Na szóval és tettel sikerült időben odaérni Miskolcról, mivel ott pocoltuk be magunkat Gegénél és ő is hurcolászta odafelé a kicsi seggünket.  Megérkezés után még bemelegítéshez is volt idő a szokásos átvedlés és beállítgatások után így abszolváltunk egy már szokásosnak nevezhető "lecsorgunk az úton a domb aljáig és vissza" távot. Elég korán beálltunk a rajthoz, kicsit húztam is a szám, hogy nagyon elől vagyunk, egyrészt mert bulifutamoztunk rövidtávon, másrészt meg utálok tülekedni. A rajt a szokásos mezőny eleje elröpp, mi meg 2-3 perccel utánuk már át is haladhattunk a rajtvonalon. Hát nem kezdtünk bele, mivel egy újoncot is tisztelhettünk Süli személyében, így nyugodt tempóban vágtunk neki a felfelének. Az első betonos rész könnyedén lement, majd ráfordultunk a földes-murvás útra. Kicsit lehagytuk Gegét így szóltam Sülinek, ha bírja a tempót nyugodtan menjen előre én bevárom. Kistányérra le, hátul nagyra fel... lassítottam a tempón és amit a bulifutamokon a legjobban szeretek néztem a tájat. Közbe beért Gege így együtt nyomtuk tovább az itatóig, ahol aztán újra egyesült kicsiny kompániánk. Süli gépe érdekes hangokat adott ki, meg is jegyeztem, hogy telójának igencsak didgeridoo-s hangzása van, csak szoprán változatban.A lefeléket baromira frankón megnyomtuk Gegével bár itt-ott beragadtunk egy-két ember mögé. A faluban király volt a fószer, aki slaggal locsolta az előtte elhaladó versenyzőket... köszönet érte, baromi jól esett ebben a gatyarohasztó hőségben. A második itatónál újra egyesültünk majd irány neki az úccsó hosszabb kapatónak, aztán Gegével megint elhúztunk az erdős technikás lefelén. A bringaúto lazára vettük a tempót, hiszen az utolsó, kettős, szopatós mászás még előttünk volt ráadásul az aszfalt is baromira sütött. A mászáshoz sikerült fitten odaérnem, így nem okozott problémát feltekerni, bár a fiúk megkínlódtak vele (volt benne egy kis tolás)... így ott rájuk vertem egy kicsit. Gegét még a cél előtt bevártam, bár baromira nem esett jól a sík, árnyékmentes terep, ahol szinte felfőtt az ember agyvize. Sülit a cél előtt 10m-re vártuk be, biztos hülyének is néztek minket, hogy mi a lópikuláért nem megyünk már át a célon. A végén hármasban gurultunk be vigyázva, hogy senki se előzze meg a másikat. Élveztem az egészet, bár úgy hallottam a mentőknek is volt dolguk rendesen, amit nem csodálok, mert még röviden is élve megfőtt az ember, nem még a hosszabb távokon. Azért az vicces volt, hogy a hideg zuhanynál többen álltak sorba, mint a bringamosónál (fordítva jellemzőbb)... mi is inkább a felfújható medencét választottuk, félig leépítve és tetemes vízmennyiséget kipocskolva (halkan megjegyzem, már baromi kevés víz volt benne így is, ezért nem tartott az oldalfal), mint a sorbaállást. Ritának hála volt hűtőtáskánk és meg kell mondanom régen esett ennyire jól a hideg kőbányai, mint akkor ott! A sorsolást nem vártuk be, mivel az árnyékos helyek zsúfolásig tele voltak, megfőni meg nem akartunk. Sülinek utólag is respect a teljesítményéért az első maratonján, na meg külön köszönet neki, hogy hazafelé hozta a valagunkat!

IX. Bükk Hegyikerékpár Maraton - Magyar Nemzeti MX Bajnokság 2009

A Top Maraton sorozat 3. futama.
2009. augusztus 2. vasárnap
Eger, Berva-völgy, Bükk hegység.

Bővebb info itt!

Hát ez is megvolt.... Az előzményekkel nem húznám az időt így rögtön a rajttal kezdem, ami az egyik legpozitívabb a Bükk marciban, ugyanis itt a különböző távokat fél óra késleltetéssel engedik el egymás után. Miért jó ez? Azért, mert nem egyszerre indul el a 'kiscsillió' ember, így kisebb a valószínűsége, hogy beragadsz a szerényebb képességű, bandázó csoportok mögé. Az nem lenne baj, ha ezek a csoportok elengednének, de néha úgy kell átkönyörögöd magad rajtuk.  Különben hülyeség is megemlítenem ezt az én szempontomból, mivel soha se voltam az a lökdösődő, minél előrébbről indulós fajta, így most is valahonnan a végéről indultam az ismerősökkel együtt.

Elhangzott a 'FIRE!!!' és már kezdődhetett is az előzgetés, ahogy már megszoktam. Előzgetés közben összefutottam Emővel, aki egy darabig jött mögöttem, majd leszakadt. Később megelőztem Mariannát, aki utánam jött és innen felváltva vezetve előzgettünk kölcsönösen húzva egymást. Valahol az első dózer útra ráfordítónál hagytam magam mögött és innen egyedül vágtam neki az első nagyobb 9-10km-es emelkedőnek.

Egész jó tempót menve, előzgetve az előttem lévőket, értem fel e tetőre. A csúcs után kezdődött az igazi élvezet. Bevallom, kicsit bennem volt még a visegrádi esés, így nem raktam neki annyira, mint szoktam, de így is egészen szép sebességgel 'csorogtam' lefelé, bár sokan elmentek mellettem.  Az első hosszabb gurulás után kisebb mászások-lejtők  váltogatták egymást, majd egy frissítő pont, ahol szokásomhoz híven nem álltam meg. Ezután még egy kis mászás majd egy hosszabb csapatás ismét. Sajnos itt is volt, ahol megakasztott egy-két boly, de olyan port nyomtak előttem, hogy szinte semmit nem láttam a pályából, így nem kockáztattam meg az előzést (kibebaszottul jól jött, hogy vittem az sh+ szemüvegem, mert különben még most is port köpne a szemem, ez volt az első bevetése és kiválóan teljesített).

Beérve a faluba a szokásos híd utáni hirtelen kis emelkedő sokakat megtréfált, de mivel számítottam erre és láttam, hogy előttem 4 ember megy, akik tuti össze fognak itt akadni, a kevésbé ismert oldal feljárón mentem fel.

A szebbik felem:

Be is jött ez a taktika, mivel előttem 2 srác már egymást bogozta ki az általuk alkotott bringa-ember csomóból a feljáró közepén. Ezután egy kis bringautas emelkedő, majd ismét aszfalt és már a második itatónál is voltunk (ahol persze ismét nem álltam meg). Menet közben itt nyeltem be az utolsó zselémet felkészülve az utolsó nagyobb mászásra.

Az emelkedő végénél itt volt egy lankásabb szakasz, ahol sajnos elbasztam a váltást így középtányéron, kiállva kellett a végét abszolválnom (bazz milyen szavakat tudok), mivel a mocskos váltó nem akart visszaváltani kistárcsára (az egyetlen shimano (LX) a bringámon). Ennek következtében a combjaim úgy bedurrantak  , hogy az úccsó 12 km-t felváltva görcsölték végig, már amikor nem egyszerre támadt kedvük bedurranni. Szerencsére egy kis lejtőzéssel és síkkal tudtam pihentetni az utolsó kihívásra a dupla emelkedőre, de igazán ezeken a részeken se tudtam rátenni, mivel a combom továbbra is felváltva görcsölt.

Valahogy túléltem a dupla mászást is, majd 'robogtam' a cél felé. Beérkezve a lábamon is alig tudtam állni, annyira kész voltam, de Rita már ott várt és támogatott, szó szerint. Kitekertem magamból, mindent... nem a legjobb formámat hoztam, korán sem, de aznap ennyi volt bennem, egy cseppel sem több, úgyhogy összességében elégedett voltam.

Külön gratuláció Vicának és Geri faterjának, kódnevén 'Apa'-nak (master 3 kategória 20. hely!!!! ), hogy becsülettel végigtekerték a 'rövid'távot (44km), ezzel teljesítve életük első maratonját.

Külön köszönet a szurkolóknak, akik bár nem látszott az arcomon, azért sok helyen lendületet adtak a folytatáshoz;-)   

Idén augusztus 3-án rendezik meg a VIII. Bükk Hegyikerékpár Maratont az egri Berva-völgyben. A tavalyihoz hasonlóan idén is a Top Maraton keretein belül rendezik meg ezt a verseny, ahol 3 távon teheti próbára magát minden vállalkozó kedvű bringás. Az összes hegyikerékpár maraton közül ezt ajánlanám leginkább kezdőknek, mivel a rövid táv átlag technikai tudással is könnyen teljesíthető. Persze ez nem jelenti azt, hogy erőnlét nem kell hozzá!;-)

Rövid táv: 44 km, szintkülönbség 700m
Közép táv: 55 km, szintkülönbség 1300m
Hosszú táv (csak férfiaknak): 100 km, szintkülönbség 2500m

A pálya nyomvonala, úgy néz ki, nem változott a tavalyi óta, mivel a honlapon a tavalyi pálya- és szinttérkép szerepel:

Nyomvonal térképe (képre kattintva tudod nagyítani): 

Szinttérkép (képre kattintva tudod nagyítani):