Hát ez is megvolt.... Az előzményekkel nem húznám az időt így rögtön a rajttal kezdem, ami az egyik legpozitívabb a Bükk marciban, ugyanis itt a különböző távokat fél óra késleltetéssel engedik el egymás után. Miért jó ez? Azért, mert nem egyszerre indul el a 'kiscsillió' ember, így kisebb a valószínűsége, hogy beragadsz a szerényebb képességű, bandázó csoportok mögé. Az nem lenne baj, ha ezek a csoportok elengednének, de néha úgy kell átkönyörögöd magad rajtuk.  Különben hülyeség is megemlítenem ezt az én szempontomból, mivel soha se voltam az a lökdösődő, minél előrébbről indulós fajta, így most is valahonnan a végéről indultam az ismerősökkel együtt.

Elhangzott a 'FIRE!!!' és már kezdődhetett is az előzgetés, ahogy már megszoktam. Előzgetés közben összefutottam Emővel, aki egy darabig jött mögöttem, majd leszakadt. Később megelőztem Mariannát, aki utánam jött és innen felváltva vezetve előzgettünk kölcsönösen húzva egymást. Valahol az első dózer útra ráfordítónál hagytam magam mögött és innen egyedül vágtam neki az első nagyobb 9-10km-es emelkedőnek.

Egész jó tempót menve, előzgetve az előttem lévőket, értem fel e tetőre. A csúcs után kezdődött az igazi élvezet. Bevallom, kicsit bennem volt még a visegrádi esés, így nem raktam neki annyira, mint szoktam, de így is egészen szép sebességgel 'csorogtam' lefelé, bár sokan elmentek mellettem.  Az első hosszabb gurulás után kisebb mászások-lejtők  váltogatták egymást, majd egy frissítő pont, ahol szokásomhoz híven nem álltam meg. Ezután még egy kis mászás majd egy hosszabb csapatás ismét. Sajnos itt is volt, ahol megakasztott egy-két boly, de olyan port nyomtak előttem, hogy szinte semmit nem láttam a pályából, így nem kockáztattam meg az előzést (kibebaszottul jól jött, hogy vittem az sh+ szemüvegem, mert különben még most is port köpne a szemem, ez volt az első bevetése és kiválóan teljesített).

Beérve a faluba a szokásos híd utáni hirtelen kis emelkedő sokakat megtréfált, de mivel számítottam erre és láttam, hogy előttem 4 ember megy, akik tuti össze fognak itt akadni, a kevésbé ismert oldal feljárón mentem fel.

A szebbik felem:

Be is jött ez a taktika, mivel előttem 2 srác már egymást bogozta ki az általuk alkotott bringa-ember csomóból a feljáró közepén. Ezután egy kis bringautas emelkedő, majd ismét aszfalt és már a második itatónál is voltunk (ahol persze ismét nem álltam meg). Menet közben itt nyeltem be az utolsó zselémet felkészülve az utolsó nagyobb mászásra.

Az emelkedő végénél itt volt egy lankásabb szakasz, ahol sajnos elbasztam a váltást így középtányéron, kiállva kellett a végét abszolválnom (bazz milyen szavakat tudok), mivel a mocskos váltó nem akart visszaváltani kistárcsára (az egyetlen shimano (LX) a bringámon). Ennek következtében a combjaim úgy bedurrantak  , hogy az úccsó 12 km-t felváltva görcsölték végig, már amikor nem egyszerre támadt kedvük bedurranni. Szerencsére egy kis lejtőzéssel és síkkal tudtam pihentetni az utolsó kihívásra a dupla emelkedőre, de igazán ezeken a részeken se tudtam rátenni, mivel a combom továbbra is felváltva görcsölt.

Valahogy túléltem a dupla mászást is, majd 'robogtam' a cél felé. Beérkezve a lábamon is alig tudtam állni, annyira kész voltam, de Rita már ott várt és támogatott, szó szerint. Kitekertem magamból, mindent... nem a legjobb formámat hoztam, korán sem, de aznap ennyi volt bennem, egy cseppel sem több, úgyhogy összességében elégedett voltam.

Külön gratuláció Vicának és Geri faterjának, kódnevén 'Apa'-nak (master 3 kategória 20. hely!!!! ), hogy becsülettel végigtekerték a 'rövid'távot (44km), ezzel teljesítve életük első maratonját.

Külön köszönet a szurkolóknak, akik bár nem látszott az arcomon, azért sok helyen lendületet adtak a folytatáshoz;-)