, ahol az UCI lezavar egy Gravel VB-t, egy olyan pályán, ami itt-ott nyomokban gravel-t tartalmaz és a szponzorok és a hype miatt, a gravel versenyen eddig soha nem induló sztárokat pakol az első, kiemelt sorba, szembeköpve ezzel a saját gravel sorozatát. Well done UCI! 

Erre még hab a tortára a csak országúti profiknak, olaszban megrendezett gravel verseny (Serenissima Gravel)... hát így múlik el egy világ dicsősége... meg kell lovagolni, ami nagyon népszerű és be kell szedni annyi zsét, ammenyit lehet, mindenért IS. Azért hozzáteszem, hogy ez utóbbi versenyen csak gravel bringával lehetett indulni (jelentsen ez bármit, hiszen nincs egzakt szabvány rá), nem úgy, mint a vb-n. Így azért elég funny volt nézni, a sok profi alatt a csomgatrtószemes karbon villákat. De persze már várom azokat a gépeket, amiken csak 3 kifúrt aero lyuk lesz, száranként, menet nélkül, mert az UCI ezt határozza majd meg a gravel bringa szabványában:

Úgy kell ezeknek a profiknak az a 3 tartó szem, mint egy falat kenyér, csak, hogy magamat idézzem.
Fotó: radiocorsaweb.it