"Krumpli nem vész el, csak átalakul".... őszintén nem is tudom megszámolni, hogy hányszor építettem már át a városi rohangálós bringámat, Krumplit, de elég jól dokumentáltam itt a blogon, szóval, ha rákeresel, lesz pár napnyi olvasnivalód hehehehe.
Az első bejegyzés még 2008-ból van, ahol megszületett a terv egy városi shitbike összedobására minimál pénzből (és egy bazinagy, ingyen kukázott, 60-as vázból), amit utána elkerülhetetlenül elkezdtem fejlesztgetni, szépítgetni. Bár az eredeti alkatrészekből már egy darab sincs meg, hiszen azóta eltelt röpke 12 év, de egyvalami mégis örök Krumpliban, mégpedig az, hogy mindig is Csepel váza volt.
Én tudom, hogy sokakban megvan ez a "csak egy Csepel" életérzés, meg alapból lefikáznak mindent, ami Csepel, de bevallom egy-két mellé fúrt lyukon kívül soha nem volt problémám a vázakkal, mindet szerettem (Touring, Torpedo, Royal, Royal AL)... Általában mindig az aktuális váz volt a kedvenc, hiszen valamiért mindig jobb volt, mint az előző Ez alól kivétel az első generációs Royal AL, amit mai napig imádok és nem is tervezem eladni (új projekt alert!!!):
