Mindig csodálkozva néztem, ahogy egyes emberek fogják magukat és nekivágnak több hónapos túráknak, világ körüli utaknak bringával. Hát az én esetemben max. egy lottó ötös mellett tudnám ezt megvalósítani, hiszen se ismert nem vagyok, így szponzori pénz szóba se jöhet, se a munkahelyem, meg a keresetem nem olyan, hogy félrerakjak pár millát az útra és elmenjek 1-2 év fizetés nélküli szabadságra. Van ugyan egy másik lehetőség is amikor partizánakció keretein belül felcuccol az ember és ahogy esik úgy puffan alapon irány bele a nagyvilágba... ehhez meg túl racionális vagyok. Viszont álmodozni jó, így fejben összeraktam már párszor mit vinnék egy ilyen világ körüli túrára.
Az első fogas kérdés, milyen bringával vágjon neki az ember. Az tuti, hogy valami trekking szerű gépet választanék, egy megbízható márka palettájából és eszközölnék rajta némi átalakítást. Hátra agyváltót raknék, a karbantartási igény így minimálisra csökkenne (itt nem kispályáznék és maradnék a Rohloff-nál), előre meg agydinamót, ami este biztosítaná a világítást, nappal meg töltené az elektromos kütyüket. Igazán a Cannondale Tesoro Traveler Rohloff-ot néztem ki erre a célra, mivel majdnem kompletten megfelel a célnak, némi átalakítást csak az első villa igényelne a csomagtartó felapplikálása miatt. Nem túl feltűnő, így kevésbé valószínű, hogy lerúgnak róla a szegénynegyedben, mert Jose Armando Santosnak megtetszik a csicsa színösszeállítás (bár ez még így is benne van a pakliban főleg, ha bemagyarázza magának, hogy túl sokáig időzött el a tekintetem fogatlan macáján, a "gyönyörűséges" Esmeralda Isaura Juanitán, hiszen van az a rusnyaság, amit nehéz nem megbámulni...).
Terveim szerint ez a post egy sorozat része lesz, így egyelőre azt mondom folyt. köv....
