"Buruczki Szilárd és Simon Emese felnõtt gyõzelmével ért véget a 7. Mátra Maraton hegyikerékpár-verseny. A T-Mobile TOP Maraton sorozat negyedik, egyben záró állomására augusztus 31-én került sor. A versenyre 1493-an neveztek..."  by www.vuelta.hu

A győztes Buruczki Szilárd (kép by brynga):

Bővebb leírást találtok a versenyről itt: http://www.vuelta.hu/index.php?id=297

Egyéni vélemény:

Hát kérem szépen ezen is túl vagyunk. Sajnos a felkészülésem nem úgy alakult , ahogy szerettem volna, így egy hobbi szint teljesítése, valamint egy 'örömbringázás' lett a cél. A szervezők gondoskodtak róla, hogy mindkettő meglegyen. Rövid táv sokaknak nem táv, de nekünk "spintereknek" az. Ezért utálom, hogy manapság divat lett lenézni a rövidtávon indulókat és flegmán odaszólni, hogy "Az is táv?". Minden elismerésem, azoknak, akik végignyomják a hosszútávot, vagy a közepet, de egy 100m-es síkfutót se fikázzák a 10000m-en indulók, hogy a 100m az nem táv. Szóval tessék már kicsit elgondolkodni ezen.

Na, de visszatérve a pályára, sokaknak nem tetszett, hogy a beton-, murvaút aránya kicsit magasra sikeredett. Szerintem nem volt vele semmi gond, volt elég izgalmas tereprész. Az a kérdés meg, hogy mi a technikás?! Hát szerintem 50-nel repesztve egy betonút kanyarjában megcsúszni a ráhordott zúzottkőtől és ezt megfogni, ugyanolyan technikás megoldás, mint egy fahíd utáni fél méteres letörést megoldani.

Mivel 'örömbringáztam', vagyis nem hajtottam szét magam, így szinte végig tudtam a tájra figyelni, ami a Mátráról lévén szó csodaszép. Ráadásul elfogult is vagyok, mivel itt nőttem fel, így a terep se volt ismeretlen számomra, sok helyen előre tudtam, hol fogják nagy számban tolni az emberek (köztük én is) a bringát. De hát, minél többet tolod a pályán, annál jobban hajt a vágy, hogy jövőre erőből megoldd. 

A rajt új helye is szerintem nagyon jól ki volt találva, bár kicsit zavaró volt, hogy nem a Scooter elhíresült Fire-jére indult a mezőny (megszoktam már) és az új speaker se igazán tudta mivel töltse ki az időt. Viszont örömteli volt, hogy végre a büfé nem horror áron volt. A vendéglátóipari hiénák most az egyszer nem 4-5X-ös áron árultak... mint pl. Visegrádon. 

Összességében mindent elmond az, hogy, amikor beérkeztem a vigyor alig akart lehervadni a pofázmányomról, ráadásul Apának (master 3 kategória) sikerült igencsak jó időt mennie. Az meg megint más kérdés, hogy a célnál, amikor el akartam engedni, nem hagyta, így rontott legalább fél percet. 

Ja és Gerinek üzenem, hogy előre megmondtam, hogy 4:12-vel jön be a középről:-D

Idén, 2008.08.31-én, 7. alkalommal rendezik meg Sástói Oxygen Adrenalin Parkban a Mátra Mountain Bike Maratont, a T-Mobile TOP Maraton utolsó állomásaként. A szokásos 3 távon vághat neki minden vállalkozó kedvű bringás.

RÖVIDTÁV (rajt: 9:45):

- A rövidtáv útvonala 28,2 km.
- A szintkülönbség 620 méter.
- 12 km a betonút, és 16,2 km erdei ösvény vagy dózerút.

Rövidtáv útvonal és szinttérkép (képre kattintva nagyíthatsz):

Hát ez is megvolt.... Az előzményekkel nem húznám az időt így rögtön a rajttal kezdem, ami az egyik legpozitívabb a Bükk marciban, ugyanis itt a különböző távokat fél óra késleltetéssel engedik el egymás után. Miért jó ez? Azért, mert nem egyszerre indul el a 'kiscsillió' ember, így kisebb a valószínűsége, hogy beragadsz a szerényebb képességű, bandázó csoportok mögé. Az nem lenne baj, ha ezek a csoportok elengednének, de néha úgy kell átkönyörögöd magad rajtuk.  Különben hülyeség is megemlítenem ezt az én szempontomból, mivel soha se voltam az a lökdösődő, minél előrébbről indulós fajta, így most is valahonnan a végéről indultam az ismerősökkel együtt.

Elhangzott a 'FIRE!!!' és már kezdődhetett is az előzgetés, ahogy már megszoktam. Előzgetés közben összefutottam Emővel, aki egy darabig jött mögöttem, majd leszakadt. Később megelőztem Mariannát, aki utánam jött és innen felváltva vezetve előzgettünk kölcsönösen húzva egymást. Valahol az első dózer útra ráfordítónál hagytam magam mögött és innen egyedül vágtam neki az első nagyobb 9-10km-es emelkedőnek.

Egész jó tempót menve, előzgetve az előttem lévőket, értem fel e tetőre. A csúcs után kezdődött az igazi élvezet. Bevallom, kicsit bennem volt még a visegrádi esés, így nem raktam neki annyira, mint szoktam, de így is egészen szép sebességgel 'csorogtam' lefelé, bár sokan elmentek mellettem.  Az első hosszabb gurulás után kisebb mászások-lejtők  váltogatták egymást, majd egy frissítő pont, ahol szokásomhoz híven nem álltam meg. Ezután még egy kis mászás majd egy hosszabb csapatás ismét. Sajnos itt is volt, ahol megakasztott egy-két boly, de olyan port nyomtak előttem, hogy szinte semmit nem láttam a pályából, így nem kockáztattam meg az előzést (kibebaszottul jól jött, hogy vittem az sh+ szemüvegem, mert különben még most is port köpne a szemem, ez volt az első bevetése és kiválóan teljesített).

Beérve a faluba a szokásos híd utáni hirtelen kis emelkedő sokakat megtréfált, de mivel számítottam erre és láttam, hogy előttem 4 ember megy, akik tuti össze fognak itt akadni, a kevésbé ismert oldal feljárón mentem fel.

A szebbik felem:

Be is jött ez a taktika, mivel előttem 2 srác már egymást bogozta ki az általuk alkotott bringa-ember csomóból a feljáró közepén. Ezután egy kis bringautas emelkedő, majd ismét aszfalt és már a második itatónál is voltunk (ahol persze ismét nem álltam meg). Menet közben itt nyeltem be az utolsó zselémet felkészülve az utolsó nagyobb mászásra.

Az emelkedő végénél itt volt egy lankásabb szakasz, ahol sajnos elbasztam a váltást így középtányéron, kiállva kellett a végét abszolválnom (bazz milyen szavakat tudok), mivel a mocskos váltó nem akart visszaváltani kistárcsára (az egyetlen shimano (LX) a bringámon). Ennek következtében a combjaim úgy bedurrantak  , hogy az úccsó 12 km-t felváltva görcsölték végig, már amikor nem egyszerre támadt kedvük bedurranni. Szerencsére egy kis lejtőzéssel és síkkal tudtam pihentetni az utolsó kihívásra a dupla emelkedőre, de igazán ezeken a részeken se tudtam rátenni, mivel a combom továbbra is felváltva görcsölt.

Valahogy túléltem a dupla mászást is, majd 'robogtam' a cél felé. Beérkezve a lábamon is alig tudtam állni, annyira kész voltam, de Rita már ott várt és támogatott, szó szerint. Kitekertem magamból, mindent... nem a legjobb formámat hoztam, korán sem, de aznap ennyi volt bennem, egy cseppel sem több, úgyhogy összességében elégedett voltam.

Külön gratuláció Vicának és Geri faterjának, kódnevén 'Apa'-nak (master 3 kategória 20. hely!!!! ), hogy becsülettel végigtekerték a 'rövid'távot (44km), ezzel teljesítve életük első maratonját.

Külön köszönet a szurkolóknak, akik bár nem látszott az arcomon, azért sok helyen lendületet adtak a folytatáshoz;-)   

Idén augusztus 3-án rendezik meg a VIII. Bükk Hegyikerékpár Maratont az egri Berva-völgyben. A tavalyihoz hasonlóan idén is a Top Maraton keretein belül rendezik meg ezt a verseny, ahol 3 távon teheti próbára magát minden vállalkozó kedvű bringás. Az összes hegyikerékpár maraton közül ezt ajánlanám leginkább kezdőknek, mivel a rövid táv átlag technikai tudással is könnyen teljesíthető. Persze ez nem jelenti azt, hogy erőnlét nem kell hozzá!;-)

Rövid táv: 44 km, szintkülönbség 700m
Közép táv: 55 km, szintkülönbség 1300m
Hosszú táv (csak férfiaknak): 100 km, szintkülönbség 2500m

A pálya nyomvonala, úgy néz ki, nem változott a tavalyi óta, mivel a honlapon a tavalyi pálya- és szinttérkép szerepel:

Nyomvonal térképe (képre kattintva tudod nagyítani): 

Szinttérkép (képre kattintva tudod nagyítani): 

Indulás szombaton 10.00-kor Debrecenből, érkezés 14.30 körül Visegrádra. Szállás elfoglalás egy kis kavar után, majd irány a rajthelyszín. Sorbanállás, majdnem egy órán át, mivel összesen 2 lány volt beállítva a rajtszámok kiadásához (kicsit szentségeltem, amikor egy gyerek beállt elénk, hogy ő most akar nevezni). A csomag szegényes, de sebaj, a lényeg a pályán van, ha az jól ki van jelölve (...és jól ki volt) már nem érheti szó a ház elejét. Vasárnap reggel kelés, szöszmötölés irány a rajthely. Itt jött az első igazán jó hír: nem egybe rajtol mind az 1600 induló, hanem távonkénti rajt lesz. Persze megint a végére álltunk be a rövidtáv mezőnyének, amivel már két dolgot borítékolhattam is magamnak: 1.: be fogok ragadni a töltésnél, mivel ott sokan leszállnak, mivel nem tudják lendületből megoldani így inkább feltolják a bringát. 2.: párszor meg fognak fogni az egy kupacban tekerő, vidáman trécselő hobbibringások, akik mellett majd úgy kell elkönyörögnöm magam, hogy ugyan engedjenek már el. Mindkettő bejött. Sebaj... Az első 9km felfelé egész jó tempóban telt igazán semmi említésre méltó nem történt, az előzőleg már emlegetett, ugyan engedjetek már el szitukat leszámítva. Az itatókat simán ki szoktam hagyni, mivel, annyi létyó és kaja nekem vígan elég, amit magammal viszek. Az első durvább lefelén egy rizikós előzés után egy kijárt nyomvonal megvezette az első kerekem és hatalmas bukás lett a vége. Csúsztam kb 3-4m-t az oldalamon, bringával együtt, majd egy fába érkeztem fejjel. 'Nem kicsit' koppant a bukóm. Adrenalin egekbe, pattanok fel, minden egészben , bringa az első látásra oké, fejem a helyén, vér csak a horzsolásokból szivárog. Uhhh... érdemes volt beruházni egy jobb bukóra! Köszönet az Uvexnek, hogy tényleg jó a bukója (Uvex XP 100), életet mentett!

Az életmenő Uvex XP 100:

Vissza a bringára tekerés tovább lefelé... első kanyar fékeznék... upsz, hol a hátsó fékem fékkarja(???!!!)... bassza meg letört az esésénél... éppen, hogy be tudtam venni a kanyart hátsó fék hiányában. Innentől kezdve a célom a túlélés volt. Életemben nem koncentráltam ennyire a pályára és a többi bringásra mint most. Iszonyat nagy követési távolságot tartottam, ahol lehetett. Nem mentem bele semmi rizikósabb dologba a célom a táv teljesítése volt. A pálya iszonyatosan jó és technikás így nagyon megéreztem a hátsó fék hiányát, sokat ki is vett belőlem. Volt, hogy feltorlódtunk 6-an egy srác mögé egy durvább, sziklás lefelénél. Persze szegényt rögtön elkezdték osztani:

- Menjél már gyorsabban, bazd meg!
- Ki a fasz van elől?
- Bazd meg, szálljál le és toljad, ha nem tudsz menni, de ne tötymörögj!

Nem sokáig bírta, leszállt és elengedett minket. Aztán a hatos csoportból ketten elmentünk egy sráccal, aki sokáig mögöttem jött, egészen addig, amíg el nem értünk egy kisebb tömörülést egy csapatósabb lejtmenetnél. Ekkor a srác odaszólt nekem:

- Hajtsál most megelőzzük őket - erre én bevágtam az adut:

- Én nem vállalom be, mert nincs hátsófékem... - a srác nem kicsit lepődött meg és csak annyit mondott: 

- Jaaaaaaaaa.....

Az utolsó résznél a rámpa, mint látványelem igazán ott van, de nem sok technikai tudást igényel... bár mai napig nem értem, hogy sokan, miért nem vállalják be, hiszen a pályán nem egy helyen volt ennél jóval durvább lefeléket is megcsinálnak. A toronynál sikerült megint későn szólni, hogy vigyázz fékezz, mert éles kanyar. Erre csak visszaordítottam, hogy nem tudok fékezni, mivel nincs hátsófékem. Ki is sodródtam rendesen, de az össztelósnak hála átromboltam egy-két cölöpön, picit rövidítve a pályát és majdnem hatalmasat taknyázva. Anita, aki ott fotózott meg is jegyezte, hogy 'jó vagány vagy', akkor még nem tudta, hogy tényleg nem tudok normálisan fékezni és nem csak vagánykodok, hanem ez volt a pánikreakcióm.

Rombolok le a cölöpről:

Ezeket túlélve már csak nagytányérra raktam és röppentem is a cél felé, ahogy a lábam bírta! Ekkor sikerült megfognom azt a specis srácot, aki tavaly a Mátra Maratonon vert meg az utolsó 500 méteren. Hát neki se igen jöhetett össze a felkészülése, ha ennyire a végén volt;-) 

Bár az idő eredményem és a helyezésem a várakozásom lényegesen alulmúlta, de a történtek fényében mégis elégedett vagyok és nem utolsósorban iszonyatosan élveztem az egészet. Nem véletlenül ez a kedvenc pályám a Top Maraton sorozatban. A célba beérkezve örültem, hogy vége, de azért széles vigyor ott ült az arcomon. A kaja nekem nem jött be így sörrel kárpótoltam magam, ahogy egy jó alkeszhez illik és debrecenieket is meginvitáltam egy sörre, jó lokálpatrióta révén.

Köszönettel tartozom a sok lelkes szurkolónak, akik a szurkolásukkal előcsalogattak belőlem egy kis pluszt a végére, ami kellett a specis srác megelőzéséhez! Jövőre találkozunk ismét Visegrádon, mert ezt nem lehet kihagyni!

Ami viszont bosszantó, hogy a korsó sör 450Ft volt!

Kapjabeamocskosnyerészkedővállalkozóakiapiátárulta! 

Megjelent, letölthető, megnézhető a T Mobile Top Maraton sorozat következő állomásának a Duna Maratonnak az útvonaltérképe (mellékelt szinttérképpel):