"Tekerek ezen-azon, ezt-azt..." - minden, ami tömény bringa.

BringaBuzi™


Kráter-tavi hepöning - Ez volt

2012. június 11. - korcs75

Szombat reggel kelés, reggeli, majd 8:30 körül befutott Epyc és benyomtunk a puttonyosba egy kis fát az otthoni bográcsozós készletből, hátha kint nem lesz elég száraz fa. Rittyet bevártam, aki éppen meló ügyben rohangált, majd  irány a Tesco parkoló a megbeszélt gyülekezési helyre.

Úgy saccoltam leszünk vagy 10-en, mivel az ilyen eseményekre mindig jóval több a jelentkező, mint a tényleges létszám. Magam is meglepődtem, hogy kb. 20 fő jött össze (lányos zavaromban nem számoltam meg pontosan).

Gyorsan beugrottam a Tesco-ba szemeteszsákért, hátha nem jön ki az önkormányzattól beígért fazon (ez be is jött, bár ez kicsit az én saram is volt, mert külön nem hívtam fel) és ha már ott voltam vettem gyorsan egy kisebb pakk sört izotóniás italt is, amit gusztusosan fel is szigszalagoztam a hátizsákomra.

A banda két részre oszlott, mivel a virsligumisok a 33-as felől támadtak, mi pedig az "terepet" választottuk a montikkal. Dögmelegben Verőfényes napsütésben indultunk neki, kellemes 20-as tempóban, a szinte nyílegyenes útnak és csak Ondódon álltunk meg egy kis boltolásra, ahol Süli és én is úgy éreztük képesek leszünk meginni egy sört izotóniás italt menet közben a földútig... neccesen, de sikerült (nekem Ritty besegített)!

Azt sejtettem, hogy nem sok szemét lesz a Kráter-tónál, hiszen a polgármester asszony is elmondta, hogy mostanában akarják kipucolni az egész helyet, ráadásul az időközben befutó média érdeklődés meggyorsította ezt a folyamatot, így kb. 15 perc alatt összeszedtük azt az egy zsáknyi szemetet amit találtunk.

A közösségi munka után tűzet raktunk, majd mindenki megsütötte a magával hozott szalonnát, kolbászt. Kis pihi, a hely felfedezése, dumálgatások után a társaság egy része elindult vissza.

Mi maradtunk még, bevártuk Krityut, aki a szememben a nap hőse volt, hiszen egy végzős buli másnapját élve meg tekert ki, a legdurvább napsütésben (megélt pár hőhullámot belülről kifelé is, höhöhöhö). Újraélesztettük a tüzet és ismét falatozásba csaptunk át.

Megemlíteném, hogy aki ki szándékozik menni a tóhoz, sok folyadékot vigyen (főleg, ha olyan isteni időt fog ki, mint mi), ugyanis a közelben nincs ivóvíz és meglepően sokat iszik az ember fia ilyenkor! A napolaj, sapka se árt, hiszen a kifelé vezető úton nem sok árnyék van. Tűzre való fát lehet találni, mivel ezt össze is gyűjtik a tűzrakó helyek közelében (mi is kint hagytuk a kivitt fát, plusz a faragott nyársakat).

A hazaúton csak úgy süvítettünk kellemes hátszélben, de a földúton már egészen porzott a torkunk, így bevárva a többieket Ondódon, ismét megálltunk a kocsmaként is üzemelő kisboltnál. Majdnem húzóra ittam meg az első citromos sört izotóniás italt, majd szépen elkortyolgattunk egy másodikat is a banda maradékával.

Összességében jó kis buli volt, amiből, akár lehetne hagyományt is teremteni.

 

Kráter-tó

"Nagyhegyes határában az olajfúrásoknál öngyulladás következtében lángra lobbant a feltörõ földgáz. A tûz 42 órán át tombolt, és a lángnyelvek elérték a 100 méteres magasságot. A gáz hatalmas nyomása meglazította az alsó földrétegeket, a tûz önmagától kialudt, bár még fel-fel törnek a lángok, a föld mélye még nyugtalan." - Magyar Filmhíradó 1961/35. szinkronszöveg

Mindez, hogy kerül egy bringás blogba?! Úgy, hogy a gázkitörés helyén keletkezett Kráter-tavat időközben egy igazi kis gyöngyszemmé fejlesztették.

kép: kiranduljunk.freeblog.hu

Debrecentől kb. 22km-re található a tó és már annyit emlegették nekem, hogy Rittyel elhatároztuk, hogy szombaton felpattanunk a keróinkra és ha az időjárás is megengedi kitekerünk megnézni.

Az útvonal igen egyszerű: Debrecenben a Kishegyesi úton kimész Ondódig, majd amikor elfogy a betonút, továbbmész egyenesen a földúton, egészen addig, amíg fel nem tűnik balkéz felől a Kráter-tavat körülvevő facsoport.

Érdemes montival menni, a földút száraz időben ugyan jól járható, de a folyamatos traktorforgalom miatt jobban ráz, mint a macskakő. Eső után a homokos-agyagos talaj bringával szinte járhatatlan, de a hely megközelíthető a 33-ason is, végig betonon, Nagyhegyes felől.

Kényelmes tempóban haladtunk kifelé, egyrészt a szembeszél miatt, másrészt a jobb lábfejemen, előző héten szerzett konyhai sérülés miatt (az asztalról lezuhanó konyhakésnek sikerült átvágnia a lábfejemben futó artériát... ami így utólag elég vicces, bár akkor elég nagy pánikot okozott a családban, höhöhöhö)

Na de vissza a tóhoz... odaértünk és egyik szemünk sírt, a másik nevetett... ismeritek azt az állapotot, amikor látszik valamin, hogy nagyon szép, de már a lepusztulás jeleit mutatja?! Na ez volt az érzésem... nem tudom, az volt e az oka, hogy nem szezonba mentünk és még nem pucolták ki a helyet, vagy nincs pénz a rendberakásra, de elég gyászos volt a kukákból kifolyó szemét, az eldobált műanyag flakonok látványa...

Egyrészt ez elég gáz, ránk magyarokra nézve is, mivel nyugaton alap, hogy kirándulás közben ne szemetelj, vagy úgy készülj, hogy ha van szemeted, akkor azt vidd is magaddal ugyanis nem biztos, hogy van kuka az adott helyen!!!

Egyébként látszik, hogy a hely kialakítói egy családbarát kirándulóhelyet álmodtak és valósítottak meg. Van WC, gyerekeknek kisebb játszótér, a kráter peremén padok és kisebb kilátók, nagyon szépen kialakított bográcsozó helyek.

Képgaléria itt!!!

Hazafelé azon agyaltam, hogy mivel Debrecenben kezd kialakulni egy tényleg jó kis bringás közösség, kéne szervezni egy közös kirándulást ide... felvenni a kapcsolatot, a pár helyi és nem helyi erővel (önkormányzat, horgász egyesület, aksd, debreceni MK) és odarendelni egy nagyobb szemétgyűjtő konténert, szemeteszsákokkal és egy egész napos bográcsozós hepaj keretében kipucolni az egész helyet...

Végére egy videó a tó kialakulásáról és kiépítéséről:

 

süti beállítások módosítása