Emlékszem amikor megláttam az első cikkeket az USA-ban terjedő gravel lázról, rögtön az jutott eszembe, hogy úristen valami ilyesmiről beszélgettünk meg álmodoztunk Misivel. Aztán elért hozzánk is a gravel őrület, vettem is rögtön egy cyclocross gépet, hogy majd azt alakítgatom át gravel szerű valamivé (ennek pusztán anyagi okai voltak, mivel egy 105-tel szerelt cyclocross gép olcsóbb volt, mint egy tiagra-val szerelt gravel), ami többé kevésbé sikerült is. MAjd beszereztem egy tényleg gravel-t (bár amire rá  van írva, hogy gravel az árban másél-kétszeres szorzó). Bikepacking is valamennyire egybefonódott a gravel-lel, bár, aki kicsit járatosabb a témában, az tudja, hogy nem egy és ugyanaz, vagyis szinte bármilyen bringával nekiindulhatunk csomagosan a világba. Na de mégis... volr egy életérzés és mentél valamerre, vigyorogtál... nem kellett időintervallumokat menned, hanem tényleg élted a bringázást.

Aztán jöttek persze a versenyek, ahol először amatőrök, majd ezekhez csatlakozva visszavonult profik, félprofik indultak. Okés ez nekem annyira nem adta, de elfogadtam, hiszen itt is selfsupporting volt,aki szeret szenvedni, csinálja.

Emlékszem milyen jót kacagtam, amikor megláttam az első UCI matricás gravel-t, talán oda is kommenteltem valahova, hogy úgy kell ez, mint egy falat kenyér. Akkor még nem tudtam mit fog hozni a jövő, de reméletem, hogy a gravel megmarad annak, ami akkoriban volt, egy mindenki számára nyitott életérzés és kevésbé egy versenyforma... Aztán egyszercsak elérkeztünk a jelenbe, ahol az UCI lezavar egy Gravel VB-t, egy olyan pályán, ami itt-ott nyomokban gravel-t tartalmaz és a szponzorok és a hype miatt, a gravel versenyen eddig soha nem induló sztárokat pakol az első, kiemelt sorba, szembeköpve ezzel a saját gravel sorozatát. Well done UCI! 

Erre még hab a tortára a csak országúti profiknak, olaszban megrendezett gravel verseny (Serenissima Gravel)... hát így múlik el egy világ dicsősége... meg kell lovagolni, ami nagyon népszerű és be kell szedni annyi zsét, ammenyit lehet, mindenért IS. Azért hozzáteszem, hogy ez utóbbi versenyen csak gravel bringával lehetett indulni (jelentsen ez bármit, hiszen nincs egzakt szabvány rá), nem úgy, mint a vb-n. Így azért elég funny volt nézni, a sok profi alatt a csomgatrtószemes karbon villákat. De persze már várom azokat a gépeket, amiken csak 3 kifúrt aero lyuk lesz, száranként, menet nélkül, mert az UCI ezt határozza majd meg a gravel bringa szabványában:

Úgy kell ezeknek a profiknak az a 3 tartó szem, mint egy falat kenyér, csak, hogy magamat idézzem.
Fotó: radiocorsaweb.it

Az ugye megvan, hogy a "gravel" szóval manapság mindent IS el lehet adni, ráadásul jócskán túlárazva?!  Gravel cipő, gravel ruha... gravel nemtudomégmiaszar... és az árcímke már kúszik is felfelé, mert most a gravel a menő, a gravel a fancy. Így születnek olyanok, mint az első gravel fatbike (wrf?!), az első egyeneskormányos gravel bringa (gratulálok a sport trekking / fitness bike újraértelmezéséhez), az első UCI matricás gravel bringa (könyörgöm még UCI által hitelesített verseny sincs). 

Vegyük pl. a Decathlon Riverside Touring 520-as bringáját:

Forrás: Decathlon

Ez egy teljesen frankó bringa, már az új Deca szériában jött ki, tehát normálisan meg van csinálva. Ez egy mondhatni mindenes canga, jó sok felfogatási pont, igazi Jolly Joker. De lássuk be nem az a verzió, amitől nyálcsorgatva beindul az endorfin termelése egy, a Gravel hullámra ráállt agynak.

Na most jóóó bénán, mivel nem vagyok egy photoshop mágus, leszedek róla minden sallangot és dobok rá egy fancy nyerget meg egy koskormányt:

Tádám, kész a Gravel canga.... Na most fessük valami trendibb színre és rakjunk rá egy jobb szettet, jobb gummát meg egy karbon villát:

Forrás: Decathlon

..wow ... ez, hogy lehet?! Megkaptad a Riverside Touring 920-at. WTF?!

Jééé hát ez a két bringa (majdnem) ugyanaz, mégis ha az 520 kerül a szemed elé, akkor simán továbbsiklik róla a szemed és megállapodik a 920-on, majd elismerően csettintesz egyet a nyelveddel, hogy ez bizony igen, ezzel a világból ki lehetne menni. Ezt a bringát már körbeajnározzák a gravel csoportokban, szegény 520-at meg meg le se szarják... POWER OF  KOSKORMÁNY!!!!!

Átbaszás?! Fenéket! A Decathlon még a nevét se változtatta meg és sehol sincs arról szó, hogy ez specifikus gravel canga, ugyanúgy Riverside Touring mindkettő, sőt mindkettő ugyanabban a csoportban, a túrabringák közt található meg. Kapaszkodj meg, a vázleírás is mindkét cangánal teljesen ugyanaz (háááááát mivel ugyanaz) :

"Triple butted alumínium váz, strapabíró, erős és kényelmes. Több, mint 500 000 km-en tesztelve, minden kontinensen, minden időjárási körülmény között. Belső bowden elvezetés, 33 inzert a vázon és a villán a kiegészítők és a csomagtartók rögzítéséhez. 3 inzert a villán a cargo cage-nek. A piacon kapható összes csomagtartóval kompatibilis, a hátsó váltótartó fül levehető." 

Akkor mi a trükk? Semmi... csak az agyad már a gravel vonaton robog, észrevétlenül átmosta a gravel marketing  és már nem kezdesz el röhögni, mint ahogy régen tetted volna, ha valaki egy fatbike-ra rádob egy koskormányt, hanem elkezded megmagyarázni, hogy miért jó az. Ezt persze a gyártók hülyék lennének nem kihasználni.

Tudom nem leszek népszerű ezzel a véleménnyel, de kezdik ezt a gravel őrület kicsit túltolni. Pedig aminek indult, az nagyon szimpatikus volt. 

Leszögezem így, az elején, hogy baromi nehéz írni egy olyan termékről, amiről már, eddig szinte minden bringás médiában megjelent bemutató. Mi az, amit pluszban hozzá lehet tenni még? Nem sokat, talán csak az egyéni benyomásokat, véleményeket. Szóval megpróbálok ezen a talajon mozogni ebben a postban, kevesebb műszaki leírással, több szubjektív véleménnyel a Csepel Deepspace bringáról.

Amikor a Csepel gravel bringájára gondolok, rögtön eszembe jut egy másik cro-mo projektjük, a Woodland Expert. Nem tudom kinek van ilyen váza, de szerintem akinek van, az baromira nem bánta meg, hogy beszerzett egyet.  Amikor kijött, ár-értékben, közel s távol nem találtál hasonló csúszópapucsos, tárcsafékes, 29er, crmo vázat a piacon és mégis ment a fújolás, hogy "úristen mennyibe kerül". Persze hiába magyaráztad, hogy figyu ennél csak drágábbat találsz és csak külföldről, erre is meg volt az általános válasz: "Jó, de ez csak egy Csepel.".  

Mivel egyre többet mentem országúton a városi rohangálósommal, Krumplival, ezért már egy jó ideje érlelődött bennem, hogy csak venni kéne egy használt országúti gépet... just for fun. Már akkor azon agyaltam, hogy a Debrecen környéki utak minőségéből kiindulva, meg montis vér miatt is, nem is igazán egy outi gépet kéne venni, hanem egy cyclocross-t, amolyan multifunkciós, túrázó-edző gépnek, amivel lemerészkedhetek szarabb minőségű murvás utakra is. Ezt az elhatározást sose követte tett még akkor se, amikor bumm: bejött a gravel őrület, ami pont erre lett kitalálva.... bár bőszen csorgattam a nyálam a gravel gépekre.

Ahogy nézegettem a gravel gépeket, elhatároztam, hogy ha valaha is veszek egy ilyet, akkor az tárcsafékes (kizárólag mechanikus, nem kell tudnod, miért), átütő tengelyes és minimum Shimano 105-tel szerelt, vadonatúj (első kompletten vásárolt bringa) lesz ééééés természetesen baromi olcsón fogok hozzájutni.

Na, ha elnyomtad a feltörekvő kacajod, folytatom is tovább a sztorit: mivel az utóbbi 3-4-5-6-7-8-9 évben se időm se kapacitásom nem volt foglalkozni a szeretett veterán motorommal (MZ Trophy ES 250/2) és a család is állandóan emiatt szívta a vérem, így hirtelen felindulásból fogtam és eladtam, vagyis lett keret a fentebb említett álom megvalósítására. Jeeee... "Kalandra fel!", máris nyakig benne voltam egy vacsiúj bringa vásárlásában.

Először is, a "hobbit csak hobbira költjük" elvet követve, belőttem az árkategóriát 350Eft körülire és elkezdtem kutakodni a szóba jöhető bringák után. Lesújtó volt az eredmény. A tengerentúli márkákat gyorsan kizártam, mivel az árképzésük, elképzelésem szerint, valahogy úgy működhet, hogy fogják a dollárban vett árat, letörlik a dollár jelet és átírják EUR-ra, na és erre még pluszban rájön az ÁFA+VÁM+tökömtudjami, egy szó, mint száz: könnyező szemmel szevasz Cannondale, Specialized, Trek stb...  

Nézzük az európai feltörekvő márkákat és a "Kína és környéke" szekciót (ugye a patinás olasz márkák eleve kizárva, mondanem se kell miért): Kellys... na Soot 50, elég ígéretes! Többi márka? Öööööö semmi. Hej WTF? Cube? Ja igen ott a Nuroad... ááá nem olyan jó a felszereltség és drágább is. Na, akkor térjünk vissza az eredeti elképzelésre és nézzük meg a cyclocross kínálatot...upsz Cube Cross Race ígéretes... Lehetne húzni, mint a rétestésztát, de a végére ez a két bringa maradt: a Kellys Soot 50 (2018) és a Cube Cross Race (2018). Hmm... gravel vs cyclocross...

Bevallom kicsit csalódott voltam a gravel szekciót illetően, hiszen megülve az aktuális divathullámot, eléggé túl vannak árazva ezek a bringák, szinte az összes márkáknál. Igaz montis vonalról már megtanultam, hogy ne csodálkozzak azon, ha egy "sima" Deore-ral szerelt gépen milliós árcímke lógicsál, amíg van ember, aki hajlandó ennyiért is megvenni.  

Bekértem pár árajánlatot és kiderült, hogy a 2019-es Cross Race akciósan kb. 2018-as áron van. Ami nagyon nem rossz, hiszen az már, az új  Shimano 105 R7000-vel van szerelve. Ezek után nem volt kérdés, hogy a nyertes az új Cube 2019-es Cross Race.

Megrendeltem, megjött, boldogság van. Időközben felújítunk a lakásban, tehát kipróbálni még esélyem se volt. Sebaj, ami késik, nem múlik... ja igen, együtt alszunk (nem).